PRAE.HU: Idén ősszel örömmel értesültünk róla, hogy a Királylány születik című könyved, amely a Naphegy Kiadónál jelent meg, a Rotary Irodalmi Díj jelöltjeinek listáján – Takács Zsuzsa, Kovács András Ferenc, Balázs Attila és Darvasi László művei mellett – bekerült az öt legjobb közé. Ma már tudjuk, ha a fődíjat nem is nyerte meg, dobogós helyen végzett. Mit gondolsz, a könyved sikere egyúttal a gyerekirodalom sikere is?

Feltétlenül. Tudomásom szerint Magyarországon gyerekkönyv még nem kapott ekkora figyelmet és elismerést. Külön öröm volt számomra, hogy egy független zsűri véleményezése alapján került a díjazottak közé, mégpedig egy év teljes irodalmi felhozatalából. A gyerekirodalom szempontjából már az ötös listába kerülés is rendkívülinek számított. Az én szempontomból pedig a legjobb három között lenni már nem csak örömöt jelent, hanem felelősséget is. Egyébként a Rotary Klub tagjaival azóta is nagyon jó a kapcsolatom, amit az is jelez, hogy a megkésett könyvbemutatón Sterk Péter vállalta a köszöntőt. Nagyon meghatott, amikor azt mondta, hogy a családja körében „leopciózta” a Királylány születik elmesélését az unokájának…

PRAE.HU: A hivatalos elismeréseken kívül bizonyára számos olvasói visszajelzésben is részesülsz. Milyen véleményekkel találkozol?

Nagyon sok levelet kapok folyamatosan, és azt is olvasói visszajelzésnek veszem, hogy lassan a második kiadás is elfogy. Az olvasók elmesélik, hogyan reagálnak a kislányok a szövegre, milyen viselkedésbeli változások indulnak meg bennük, kivel azonosulnak, milyen gondolataik vannak a királylányságról. De a legszebb történet az, amikor egy édesanya elmesélte, hogy a súlyosan beteg kisfiának (!) ezt a könyvet olvasta el százszor is a kórházi betegágya mellett, persze némi változtatással… Akadnak azonban olyanok is, akik valamiféle történetet vártak tőlem, és ennek adnak hangot. Az igazság az, hogy ennél a könyvnél én szerzőtársamra, Szegedi Katára bíztam a történetmondást. Az illusztrációi ugyanis minden oldalon több estés mesélésre szolgáltatnak alapot. A harmadik típusú visszajelzés a fanyalgás, amire számítottam is, hiszen tudom, hogy veszélyes területre merészkedtem, amikor ezt a hangot kerestem, a határokig feszítettem valamit. Ez a könyv nyilván nem jelenthet semmit azok számára, akiknek a királylányság – amint azt egyik gyerekirodalom-kritikusunk írja –  „papírkoronát, drágakövekkel kirakott uzsonnás dobozt, alattvalók seregét, királyi vendégeskedéseket, ünneplő tömeget, szöszmötölést, döntésképtelenséget  makacsságot és szeszélyességet” jelent, valamint azt, hogy „a királylányt felismerik az utcán”. Én épp ezzel a véleménnyel szemben szerettem volna megmutatni, hogy mit jelent valóban királylánynak lenni. Mert a fenti attribútumokkal és „dísztárgyakkal” rendelkező plázacica és celeb nem királylányi minőségeket hordoz.

PRAE:HU: Várható-e folytatás? Születik-e királyfi is valamikor?

A Királyfi születik gondolata egyidős a Királylány születik fogantatásával. Az eredeti elképzelés az volt, hogy párban jelennek majd meg, úgy, ahogy annak idején a Janikovszky-Réber-féle Örülj, hogy lány – Örülj, hogy fiú. De mivel a királylányos könyv is több, mint egy évig készült, a közös kiadással nem akartuk megvárni a következő másfél évet… Ezért a kiadóval közösen úgy döntöttünk, hogy a királylányokkal kezdünk. A királyfis könyv egyébként készül, de az biztos, hogy nem fogjuk elkapkodni a kiadását, a királyfiakat is hagyjuk formálódni saját ritmusuk szerint. 

1

2

3

4

5

PRAE.HU: A Magvető kiadónál most ősszel jelent meg egy felnőtteknek szóló meseválogatás-sorozat utolsó kötete. Az öt kötet meséit te válogattad, szerkesztetted, férfiakról és nőkről, apákról és anyákról. Ez a befejező kötet életről, halálról és újjászületésről szól. Kiknek ajánlod ezt a könyvet? Miért fontos, hogy a felnőttek meséket olvassanak?

Ez a sorozat célzottan a felnőtteknek készült, régi vágyam volt feleleveníteni az Európa Kiadó Karig Sára-szerkesztette, szintén felnőtteknek szóló Népek meséi-sorozatát. Az a sorozat majdnem száz kötetből állt, és mindegyik kötet egy-egy nép mesekincsét mutatta be. Csodálatos mesék maradtak fenn ezekben a ma már beszerezhetetlen kötetekben (tizenöt évi gyűjtőmunka után a könyvtáramból még mindig hiányzik hét kötet!). A mese évszázadokon keresztül a felnőttek műfaja volt, mentálisan tehát semmi nem indokolja, hogy ma nem az. A meséken keresztül a mai felnőttek visszatalálhatnának azokhoz az értékekhez, megismerhetnék azokat a léttechnikákat, amelyek lehetővé tették az ember számára, hogy „boldogan éljen és haljon”.

PRAE.HU: Nemrég derült ki, hogy alkotói ösztöndíjat nyertél a MASZRE (Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete) szakírók és szakfordítók számára kiírt pályázatán. A következő kötetedben tehát szakíróként szólítod meg az olvasókat? Min dolgozol?

A Királyfi születik mellett írom a Meseterápia című könyvemet, amelyet nyár elejére szeretnék befejezni. Az alkotói ösztöndíj nagyon sokat segít abban, hogy nyugodt körülmények között dolgozhassak. A könyv első része arról szól, hogy a mesék milyen üzeneteket közvetítenek a különböző korosztályok számára, és miként lehet ezeket az üzeneteket a nevelés, a pedagógia, a tanítás szolgálatába állítani: hogyan használhatják az egyes népmesei szövegeket az óvónők, a tanítók, a felső tagozatos és középiskolai tanárok, s milyen lehetőséget rejtenek magukban a szövegek a speciális tanintézetek és intézetek számára (fogyatékkal élők, javító-nevelő intézetek, gyermekotthonok, börtönök). A könyv második részében pedig kifejezetten a mesék gyógyításban és öngyógyításban betöltött szerepét ismertetem majd konkrét példákon keresztül, valamint az általam kidolgozott, és Metamorphoses Meseterápiás Módszer név alatt futó terápiás eljárás bemutatásával.

PRAE.HU: Az ünneplés során a NADENE együttes többször is dalra fakadt. Talán elárulhatjuk az olvasóknak, hogy a gitárt testvéred, Bozó pengette. Így történhetett meg az is, hogy egy 16 évesen, öcséddel közösen írt „mese rock’n roll”  is felcsendült az est végén. A refrén azt kérdi: „Miért nincsen ma már királylány / varázsló és gonosz boszorkány, / hol vannak az ólomkatonák?” – miért fontos, hogy királylányok, varázslók, boszorkányok és ólomkatonák népesítsék be az életünket?

Nem fontos, hogy benépesítsék, mégis benépesítik, csak nem igazán vesszük őket észre. Pedig olyan tudás hordozói ők, amire érdemes lenni odafigyelnünk – királylányként, varázslóként, ólomkatonaként és (akár Amália nevű) boszorkányként is.