PRAE.HU: Szóval, Dohi! Akkor kezdjük a legalapvetőbb kérdéssel: mi volt az első Stephen King regény, ami a kezed ügyébe került? És persze hogy tetszett?

Rövid válasz: Állattemető, és nagyon tetszett.

Hosszabb válasz, ha esetleg érdekel valakit: amennyire emlékszem, első találkozásom Kinggel a Tűzgyújtó című film volt. Egy baráti összejövetelen ment a háttérben, feliratosan, ám akkor még kicsi voltam (6-7-8 éves talán), így nem sok dolog maradt meg belőle.

Aztán az általános iskola vége felé kiderült egyik osztálytásamról, hogy Kinget olvas – nem a sajátjait, hanem a barátnőjétől kéri kölcsön. Ekkor eszembe jutott, hogy évekkel korábban láttam egy filmet, amiben egy kislány a gondolataival tüzet tudott csiholni, és mintha az is King lett volna. Megkérdeztem, nem tudná-e esetleg kölcsönkérni a barátnőjétől a könyvet, mire elhozta a Carrie-t. Mondtam, hogy ez nem az, és visszaadtam (nem is lehetett az, hiszen csak később jelent meg nálunk a könyv), erre pár nappal később kezembe nyomta az Állattemetőt, hogy olvassam el, tetszeni fog. Elolvastam, tetszett. A többi, ahogy mondani szokás, már történelem…

PRAE.HU: Hogyan jött az ötlet, hogy ezt az oldalt létrehozd?

Az oldal épp a napokban lett 11 éves, 1998. szeptember 4-én indult, de volt egy „jogelődje”, ami ha jól emlékszem, a roppant frappáns Nem-hivatalos Magyar Stephen King Homepage névre hallgatott.

Akkoriban nem volt annyira mindennapos az otthoni Internet-elérés, mint manapság, de a faterral úgy döntöttünk, kipróbáljuk. A sebesség bámulatos volt (56k-s kapcsolat a mostani sok megabites helyett), sokszor csatlakozni sem sikerült, mert foglalt volt a telefonvonal, meg egyéb mókák. Viszont annyi reklám sem volt akkoriban a weboldalakon. Sőt, szinte semmi, most meg úgy kell keresni a tartalmat a sok banner és egyéb között.

De visszatérve a kérdésre: a szörfözés mellett a weblapkészítés is érdekelni kezdett, csomó témával szerettem volna foglalkozni, gyakorlatilag mindennel, ami kedves volt számomra, de végül kettő maradt, ezek nőtték ki magukat megfelelő mértékben, és maradtak meg a mai napig (a másik a Commodore 64 H.Q. [http://c64.hardwired.hu], ami januárban lesz 10 éves).

A Nem-hivatalos Magyar Stephen King Homepage (muszáj volt leírnom még egyszer) nem büszkélkedett semmilyen dizájnnal, részben mert nem értettem – és most sem értek – a dologhoz, részben pedig mert már akkor is többre tartottam egy tartalmas weboldalt egy csillogó-villogónál (ez manapság, a színes-szagos – és zajos és lassú – weboldalak korában hatványozottan igaz).

Szóval akkoriban Kinget olvastam leginkább, nagy hatással volt rám, és mivel akkor sem volt Kinggel foglalkozó, átfogó magyar nyelvű oldal (ahogy sajnos azóta sem és most sincs), úgy döntöttem, majd én megváltom a világot. Hogy ez mennyire sikerült (vagy nem sikerült), annak eldöntését a látogatókra bízom.

PRAE.HU: Segít valaki a weblap szerkesztésében, vagy te magad oldasz meg mindent?

Az első próbálkozást teljesen egyedül követtem el, fekete alapon piros betűkkel a rémisztő hatás elérése érdekében (bár egy libazöld-citromsárga kombináció még ijesztőbb lett volna), kb. az akkori weboldalak színvonalán, ám már akkor is voltak látogatók, akik segítették munkámat, küldtek híreket, képeket, ilyesmit.

Aztán egyszer egy akkori ismerősöm felajánlotta, hogy ha kipofozom az oldalt, ad ingyen tárhelyet. Addig ugyanis az Internet-szolgáltatóm által rendelkezésre bocsátott kemény 5 megán kellett elférnem (ezért voltak a galériák bélyeggyűjteményhez hasonlatosak, kb. mint most, csak klikkre nem lettek nagyobbak a képek).

Az oldal szebbé varázsolásához egy másik akkori ismerősöm segítségét kértem, ő gyártott logót, bannert, menüképeket, ilyesmit, de egy idő után elváltak útjaink.

Alapvetően szólóban tevékenykedem, de a dizájn jellegű feladatokhoz a mai napig kérek – és szerencsére általában kapok – segítséget a látogatóktól. Erre azonban nem sokszor van szükség, mivel nagyon ritkán van teljes átalakítás vagy költözés.

Továbbra sem létezne azonban az oldal – legalábbis ilyen formában – a látogatók hozzájárulása nélkül, akik híreket, képeket, infókat, ismertetőket, egyebeket küldenek. Tulajdonképpen én csak összefogom és gatyába rázom ezt a sok dolgot, és a nagyközönség elé tárom a magam módján. Elég egy pillantást vetni a Köszönet oldalra, ahol több mint 100 név van, és a lista korántsem teljes, mert nem mindig jut eszembe frissíteni – ezért ezúton is elnézést az érintettektől.

PRAE.HU: Milyen a látogatók általános visszajelzése, tetszik nekik, amit csinálsz vagy nem?

Sajnos nem sok visszajelzést kapok, ez valószínűleg a látogatók alacsony számának tudható be (azért próbálok ezt-azt kicsikarni a kevésbé aktív arra járókból az oldalon található szavazógéppel). Szerencsére azonban a visszajelzések többsége pozitív. A tavalyi teljes átalakulás ugyan nem aratott osztatlan sikert, de túlnyomórészt így is odáig voltak meg vissza, és remélhetőleg azóta a többiek is megbékéltek a helyzettel.

PRAE.HU: Olvasható az oldalon, hogy az Európa Könyvkiadó nem igazán fogad el téged, illetve nem hajlandók föltüntetni a honlapjukon. Miért van ez? Mi erről a véleményed?

Rémlik, hogy valami hasonlót írtam anno, de nem gondoltam teljesen komolyan. Igaz ugyan, hogy sem a könyvekben, sem a kiadó honlapján nincs említés a H.Q.-ról, de miért is lenne? Egy rajongói oldalról van szó, amit talán fizetett hirdetésként sem tudnék a King-könyvekbe csempészni, ingyen meg pláne nem.

Viszont a sajnos tavaly év végén lezárt Európa fórumon nem egyszer volt példa a kiadó pozitív hozzáállására az oldallal kapcsolatban. Legutóbb pl. az utánnyomásos szavazásra adták áldásukat, illetve javasolták, hogy csináljam inkább én, és a régebben megrendezett nyereményjátékokhoz is hozzájárultak pár könyvvel, csak aztán nem volt pofám többet lejmolni tőlük (ahogy ahhoz sincs, hogy hetente írjak nekik, hogy mizújs a megjelenésekkel, egyebekkel).

PRAE.HU: Talán az olvasók se bánják, ha kicsit többet megtudunk rólad. Van személyes kedvenc King regényed?

Nem tudok ilyet mondani. Felsorolni azokat, amik nagyon tetszettek (vagy épp nagyon nem), esetleg, de egyet kiemelni? Kizárt. Persze az Állattemető különösen közel áll a szívemhez, hiszen az volt az első, de ettől eltekintve is az egyik kedvencem, és a filmváltozat is remekül sikerült, ami ritka – nem csak King esetében.

Vagy ott az Az és a Végítélet, ezek szintén dobogósok, mégpedig egy olyan dobogón, amin elférnek King nem-ijesztgetős remekművei is, mint például az Állj ki mellettem!, A remény rabjai, vagy A halálsoron. A Borzalmak városát is kiemelném, hiszen amennyire nem kedvelem a vámpíros sztorikat – manapság pedig egyenesen hányingerem van tőlük, mivel a csapból is folynak -, ez annyira lekötött, amikor olvastam. És még sorolhatnám, kiemelve pár novellát is (Az utolsó létrafok, Túlélő típus, etc.).



PRAE.HU: Melyik Stephen King könyvben csalódtál eddig a legnagyobbat? Persze, ha volt ilyen…

Volt bizony. A ragyogás az egyik. Mikor olvastam, még nem láttam a filmet, de tudtam, hogy Jack Nicholson játszik benne, és olvasás közben végig őt láttam Jack Torrance-ként. Roppant zavaró volt, de valószínűleg nem ez volt az egyetlen oka annak, hogy kb. 3 hónapig tartott, amíg átrágtam magam a könyvön – pedig akkor még volt időm olvasni. A film és a minisorozat sem tetszett.

A másik King magnum opusa, A Setét Torony-ciklus. Egyelőre csak az első négy kötetet olvastam, de abból csak a 2-3. volt valamennyire élvezetes, a többi a legkevésbé sem, és valahogy a történet hátralevő részétől sem várok semmi jót, ezért is nem erőltetem azt a néhány ezer oldalt.

És még egy: A fekete ház. A Talizmán – noha az előbb nem említettem – szintén nagy kedvencem, remek karakterek (Farkas!), meseszerű környezet, miegyéb. Épp ezért örültem anno, hogy készül a folytatása. Persze mint minden ilyen próbálkozástól, ettől is tartottam, de mégis csak Talizmán, gondoltam. Aztán kiderült, hogy mégsem az, sokkal inkább egy „elveszett” kötet a Setét Torony-ciklusból, nulla Talizmán-hangulattal. Ezek után a legkevésbé sem várom a harmadik részt (ha lesz belőle valami egyáltalán), ugyanakkor mivel a Torony le van tudva, talán megkapjuk a Talizmán tényleges folytatását. A remény jó dolog…

PRAE.HU: Van valamilyen személyes információ, amit megosztanál az olvasókkal?

Hirtelen nem jut eszembe semmi.

PRAE.HU: Visszatérve az oldalhoz, sokáig tartott, amíg Kingről szinte minden alapvető információt összegyűjtöttél?

Mint említettem, az első King oldal létrehozásának körülményeit többnyire jótékony homály fedi, de az biztos, hogy nem kis feladat volt összeszedni a dolgokat és lefordítani, amit le kellett (gyakorlatilag mindent, ami nem saját vagy látogatók által küldött anyag volt), és melyek mennyisége mellesleg igen távol áll a „minden”-től. Nem mondhatom tehát, hogy az oldal „kész van”, és feltehetőleg soha nem is lesz. Rengeteg mindenről nincs szó, vagy nem olyan mértékben vagy formában, ahogy szeretném. Ha tavaly nem egy, hanem két nyárnyi idő áll rendelkezésemre, talán mindent el tudok végezni, amit terveztem, így azonban más a helyzet. Persze az egyszeri olvasó remélhetőleg így is megtalál kb. mindent, ami érdekelheti, de szeretnék pl. az egyre szaporodó képregényeknek és színdaraboknak is külön szekciót, valamint a DVD kiadásokkal foglalkozó részt is ki fogom bővíteni, ha elég sokáig élek. Addig pedig maradnak a rendszeres frissítések aktualitásokkal, meg ami még belefér.

PRAE.HU: Zárásként pedig kíváncsi vagyok a véleményedre. Sokan úgy gondolják, hogy a horror koronázatlan királyának ideje lejárt: egyszóval Stephen King kiégett. Te mit gondolsz? Tényleg így van, vagy ez is csak egy mélypont? Avagy egyáltalán nem beszélhetünk mélypontról?

Hopp, lebuktam. Az van ugyanis, hogy az utóbbi évek King-terméséhez csak hellyel-közzel volt szerencsém. Egyelőre sem a Setét Torony utolsó három kötete, sem a Duma Key, sem a Lisey nem talált utat az olvasási menetrendemhez. (Viszont a Blaze-t és az új novelláskötetet minél hamarabb el szeretném olvasni.)

Egyébként nézőpont és ízlés kérdése, mint szinte minden. Egyesek szerint King már réges-rég nem írt semmi értékelhetőt, mások pedig üdvözlik a – talán ez a jó szó rá – érettebb írásokat, a kevésbé horrorisztikus dolgokat, hiszen Kinggel együtt olvasói is öregedtek, változtak az évek során. Rendben, A mobil a felütés alapján vérbeli horror is lehetne, King visszatér a gyökerekhez meg mittudomén, ha nem lenne annyira nagyon pocsék.

Aztán az is a kiégés felé billentheti a mérleg serpenyőjét, hogy sorra nyúl régi kéziratokhoz és ötletekhez (Blaze, Under the Dome).

Persze a „hanyatlás” sokak szerint már jóval ezelőtt elkezdődött, amivel viszont nem értek egyet. Nekem A halálsoronig különösebb bajom nem volt a munkásságával (tekintve hogy tökéletes szerző nincs, főleg az ennyire termékeny fajtából), azóta viszont csak az Atlantisz gyermekei nyerte el igazán a tetszésemet (1-2 rövidebb rész ott sem tetszett). Az írásrólnak és A Rendcsinálóknak is megvoltak a pillanatai, valamint novelláskötet mivolta miatt a Minden haláliban is akadtak remek írások a kevésbé jók mellett, de a többi regénye és egyebe valahogy nem az igazi.