PRAE.HU: Az első kérdésem az lenne, miért írsz álnéven?

Ennek több oka is van. Mivel a lélektani horror és thriller kimondottan amerikai műfaj, fel sem merült bennem, hogy ne angolszász írói nevet használjak. A történeteim publikálásához mindenképpen szerettem volna álnevet választani, mert fontosnak tartottam, hogy ne kelljen minden élethelyzetben regényírónak lennem. Ráadásul izgalmas dolog, ha van egy titkos énem.

PRAE.HU: Mi a jelentése ennek a névnek, mennyiben kapcsolódik a stílushoz, amiben írsz?

A névválasztásnál fontos szempont volt, hogy könnyen megjegyezhető és vizuálisan memorizálható legyen. Ezért a négy-négy betű. Nem akartam, hogy az eredeti nevem felfedezhető legyen benne. Tehát a valódi nevem nem Gyógyító János. (Nevet.) De ha arra gondolsz, hogy a világhírű The Cure zenéje erősen befelé forduló, nyomasztó, gótikus és mindezeket a jelzőket gyakran használják a misztikus irodalomra, akkor nem jársz messze az igazságtól, és van tudatos kapcsolat a névválasztás és a stílus között.

PRAE.HU: Kik voltak rád hatással? Gondolok klasszikusokra és kortársakra.

Nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy csak misztikus könyveket olvassak, ezért  minden stílusú könyvet szívesen olvasok.

Szeretem a „régi” Kinget, Barkert, de Coelhót és Capote-t is. Hosszan sorolhatnám. Minden könyvben találok valamit, amivel azonosulni tudok. A lélektani történeteket egyértelműen Stephen King könyveinek hatására szerettem meg, és ha jobban belegondolok, még magát az olvasás szeretetét is a műveinek köszönhetem. De az aktuális írásaimra az van hatással, amit azokban a hónapokban olvasok. Van, amikor a mesélés ritmusára, van, hogy a történet szerkezetére. Hamarosan megjelenő új könyvem, a Gonosz új arca feszített tempójára egyértelműen Dan Brown és Thomas Harris könyvei voltak hatással.

PRAE.HU: Miért kellett ennyit várni az új könyvedre? Hiszen a Hontalan Lelkek osztatlan sikert aratott 2006-ban.

Eredeti terveim szerint már 2007-ben szerettem volna megjelentetni, hogy évente új könyv kerüljön az olvasók kezébe. Aztán mikor a kéziratot elkezdtem átolvasni, javítgatni, rájöttem, hogy a történetből hiányzik valami, ami segít jobban megérteni, hogy a jó és a rossz örök harcában nem minden helyzetben egyértelműek a szerepek, de amikor választás elé kerülünk, akkor nem kételkedhetünk a döntéseink helyességében és az emberi értékek fontosságában. Ezt pedig csak egy új karakter színre lépésével tudtam megvalósítani, ami miatt végül az egész történetet újraírtam. Időközben a kiadóm és a terjesztőm is áldozatául esett a gazdasági világválság első hullámainak. Ez pedig új helyzetet teremtett. De most újra szépen alakulnak a dolgok... 

PRAE.HU: Mesélnél nekünk egy kicsit az új regényedről?

Mindamellett, hogy izgalmas és feszes tempójú történetet szeretnék az olvasók kezébe adni, ezzel a könyvvel alapvetően az internetes ismerkedés veszélyeire szeretném felhívni a figyelmet. Egy adatlap fotói és az éjszakába nyúló chatelések hízelgő sorai mögött bárki rejtőzhet. Hogy miről szól a könyv? Emberi gonoszságról, reinkarnációról, szexuális indíttatású gyilkosságokról, nyomozásról, a család fontosságáról, összetartozásról, örök szerelemről, titkos szenvedélyről, hűtlenségről, árulásról és önfeláldozásról.

A történet vezérfonala egy brutális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságsorozat, amit egy titokzatos, szexuálisan aberrált férfi követ el, aki internetes közösségi oldalakon ismerkedik, majd miután a nők bizalmába férkőzött, a szenvedélyes együttlét helyett lemészárolja őket.

Az esetek felderítését egy fiatal és agilis szövetségi nyomozónő irányítja, aki megpróbál csapdát állítani a gyilkosnak, ehhez viszont veszélyesen közel kell kerülnie hozzá. Sikerét nehezíti, hogy nem csak magával az értelmetlen emberi gonoszsággal kell szembenéznie, de saját démonaival is.

PRAE.HU: Ha a A Gonosz Új Arca is sikeresnek bizonyul, ezentúl megpróbálod majd gyakrabban kielégíteni az olvasók igényeit? Vagy ez nem csak rajtad múlik?

Az új könyv sikerét illetően nagyon bizakodó vagyok. A publikálás gyakorisága természetesen nem csak rajtam múlik, de most nagyon úgy tűnik, hogy a komoly nehézségekkel küzdő magyar könyvpiacon sikerül majd tartani az évenkénti rendszeres megjelenést. Ez nekem is nagyon fontos lenne, hiszen az olvasóimat csak így tudom megtartani, és szerencsére úgy tűnik, hogy az ő éhségük csillapíthatatlan. Ahogyan az én történetmesélési vágyam is.

PRAE.HU: A Hontalan Lelkekben és a A Gonosz Új Arcában is megjelenik az FBI, ez valamiféle vonzalom a szervezet iránt?

Érdeklődöm nem csak az FBI, de minden hazai és nemzetközi rendvédelmi, bűnüldöző szerv munkája iránt. A magyarázat viszont egyszerűbb, hiszen mindkét történetemben sorozatgyilkosságok vannak és az ilyen súlyos bűncselekményeknek az összetettségétől függően a nyomozásba gyakran bekapcsolódik a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI), hiszen náluk dolgoznak speciálisan képzett emberek. Amennyiben pedig az elkövetések helyszíne több államot is érint, úgy eleve az ő hatáskörük, tehát ezekből a történeteimből, ha akarnám sem tudnám kihagyni a munkájukat. 

PRAE.HU: Van némi tapasztalatod a könyvpiac és írás terén. Milyen tanácsokat adnál azoknak az íróknak, akik az első könyvük kiadatása előtt állnak?

Sajnos a kiadók továbbra is nehezen szavaznak bizalmat az új szerzőknek, és ez nem feltétlenül bizalmatlanság, egyszerűen túl nagy kockázat és rengeteg pénz egy kezdő szerző nevének a bevezetése. Viszont fontos, hogy nem szabad feladni a próbálkozást. Amit az egyik kiadó visszadob, esetleg egy másik kiadja. Sajnos nagyon sokan esnek abba a hibába, hogy nem nézik át a kiszemelt könyvkiadók portfólióját és nem mérik fel, hogy egyáltalán műfajilag belefér-e az adott kiadók terveibe. Elküldik a kéziratot akár több tucat olyan cégnek, melyek még csak nem is adnak ki hasonló témájú könyveket, mint amit a kézirat rejt. Így szinte eleve borítékolva van az elutasítás. Ahogyan akkor is, ha nem megfelelően szerkesztik a kéziratot. Érdemes venni a fáradságot, és szövegszerkesztővel megfelelően formázni. Gondoljunk bele, ha nem veszi egy kezdő író a fáradságot, hogy foglalkozzon a saját művével, hogyan várjuk el, hogy egy irodalmi szerkesztő arra órákat szánjon? 
A kritikákat pedig nem elutasítani kell, hanem átgondolni, és minden mondatot, ami segít, hogy jobban írjunk és fejlődjünk, hasznosítani kell. Egyébként ma már nagyon sok lehetősége van egy kezdő írónak, hogy az internet segítségével nagyobb közönség előtt lemérje az írásai sikerét. Például ebben a műfajban a Dark Corners weboldala (www.darkcorners.hu) kiváló lehetőség lehet az első visszajelzések és tanácsok begyűjtésére.

PRAE.HU: És te nehezen írsz?

Mire odáig jutok, hogy leülök egy-két jelenet elkészítéséhez, már nagyon pontosan tudom, mi fogok írni. A dialógusok így gyorsan jönnek. Hagyom, hogy a karakterek olyanok legyen az adott helyzetben, amilyennek megteremtettem őket. Így jól tudok velük haladni. Sajnos kevés időm van, amit írásra tudok fordítani, mert több dologgal is foglalkozom, amik szintén sok odafigyelést igényelnek, és nem olyan feladatok, hogy délután ötkor "roló le". Így amikor egy könyvön dolgozom, nem tudok minden nap foglalkozni vele, bármennyire is szeretnék. Pedig amikor megnyitom a fejezetet, amin dolgozom, az olyan érzés, mintha hazaérkeznék.

PRAE.HU: Hogyan építesz fel, teremtesz meg egy karaktert?

A karaktereket saját megfigyeléseim alapján, több ember személyiségjegyeiből gyúrom össze. Az egyiket lehet, hogy személyesen ismerem, míg a másikat esetleg csak futólag láttam, a harmadikról érdekes cikket olvastam egy napilapban, és így tovább. Beteszem őket egy kis dobozkába, jól összerázom, állni hagyom kicsit, majd bekukkantok, és ha elégedett vagyok az eredménnyel, teszek hozzá valamit magamból is. Ha úgy tetszik, lelket lehelek bele, majd bedobom az első jelenetbe, ahol feltűnik, és onnan kezdve figyelem, mikor mit reagál azokban a helyzetekben, melyekbe kerül. Történeteim szereplőit igyekszem úgy megalkotni, hogy mindenki ismerősnek érezze őket. Ha többek, mint egyszerű papírfigurák, akkor az olvasó azt gondolja, én ilyen embert ismerek. De legalábbis elevennek fogja érezni. Életszerűnek. Ez pedig nagyon fontos, amikor az a feladat, hogy pár órára alámerüljön az általam teremtett világban. Ha minden idegszálával ott van a történetben, akkor a természetfeletti dolgoknál sem fog kételkedni. Talán minden író, akinek élnek a figurái, elsősorban jó megfigyelő és csak másodsorban író, hiszen ha valaki nem elég nyitott a világra, amelyben él, akkor soha nem fog tudni jól és hitelesen mesélni.

PRAE.HU: Elképzelhető, hogy egyszer más stílusban is írsz regényeket?

Nagyon valószínű, hiszen régi tervem, hogy írok majd egy-egy izgalmas történetet a feudális Japán szamuráj harcosairól és a náci orvosok könyörtelen emberkísérleteiről is. De ezek a történetek még váratnak magukra, hiszen komoly háttérmunkát igényelnek, és messze nem érzem még magam alkalmasnak erre a feladatra.  Úgy gondolom, hogy mindkét témához csak megfelelő alázattal és felkészültséggel lehet közeledni. Természetesen mindkét történet komoly kihívást jelent számomra, de a jövőben is elsősorban misztikus lélektani thrillerekkel fogom az írásvágyam csillapítani.

Az író hivatalos weboldala: http://www.johncure.com/