Idén Radnóti-év van. Az irodalmi sátor a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításához igazodott; a molinón a költő egy-egy versrészlete olvasható. Mindezek mellett a következő idézet szerepel (Radnóti naplójából): „Halál… egyike a legszebb magyar szavaknak. A hangkép és jelentés tökéletes egybefonódása. A h borzalma, az a-á elnyújtott rémülete, vagy csodálkozása és az l-ek síkos simasága”. – Kétségtelen, hogy a szó akusztikája különböző asszociációkat eredményezhet. A zeneiségben rejlő „néma értelem” azonban teljesen szubjektív, mondhatni megoszthatatlan élmény, még ha ugyannak a dolognak a kapcsán hasonlóak is a képzettársításaink.

Az Octopuson péntek délután megünnepelték Schiller 250. születésnapját, méghozzá úgy, hogy elrappelték a művész verseit. Az új (akusztikai) elemekkel gazdagodott költemények a zene rejtélyes közegének köszönhetően más arcukat mutatták meg, mint megszoktuk.


A fenti képen a Mangod Inc. nevű kiváló magyar zenekar látható, a tagok egytől egyig hasonló fekete öltözékben. Bizonyos kultúrateoretikusok szerint egy műhöz, legyen az irodalmi szöveg, vagy jelen esetben zene, számtalan olyan „járulékos” – tehát magával a művel vagy annak egy részével nem azonos – dolog is hozzátartozik, melyek nélkül nem értelmezhető a vizsgált produkció.

Ha ez igaz (nem feltétlenül az – illetve, ez is egy lehetőség), akkor például a Mangod Inc. zenéjéhez hozzátartoznak a dalszövegeken kívül az interjúk, vélemények, beszámolók, az említett fekete öltözék (imázs), az erotikusra hangolt, maszkos videoklip (bármit is gondoljunk felőle), vagy mondjuk a zenekaros pólók, kitűzők, pengetők (merchandise). Miközben a zene maga aligha telíthető föl körülhatárolt jelentésekkel, s leginkább a testi létezésünkre, működésünkre irányítja a figyelmet: a táncos metál riffekre alaposan beindult a Headbangers Ball sátor.



És egy kis adalék: a gitárt nem ritkán fallikus szimbólumként értelmezik. Nemcsak formája, de a hozzátapadó kontextusok miatt is: a zene kemény, férfias, és túlnyomó többségében férfiak játsszák. Bár mindez alighanem inkább csak spekuláció, kétségtelen, hogy sok reklám és fotó kihasználja az ebben rejlő asszociációs lehetőségeket. Még Nick Hornby is így kezdi humoros könyvének a Led Zeppelinhez kapcsolódó fejezetét: „A fiúk köztudomásúlag imádják a heavy metalt (meg a nu-t, meg a rapet), és ennek a hagyományos magyarázata olyasmikkel operál, mint a gitár mint péniszpótlék, homoerotika meg egyéb hasonló dolgok, amelyek perverzitásra, szexuális zavarra és kemény, morbid neurózisokra utalnak.” (31 dal, ford. M. Nagy Miklós, Európa, Bp, 2003, 25.) – Szárnyal ám a fantázia! Szerencsére Nick Hornby végül gondolatmenetében elegánsan visszakanyarodik a zene élményszerű, tehát ideológiamentes, ám ezzel együtt "átadhatatlan" élvezetéhez.


Egy megkapó pillanat. A Bridge to Solace nevű magyar hardcore-metál banda koncertjén óriási circle pit alakult ki a gyors zúzdák alatt. A rajongók körbe-körbe, az óramutató járásával szigorúan ellentétes irányba futkorásznak (hogy miért nem szabad az óramutató járásának megfelelően futni, arról dunsztom sincs), így kialakul egy üres kör középen. Ez a kis testmozgás ugyancsak érdekes jelenség: szinte a zene „anyagszerű” jelenlétét demonstrálja, miközben persze ha arra ügyelsz, hogy futkorássz, és lehetőleg ne törd össze magad, nem feltétlenül tudsz az épp hallható zene muzikalitására összpontosítani. Vajon figyelemelterelési technikáról van szó? Ki tudja. Mindenesetre ennek a circle pitnek a közepén – ha szemfülesek vagytok, kiszúrhatjátok, nagyjából a kép közepén, feljebb – egy pár csókolózik. The Eye of Every Storm, ott középen: béke honol.


Lovasi beköltözött egy hétre a Szigetre. Az MR 2 szlogenje vajon azt akarja sugallni a maga esetlenségével, hogy a zene az zene az zene – vagyis e médiumot másképp nem lehet reprezentálni? Ha igen, akkor ez egy mégsem célt tévesztett gondolat. A Kiscsillag sztárzenekar koncertjére ugyancsak szép számmal összegyűltek a kultúraéhes rajongók, jóllehet ezúttal a hangzás meglehetősen erőtlen volt, az előadás pedig kissé kapkodó.



Végül, hogy mindenkit elborzasszak, itt egy video az est egyik sztárfellépőjétől, a mexikói Brujeriától. A marihuána népszerűsítésében utazó, banditáknak öltözött hobbizenekar punk, hardcore és metál keverékét prezentálta a maga egyszerű, hangos-zajos-nyers módján, ahogy azt egy alapvetően underground durvulattól elvárhatjuk.