Mindenféle filmzsánert egyaránt fogyasztó ember lévén azt hittem, nem akadok fenn azon, ha egy nekem kedves műfaj kezd eltolódni egy irányba, hogy azután sorra kapjam az egy sémára, ugyanazon technikai attitűddel készülő darabokat. Azt hiszem, a horror esetében ennél a filmnél mégis betelt a pohár. 

Néhány, már professzionálisabb rendező által készített Marilyn Manson klipben találkoztam először a divatosan elmebeteg, szem által épphogy felfogható montázstechnikával, amit aztán szépen lassan átemelt a filmipar vérengzésre szakosodott részlege is. Ezzel a mechanizmussal nem is lett volna bajom (lásd a Dark Castle produkciós cég korai munkáit az ezredforduló előtt és után: Ház a Kísértet-hegyen, 13 kísértet, Szellemhajó), hisz az említett vizuális megoldás valóban újszerűnek hatott, ám, hála a folytonos fűrészelgetéseknek és a szapora szellemidéző moziknak, az agyam olyannyira hozzászokott a vibráláshoz, hogy mára nem taksálom többre unalmas hatáskeltésnél.

A Lionsgate legújabb libabőrözésre hangolt mozijában egy család kalandos, a fent említett műfaji klisékkel és vizuális hatásvadászattal tarkított történetével ismerkedhetünk meg: Sara, a mindenre elszánt anyuka rákbeteg fiát, Mattet próbálja a gyógyulás útjára vezetni, ezért egy pozitív eredménnyel kecsegető kezelés érdekében családját a címben szereplő államba költözteti. Az új élethez kipécézett ház, mely túlságosan is kedvező feltételekkel várja a famíliát, egyre félelmetesebbé kezd válni, s ha ez még nem lenne épp elég így is, a fiú eredményei egyre rémisztőbbnek és elszomorítóbbak bizonyulnak. Az egyedüli, aki túllép mindezen, az épp a leszedált Matt, aki a pincében kialakítva lakrészét hamarosan transzcendens kapcsolatba lép egy, a házban néhány évtizeddel korábban eltűnt személlyel. Ezzel a „spontán” húzással a múlt a vele együtt járó lidércekkel egyetemben fokozatosan teret nyer a rém lakban – no és persze a beteg srác lelkében –, s amikor elszabadul a nagybetűs pokol, kiderül (elég sokára és akkor is elég vontatottan), miért nem éri meg szeánszokat tartani lámpafénynél, továbbá hogy miért nem kell feltétlenül félni egy folyton felénk csoszogó, odakozmált képű, hörgő valamitől.

A megtörtént eseményeken alapuló Kísértetjárás Connecticutban egyik legnagyobb hibája véleményem szerint, hogy a szereplők kidolgozatlanok, nincs kölcsönhatás közöttük, sem motiváció arra, miért olyan mindenki a másikkal, amilyen. A másik legnagyobb baki  – s ez már sokkal inkább kiverte nálam a biztosítékot –, hogy a mozi pusztán csak a fent felsorolt hatáselemekkel felvértezve szándékozik egy újabb kellemetlen estét szerezni, és meg sem próbálja új szemszögből láttatni ezt az amúgy csontig lerágott filmtípust. Az pedig, hogy pofátlan módon hívja segítségül a horror néhány klasszikus darabját (Ördögűző, Ragyogás) már inkább szánalomra, mintsem tiszteletre méltó cselekedet.

Ennek a lecövekelésnek folyományként egy-két szívbillentyűt kiakasztó hang- és vizuális effekten túl nem kapunk egyebet, mint egy sekélyes vízbe fojtott családi drámát, ami fel sem veheti a versenyt egy hétköznaponként futó magyar szappanopera szellemi színvonalával. Az pedig már csak hulla a tortán, hogy ez a film a lényegi kérdésekben (jelen esetben az okkultizmus, és ami mögötte van) mostohatestvéreihez hasonlóan (Az átok, A rettegés háza, A túlvilág szülötte) pont annyira mer csak félelmetes maradni, amennyit a középosztálybeli fogyasztói réteg két shoppingolás között még elvisel.

A valódi terror tehát házon kívül maradt, viszont van helyette egy újabb tanulság, mely szerint kétszer gondold meg, mire váltasz jegyet, mert ha az unalomszörny támad, nincs menekvés. Általa elpatkolni pedig nem egy nemes halálnem.

Kísértetjárás Connecticutban (The Haunting in Connecticut)
Rendező: Peter Cornwell
Színes feliratos amerikai horror, 102 perc, 2009.
16 éven aluliak számára nem ajánlott.
Forgatókönyvíró: Adam Simon, Tim Metcalfe
Zeneszerző: Robert J. Kral
Operatőr: Adam Swica
Producer: Paul Brooks, Daniel Farrands
Vágó: Tom Elkins
Szereplők: Virginia Madsen, Kyle Gallner, Martin Donovan, Elias Koteas, Amanda Crew, Sophi Knight, Ty Wood
Bemutató: 2009. szeptember 10.
Forgalmazza: Fórum Hungary