A halál és a lányka alatt mindvégig az eredeti Schubert-muzsika szól, kellemesen aláfestve a folyamatos színpadi beszédet. Mert a táncosok, ahol csak érik, magukhoz ragadják a mikrofont, és csak mondják, csak mondják a magukét. Bájosan, könnyeden, felszínesen. Élen jár közöttük Samantha Kettle és Kalmár Attila. Előbbi nem először bizonyítja, hogy valóban remekül ért a szavakhoz is. Viccesen, önironikusan sipákol bő fél órán keresztül többek között hőn szeretett férjéről, akit valahogy mégsem tudott sohasem elviselni. Utóbbi sem vall szégyent a beszéddel, bár neurózisát nem tudja olyan jól el(ő)adni, mint Kettle.

Mindeközben dinamikus lóti-futi zajlik a színpadon. Férfi-nő párosok, halálok és lányok egymásba gabalyodva, ismétlődő helyzetek, mozdulatok, olykor ismétlődő zenei szekvenciák, amikből azonban Bozsik nem épít szerkezetet. Marad a lóti-futi némi elmúlástól való szorongással.

A koreográfia utolsó negyedében a hangulat elkomorodik. A két ellentétes érzet ütköztetése nem éppen eredeti ötlet, de annak ereje van, és zavarba ejt, amikor a felszínes csevegés helyét személyes vallomások veszik át. Amikor például Samantha Kettle megszólal, rögtön nevetni kezdünk, és csak később vesszük észre, hogy saját szeretteinek elvesztéséről beszél. 

Az este második része az Operaházban 2008-ban bemutatott Sztravinszkij Les Noces című tánckantátájának zenei anyagára készített koreográfia. A Menyegző négy képe (A kontyolás, A vőlegény háza, A menyasszony indulása és Az ünnep) stilizált, személytelen orosz falusi esküvőt mutat be. A színpadkép az első percben levesz a lábamról. Puritán geometria és mindössze három szín, a fehér, a fekete és a vörös uralja a teret. Középen egy az egész színpadot betöltő fekete-fehér jin-jang szimbólum látható vörös háttérrel, kreatívan használt vörös térelemekkel.

Az érzéki élmény után, a látottakat értelmezve azonban már kicsit furcsa Bozsik színhasználata. A koreográfus másképp ruházza fel a színeket jelentéssel ahhoz képest, amit a néző első ránézésre elvárna. Annak ellenére, hogy a jin-jang szimbólum a nemekhez a fekete és a fehér színeket rendeli a kar férfi tagjai fekete, női tagjai vörös ruhában vannak. Ráadásul számomra furcsa módon később a női kar is feketébe öltözik. Így persze az immáron teljesen feketében virító kar szép ellenpontja a fehérbe bújtatott jegyespárnak, öltözetük (a menyasszony ruhája és a vőlegény inge) az esküvői hagyományokhoz hűen fehér. De hogyan kell ezt érteni abban a kontextusban, ahol a fehér a női princípiumot sugallja?

A hatalmas jin-jang szimbólum tehát üresen, jelentés nélkül kong a színpadon. Hiszen Bozsik koreográfiájából nem tudunk meg semmit nő és férfi viszonyáról, pedig erről szó kéne, hogy essék, legalábbis a kinagyított jelkép alapján ezt várjuk. Vagy annyi lenne csupán a jelentése, hogy jin és jang harmóniája nem több, mint személytelen rítusokkal fenntartott (ál)harmónia? (Ez egyébként egybecsengene Bozsik sok évvel ezelőtti ugyancsak Sztravinszkij-zenére komponált Tavaszi áldozatának egyes motívumaival.)

Az előadás 2009-ben a rangos szakmai zsűri által odaítélt Lábán Rudolf-díjat. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy különösen fájó számomra a karakteres "bozsikyvettes" mozdulatelemek takarékos alkalmazása. Lehet, hogy a koreográfus csak ennyire jutott a balettos képzettségű táncosokkal?

A halál és a lányka

Balkányi Kitty
Vati Tamás
Samantha Kettle
Vislóczki Szabolcs
Somorjai Judit
Gombai Szabolcs
Hasznos Dóra
Kalmár Attila
Fülöp Tímea
Tuza Tamás
Amandio Cardoso

Zene: Franz Schubert
Fénytervező: Pető József
Díszlettervező: Khell Zsolt
Jelmeztervező: Bozóki Mara

A Schubert-dal felvételén zongorázik: Jandó Jenő
Énekel: Várhelyi Éva

Koreográfus: Bozsik Yvette


Menyegző

Menyasszony: Boros Ildikó
Vőlegény: Gombai Szabolcs
Menyasszony szülei: Gáspár Orsolya, Kováts Gergely Csanád
Vőlegény szülei: Bacskai Ildikó, Nagyszentpéteri Miklós
Fiatal pár: Maira Sahra, Szegő András
Kórus: Balkányi Kitty, Komarov Alexandr, Atinay Dorottya, Vati Tamás, Samantha Kettle, Sarvady Mátyás, Fülöp Tímea, Vislóczki Szabolcs, Hasznos Dóra, Tuza Tamás

Zene: Igor Stravinsky
Fénytervező: Pető József
Díszlettervező: Khell Zsolt
Jelmeztervező: Velich Rita

Koreográfus: Bozsik Yvette

Bemutató: 2009. szeptember 25.
Bozsik Yvette Társulat
Művészetek Palotája, Fesztivál Színház