Első gimiben lettem tankcsapdás, nagyjából a Jönnek a Férgek album megjelenésekor. Persze, amikor az osztálykirándulásról elszökve megnéztük a mezőkövesdi dohánybeváltóban őket, teljesen mást jelentett számomra a banda.

Ki gondolta volna akkor – a dedikálás és a hazafelé utunk során átélt rendőri igazoltatás/zaklatás után –, hogy 15 évvel később az ország legnépszerűbb – és teszem hozzá halkan – egyetlen tízezreket megmozgatni képes rock zenekarává növik ki magukat? Ki gondolta volna, hogy egyszer majd írnak egy olyan dalt is, amit egyrészről a Juventus rádió is játszani fog, másrészről pedig, aminek a szövege még Édesapámnak is tetszeni fog? Ki gondolta volna? Én nem, az biztos.

Ugyanakkor fordítva is nehezen működik a dolog. Hogyan lehetne egy mai tizenévesnek elmagyarázni, hogy mit is jelentett a Tankcsapda a ’90-es évek elején, hogy az mennyivel volt másabb, lázadóbb, undergroundabb stb.? Valószínűleg sehogy, de nem is kell. Ezek emlékek, amelyek megmaradnak az emberben, és amelyekért hálás vagyok Lukácséknak. A hálámat pedig azzal tudom kifejezni, hogy elmegyek megünnepelni a szülinapjukat, és hosszú idő után először elejétől a végéig végig fogok nézni egy Csapda koncertet. Mert megérdemlik.

A Sziget első (illetve hivatalosan –1.-ik) napján, az idei fesztiválon először és utoljára látható több tízezres magyar emberekből álló tömeg a nagyszínpad előtt. A Tankcsapda ’93-óta minden évben játszik a Szigeten, ráadásul mindig a Nagyszínpadon. 2009-ben azonban egyedüli magyar fellépőként (eltekintve a nulladik nap fellépőitől – a szerk.), hiszen idén még a Kispál is kiszorult az MR2 színpadra. Ez a tény pedig azt jelenti, hogy nem lesz könnyű dolga a triónak, hiszen több generációt, a zenekar különböző korszakait favorizáló vegyes közönséget kell elszórakoztatni a monstre 2,5 órásra tervezett buli alatt.



A Rock a nevem című nyitó szám után kellemes meglepetésként Az Ember tervez következik, amelyet nem is tudom, mikor hallottam utoljára élőben. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy mikor és hol hallottam először ezt a számot: ’95-ben, a Washington állambeli Spokane-ben, a nagy fenyőfákkal körülölelt ház vendégszobájában, ahol épp cserediákként tartózkodtam, és ahova – internet előtti kőkorszak révén – egy barátomnak kellett postáznia a megjelenés napján megvásárolt új albumot.

A lényeg, hogy ezzel a számmal a koncert elkezd magába szívni. Bal hátul állok, ahol egyrészről a színpad mögötti kivetítőn villogó XXL Pizza felirat, másrészről a hátam mögött szinte nappali világosságot teremtő Népszabadság kivető ront valamelyest az összképen. Egy másik, a zenekar újabb korszakából származó szám után (Másnapos akarok lenni) Lukács mintha bocsánatot kérne, hogy régi számokat is fognak játszani, hiszen ez egy szülinapi buli. Én persze nagylelkűen azonnal megbocsátok, és előrenyomulok a Gyűrd össze a lepedőt alatt.

A színpad melletti két kivetítőn kívül Fejes Tomi mögött is található egy, amin most éppen egy szőke csaj sztriptízel a Csőre töltve ütemére, és nyaldossa a bugyiját a szám végén. Az újabb korszakból következő számok alatt erősen gondolkodom, hogy kimegyek sörért, de a kivetítőn ismét feltűnik egy szőke, ráadásul nagymellű, és leszbi jelenetet rendez egy barnával. Ilyen körülmények között még a Szexuális tárgy című számot is szívesen végighallgatom, és el is döntöm, hogy nincs szükség piára.

Lukács egyre többet kommunikál a közönséggel, kifejti, hogy bár ez egy 20 éves szülinapi koncert, azért merőben más a többi hasonló koncerttől, mégpedig azért, mert a Tankcsapda egy folyamatosan működő zenekar, és ez egyáltalán nem egy nosztalgiabuli. Ezt alátámasztandó eljátsszák az október 14-én megjelenő új album, az első kislemez dalát, a Köszönet doktort.

A nagyszabású koncertkellékek széles skáláját láthatjuk, a kivetítők és füstgépek mellett többször Rammsteint idéző nagyobb lángcsóvák csapnak fel, melyek melegét az arcomon érzem. Kétszer pedig lángoló rakéták húznak el, keresztben a tömeg felett, és természetesen az utóbbi években megszokottá vált ventillátorok is rendületlenül lobogtatják Lukács és Fejes hosszú haját.

A másfél percre gyorsan ismét punkok leszünk, és együtt üvöltjük, hogy nagy baj van, mert gyenge a fű, meg hogy hülye a csaj, a háttérben ezalatt az első demó-borítóról ismert egyezményes nemzetközi jelet mutató középső ujj villog. Az első blokkot a laza Rió zárja, amely alatt – becsukott szemmel énekelve – egyre erősödik bennem a meggyőződés, hogy hamarosan én is elrepülök Rióba, és beszállok egy kabrióba, majd élvezem a dolce vitát, este pedig megkeresem Evitát.



A rövid szünet utáni pihentető blokkban elsőként az egy szál akusztikus gitárral előadott Egyszerű dal következik. Most már gyakorlatilag mindegy, hogy annak idején Lukács lopta-e el a kezdő riffet Kurt-tól, vagy fordítva, a lényeg, hogy Lukács még mindig itt van, Kurt meg már rég valahol egészen máshol.

Az Örökké tart közepén kapcsolódik be Fejes és Cseresznye, aki egy bárszéken ülve az este folyamán a harmadik gitárján játszik, melyen Jim-Bim felirat díszeleg. Ezzel sikerült is begyűjtenie – részemről – a zenekarnak az első és egyetlen rosszpontot az este folyamán. Az akusztikus blokkot a Félre a tréfát - Részegen haza kombó zárja, amelyen az előttem álló srác rendesen fel is háborodik, nem érti, hogyan lehet ennyire „elbaszni ezeket a jó számokat”.

Több mint másfél órája játszanak már, normál esetben most itt vége is lenne a koncertnek – de nem ma. Pár perc szünetet azért tartanak Lukácsék, ami alatt a közönség egy rövid klipp-összeállítást láthat a kezdetektől napjainkig. Egy korai koncertfelvétel, ahol még Labi basszerozik, majd az első, házi körülmények közt készült Legjobb méreg fekete-fehér klippjéből, zárásként pedig a legutóbbi Köszönöm doktorból láthatunk egy pár másodperces bejátszást. Megállapítom, hogy a klippek színvonala nem feltétlenül egyenes arányban változik a rájuk költött pénz mennyiségével A Szexuális tárgy gitáros-lövöldözős jelenete számomra – például – már a kínos kategóriába tartozik.

A pihenő után átalakított színpadkép, a kivetítő helyett két hatalmas piros XX. vési be az agyunkba, hogy hány éves a banda. A koncert valóban hosszú, az emberek fáradnak, van aki pedig ingerlékenyebb lesz. Egy – a pestieket fél órája szidalmazó – matt részeg gyereknek majdnem sikerül is összeveretnie magát, de végül mégsem.

A Nem ismerek rád alatt, a hatvan évesen a téren, padon alszol majd télen üvöltése közben be kell látnom, hogy számomra azért ez mégiscsak egy nosztalgiabuli, hiszen közel s távol én vagyok az egyetlen, aki énekel, míg a tömeg türelmesen vár, hisz "ezen is túl kell esni" gondolják, kezüket pedig csak a lángcsóvák újbóli megjelenésekor emelik fel.

A tömeg az Azt mondom állj!-ra ébred fel hibernált állapotából, és a mellém keveredett három tini csaj menetrendszerűen elkezdi egymást lökdösni. A ráadás előtti utolsó szám (Itt vannak a tankok) alatt a visszakerült kivetítőn háborús rajzok villódznak, majd elköszönés, illetve kötelező Tankcsapda-skandálás következik.



Rádöbbenek, hogy iszonyatosan fáradt vagyok, hogy már legszívesebben otthon feküdnék az ágyban, de persze, amikor visszajönnek és Lukács felteszi a kérdést, hogy mitől is legyen neki jókedve, utolsó energiatartalékaimat összeszedve én is vidám táncolásba kezdek a körülöttem állókkal.

Búcsúzóul megtudjuk, hogy szegény kicsi Johnny még mindig ott rohad a mocsokban. Lukács viszont a színpadon áll, és láthatóan kicsit meg is hatódik. Meg tudom érteni, hiszen élete legnagyobb létszámú közönsége előtt ad koncertet. Meg tudom érteni, hiszen egy underground punk zenekarból – az ő vezetésével – úgy váltak az ország legnépszerűbb rock zenekarává, hogy közben abszolút kikerülték a celebbé válás csapdáját úgy, hogy folyamatosan koncerteztek, s a maguk területén folyamatosan profi produkcióval álltak elő.

Meg tudom érteni, hogy meghatódott, és azt kell mondjam, hogy kicsit én is, és önfeledten tapsolok több tízezred magammal. A legszebb a dologban, hogy nincs rocksztár-imádat érzése az embernek, Lukács olyan, mint egy régi jó ismerős, akinek a sikeréért szívesen örülünk együtt.

A szülinapozás még egy Cseresznye által kibontott üveg pezsgőben merül ki, melyből Lukács a szájába és a hajára locsolja a lét. Ha akar, most már akár be is rúghat. Én viszont húzok haza, mert sajnos rádöbbenek, hogy mégsem minden nap péntek, ez a mai például hétfő, és holnap vár a meló.

Setlist

1.Rock a nevem
2.Ember tervez
3.Másnapos akarok lenni
4.Gyűrd össze a lepedőt
5.Csőre töltve
6.Jönnek a férgek
7.Minden nap péntek
8.Szexuális tárgy
9.Köszönet doktor
10.Kalifornia Überalles
11.Ez az a ház
12.Baj van
13.Föld, és Ég
14.Törölközők teniszütőkkel
15.Rió

16.Egyszerű dal
17. Örökké tart
18.-19.Félre a tréfát- Részegen haza

20.Fiúk ölébe lányok
21.R’n’R rugója
22.Adjon az ég
23.Voltam már bajban
24.Nem hagylak el
25.Nem ismerek rád
26.Azt mondom állj!
27.Be vagyok rúgva
28.Itt vannak a tankok

29.Fordulj fel!-Mitől legyen jókedvem?
30.Legjobb méreg
31.Menyország tourist
32.Johnny a mocsokban