PRAE.HU: Ahogyan kisjátékfilmjeid esetében, úgy most is te magad írtad a forgatókönyvet. A sztori három jó barát, Gergő, Lambert és Szonya utolsó közös nyarát mutatja be, akkor csípi nyakon az életet, mikor az az első veszteségeket adagolja és az első visszafordíthatatlan károkat okozza, a helyszín Budapest. Honnan jött a könyv ötlete? Jól gondolom, hogy valódi generációs élettapasztalat áll mögötte, s esetedben is "így jöttem" filmről van szó?

Az "így jöttem" kevésbé igaz, mint az "innen jöttem". Nem megtörtént eseményeket dolgoz fel a film, de a környezet, amiben játszódik, valóban közel áll ahhoz, amiben én felnőttem. A karakterek épp annyira ismerősek nekem, mint, azt gondolom, bárkinek, aki megnézi majd a mozit. Annyiban mondható talán generációs filmnek, hogy a lepusztult, ingerszegény környezetből elvágyódó, többre vágyó fiatalok küzdelmeivel is foglalkozik - ez persze inkább a háttérszövet része, előtérben egy barátság története áll.

PRAE.HU: Hogyan kell elképzelni a könyv megszületésének folyamatát? Leültél egy asztalhoz egy ihletett pillanatban és megírtad a címtől a vége feliratig, vagy más típusú munkamenet állt a háttérben?

Gondolkodtam. Szép lassan megszülettek a karakterek és volt egyszerű váza a történetnek. Aztán felkértem a színészeket, akiket megálmodtam ezekre a szerepekre, és mikor elvállalták, tovább gondolkodtam. Aztán tisztult a kép, összeállt egy jelenetsor. Ekkor a szereplőkkel bevonultunk a Tűzraktérbe és elkezdtünk improvizálni ezekre a jelenetekre, amit kiskamerával rögzítettünk is. Ez nagyon jó alap volt a párbeszédek megírásához. Életképes párbeszédek születtek, olyanok, amiknek nincsen papír szaga.

PRAE.HU: Apropó cím. Mennyiben fedi a tartalmat a Komoly dolgok elnevezés? Sötétebb tónusú drámai eseménysorra számítson a néző, vagy van ebben a címválasztásban némi irónia?

Ironikus áthallás, természetesen.

PRAE.HU: Hogyan találtad meg vagy választottad ki a színészeket a szerepekre? Ez különösen a három fiatal, Tóth Lambert, Goitein Gergő és Móga Piroska esetében érdekes kérdés...

Évek óta járok dráma táborokba, Pirit és Gergőt innen ismerem. Lambert jelentkezett egy casting felhívásomra.

PRAE.HU: Hogyan állt össze a stáb a forgatáshoz?

"Forgatunk egy filmet. Nagyot. Nincs pénz. Van kedved?" Erre a kérdésre mondtak igent.

PRAE.HU: Több, mint negyven helyszínen forgattatok. Hogyan találtad meg ezeket? Mit kerestél, mikor az úgynevezett motívumkeresésnél tartottatok az előkészületekben? Miért fektettél ekkora hangsúlyt erre a fázisra?

A helyszín erősen hozzájárul ahhoz az életérzéshez, amiről a film mesél. Ezeket a helyszíneket valóban nagy gonddal kellett megválasztani. Talán vidéken megoldható lett volna (pl Komlón, Ajkán vagy Kazincbarcikán), hogy ne legyenek ennyire szétszórva ezek a helyszínek.. de Budapesten kellett forgatnunk. Ez a város, minden külvárosi lepusztultsága ellenére nem egységes. Egy nemlétező kerületet alkottunk meg.

PRAE.HU: Te magad egy honlapon gerillafilmnek nevezeted a vállalkozást, egy stábtag pedig azt a szót használta: szándékfilm. Mit kell ez alatt érteni? Milyen módszerrel és milyen hangulatban forgattatok?

A szándékfilmet nem értem, a szerelemfilm igazabb talán. Technikai értelemben ugyanaz a letisztult, egyszerű visszafogottság jellemzi, mint a történetet magát is. Mivel nem volt rá anyagi forrásunk, világítás a filmben gyakorlatilag nincsen. Pontosabban a nap az. Ez annyit jelent, hogy a kis noteszemben percre pontosan fel volt jegyezve, hogy melyik helyszínen, mikor olyan a fény, hogy felvehetjük a jelenetet. A kamera hdv volt, adapterrel és 35-ös optikákkal. A hangulat más kérdés. Remek volt. Életem legnagyobb élménye - de erről nem tisztem beszélni, a résztvevőknek kellene.

PRAE.HU: Most, hogy magát a forgatást már egy bizonyos távlatból szemlélheted, milyen tapasztalatokat tudnál levonni? Mit tanultál? Milyen nehézségekkel találtad szembe magad? Milyen tényezők, kik segítettek vagy motiváltak?

A motiváció egyszerű: szerettem volna filmet csinálni. Olyat, ami igaz, ami értéket hordoz, de mindemellett szórakoztató is. Ami "komoly dolgok"-ról beszél laza szövetben, ami mindenkinek egy kicsit ismerős. Rengeteget tanultam szakmailag, túl vagyunk 83 jelenet felvételén, életre szóló tapasztalat. Technikai nehézségek voltak természetesen a körülményekből fakadóan (kis terek - saját lakások, nagylátószögű objektív bekrepa...), de áthidaltuk őket. A kemény mag, az a 20 ember, aki minden nap együtt volt, és lelkes volt és türelmes és vidám, nagyon sokat segített abban, hogy ez a film megszülethessen.

PRAE.HU: Fel tudsz idézni nekünk egyet-egyet a legjobb és a legrémesebb pillanatok közül?

Talán a pénztelenség volt a legrosszabb, a legjobb pedig az, hogy mindenki beleadta, amit tudott, energiát, tehetséget, ennivalót, kávét, ruhát, benzint... Például hogy a stábbulira nem volt senkinek egy ezrese sem már, hogy igyunk, s akkor jött Anna (Sípos Anna gyártásvezető) fenyőlikőrje a Margitszigeten...

PRAE.HU: Hol tartanak most a munkálatok? Mikorra várhatjuk a mozibemutatót?

Hangi utómunkánál tartunk. Nem tudom, a Szemlére tervezzük a film bemutatóját, ha minden jól alakul.

PRAE.HU: Min dolgozol mostanában? Maradsz a kamera mögött, vagy más tervek foglalkoztatnak?

Színházi előadás van tervbe véve januári bemutatóval a Tűzraktérben, a Kegyetlen játékok adaptációja. Közben írok egy drámát és fotózok, de kellene valami "tisztességes munka", mert ez így tarthatatlan. Pénzt kell keresni, kompromisszumot kötni - egyelőre nem látom, hogyan.

Időközbeni névváltozás miatt a szöveget módosítottuk.
Utolsó módosítás: 2013. március 18.