A programokat a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének Tudományos Diákköre szervezte. Közel harminc egyetemi hallgató és doktorandusz látogatott el a „nyugalom völgyébe” november 13. és 15. között. Kifejezetten szakmai tevékenység csak 14-én zajlott, de még ezen a napon is adódott lehetőség egy-egy dialógus között túrázásra, sétára, főzőcskézésre és mindeközben szabadabb eszmecserére.
 

A szakmai nap Balogh Endre és Lapis József beszélgetésével indult. A JAK elnöke (egyúttal a prae.hu főszerkesztője) beszélt az egyesület által kínált lehetőségekről, valamint annak szakmai táborairól a fiataloknak, majd Lapis József kérdéseinek nyomvonalán igyekezett vázolni a hazai „fiatal irodalom” helyzetét. Mindez jó alapul szolgált a délutáni könyvbemutatóval egybekötött dialógusokhoz, hiszen a hallgatóság már Balogh Endrétől is megtudhatott ezt-azt a később középpontba kerülő fiatalokról. Másrészt persze az „irodalmi kirándulást” megelőző hetekben már minden résztvevőnek lehetősége nyílt az itt tárgyalt kötetekkel való ismerkedésre, ahogy ez a síkfőkúti utazások alkalmával lenni szokott. Egyébként Bajtai és L. Varga kötete is a JAK és a PRAE.HU Kft. gondozásában került a piacra.
 

Bajtai András költővel Herczeg Ákos beszélgetett az idén megjelent Betűemberről, és első önálló kötetéről, az Átlátszó városról is. Úgy tűnt, Bajtai az előző napi görbe este után egészen összeszedte magát ,és jó beszélgetőpartnernek bizonyult. Elmondta, az új kötet verseiben érezhető vizualitást részben filmes élményeinek (és filmkritikusi tevékenységének) köszönheti, elsősorban pedig David Lynchnek és Stanley Kubricknak. Azt is igyekezett tudatosítani jelenlévő olvasóival, hogy a verseiben feltűnő üldözés toposza alapján nem kell feltétlenül paranoiásnak tekintenünk őt mint alkotót. Önreflexíven próbált új értelmezési horizontot nyitni a Betűember-olvasásban, mikor felvetette, hogy talán egy gyereké is lehetne a versben megszólaló hang. Azonban ez a hirtelen ötlet elég gyenge lábakon áll. Már maga a kötetcím, a borító is egy felnőtt (a betűember) értelmezői pozícióját sugallja, arról nem is beszélve, hogy a kötet nyelvezete az infantilitástól igen messze áll. Még szerencse. Azért egy üldözési mániás kisgyerek sok lenne.
 

A harmadik beszélgetést Fodor Péter moderálta. A téma A metamorfózis retorikái című tanulmánykötet volt. A tárgyalt szövegek jól mutatják, hogy L. Varga Péter szakmai tevékenységében nemcsak az irodalomtudomány örökérvényű problémáira próbál reflektálni, hanem a populáris kultúra jelenségeire (pl. a metálzenére és a Kispál és a borz zenéjére) is. „De van-e célközönsége a tudományos igénnyel interpretált, popkultúráról szóló szövegeknek?” A Fodor Péter által felvetett kérdés láthatóan a kritikust magát is aggasztja, és vagyunk még így ezzel egy páran. Ezeket a rendkívül szakszerűen megírt tanulmányokat olvasva a laikus valóban azt érezheti, hogy egyre nagyobb szakadék tátong olvasó és olvasott között. Az irodalom diszkurzív rendszerének átszerveződése azonban kétségtelenül megkerülhetetlen probléma, és ahogy Fodor Péter is elmondta, a kötet egy líraelméletet tárgyaló tanulmányában az a tapasztalat reflektálódik leginkább, hogy az irodalmi mű befogadása csak úgy lehetséges, ha folyamatosan lemondunk bizonyos aspektusokról. Az olvasás csak mediális átfordulások révén valósulhat meg.
 

A szegmentálás pedig a popkultúra befogadásánál is érvényesíthető szempontnak bizonyulhat, azonban az irodalmi programokat követő esti kikapcs azt mutatta, hogy a zenében megteremtődő jelenlétélmény valamiképp mégis közelebb visz bizonyos élményekhez, mint az olvasás imaginárius aktusa. Talán a dalszöveghez való kétféle közelítés között is lehetséges megtalálni az egyensúlyt, de a leírt betűkről manapság könnyű lemondani.