Tikkasztó nyári délután, még épp' időben értünk ki a Szigetre, hogy megnézzük az Editors névre keresztelt birminghami kvartett első budapesti koncertjét.

Tom Smith és csapata igazából a két évvel ezelőtt megjelent An End Has A Start című nagylemezének köszönheti itthoni sikerét. Az erről kislemezre kopizott The Racing Ratset az MR2 Petőfi Rádió mondhatni rongyosra játszotta – legalább ezt a számot illett minden Nagyszínpad előtt bámészkodónak ismernie.

Szerencsére – a matiné időponthoz képest – bámészkodóból akadt bőven. Sőt, kiderült, hogy tisztes számú hazai rajongótáborral rendelkezik a Joy Divisionös Ian Curtis hangját és sajátos előadásmódját idéző Tom Smith és bandája.

A koncerten a kötelező dalok, mint például a The Racing Rats, az An End Has A Start és a Smokers Outside The Hospital Doors mellett az első album, a The Back Room néhány száma is elhangzott, köztük a Top 10 helyezett Munich.

És, hogy fogalmat alkothassunk az Editors októberben megjelenő harmadik LP-jének – az In This Light And On This Eveningnek – a stílusáról, ízelítőül kaptunk néhány új nótát is, melyek közül nekem leginkább (a) The Big Exit és a beharangozó kislemez, a Papillon jött be. A magam részéről kifejezetten örülök a – vélhetően Floodnak köszönhető – elektronikusabb hangzásnak, ami még izgalmasabbá teszi számomra ezt a csapatot!

Az Editorst követő Klaxons egy kis Sziget-bejárás miatt kimaradt, és a Manic Street Preacherst is a Szeparéból néztem, hallgattam végig, de azt kell, hogy mondjam, tisztességes műsort nyomott az 1986-ban alakult és a '90-es évekre befutott walesi zenekar.

Színpadképüket az idén májusban megjelent Journal For Plague Lovers című nagylemezük borítóján szereplő, Jenny Saville-től származó – és Egon Schiele stílusát idéző – festmény uralta. A setlist pedig 17 dalt tartalmazott – régit és újat egyaránt.

És ezzel elérkeztünk az est szupersztárjaihoz, a méltán kultikus Placebohoz – akiket a Sziget reklám után még biztosan jó ideig Plészbúként fog emlegetni a hazai közönség.

A rajongók kicsit aggódva várták a bandát, hiszen a csapat motorja, Brian Molko – aki a koncerten gitárral a kézben is látható volt (ezt annak a fotós- avagy TV-s "kollégának" üzenem, aki a show előtt afelől érdeklődött, hogy ki is a frontember a zenekarban, és milyen hangszer lesz majd az ő kezében?) – egy héttel a budapesti fellépés előtt, Osakában összeesett a színpadon.

A zenekarnak ugyan sajnos le kellett mondania az előttük álló őszi USA turnét, a „szigetelők" azonban teljes értékű Placebo koncertet kaptak. A nyár elején megjelent, Battle For The Sun című album legerősebb dalait, valamint a 15 éves fennállását ünneplő együttes szinte minden nagy slágerét felvonultató setlistre azt hiszem, nem igazán lehetett panasz.

Az új dobos, Steve Forrest megjelenését és stílusát szokni kell még egy kicsit a szemnek, de a rajongói fül az ő teljesítményében sem találhat sok kivetnivalót.

Ez alkalommal üdvözölhettük az első nőnemű Placebo-csapattagot is a színpadon Fiona Brice személyében, aki elektromos hegedűn kísérte a többieket. (Mellette még Bill Lloyd, és Nick Gabrilovic is közreműködött session-zenészként a produkcióban.)

A koncert csúcspontjai számomra a következő nóták voltak: Soulmates, Special Needs, The Never-Ending Why, Breathe Underwater, Special K és a teljes ráadás blokk, élen az Infra-Red és a Taste In Men újrakevert verziójával.

Reméljük, Brian hamarosan teljesen felépül, és a közeljövőben saját koncerttel is megörvendeztetik majd a magyar rajongókat! Ami már biztosnak mondható, hogy november 27-én a szomszédos Bécsben lépnek fel, a Stadthalle-ban.