Pedig lehet vele iskolát fűteni, sőt lakást és installációt is építeni belőle. Ez utóbbit bebizonyította Lénárd Anna és a Földes és Társai Építésziroda szentendrei kiállítása. A képzőművész az építészek segítségével felépítette egy Blaha Lujza tér környéki 38 négyzetméteres, új építésű lakás félkész falait a Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyébe. Egy olyan alaprajzot, amelyet százszámra vonalzóznak ma az építészek, hogy kielégítsék a tömegtermelés igényét a lakásépítkezés terén is.

Mindehhez nem mindennapi építőanyagot választottak. „Városi ember számára nem téglából épül a lakás, hanem a banknak fizetendő részletből” – ez a kiállítás mottója. A jegybank évente 70-100 tonna elhasználódott, megrongálódott bankjegyet von ki a forgalomból, és semmisít meg. Az eljárás során tömör, téglaalakú brikettek készülnek. Mivel ezek a brikettek a barnaszénéhez hasonló fűtőértékkel rendelkeznek, megfelelő feltételek esetén vegyes tüzelésű kazánnal elégethetőek. A bankjegybrikett nem minősül hulladéknak, hanem a bankjegy-megsemmisítési technológiából kikerülő mellékterméknek.

„Először a Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontjában kaptam ajándékba egy ilyen brikettet, amit ki is állítottam négy hónapja egy másik, pénzzel foglalkozó kiállításomon” – meséli Lénárd Anna. „Azonnal tudtam, hogy ebből szeretnék egyszer rengeteget látni egy kiállítótérben. Elég hosszú szervezési folyamat volt, amíg végül a teherautó lezúdított 3 és fél tonna pénztörmeléket a Vajda elé, és elkezdhettük felépíteni az installációt, de megérte. Sokkal erősebb lett a munka, mint amire számítottam, ami főleg a különleges kiállítótérnek köszönhető”

A Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely egy 17. századi volt magtár, terméskőfalakkal, gyönyörű boltívekkel. „Ez a gyönyörű épület mindenkit megfog, aki csak belép. Amikor végre lehetőséget kaptam, hogy itt kiállítsak, azt akartam, hogy a helyiség ne csak háttér legyen, de a mű részévé váljon. Olyan installációt terveztem, amely együttműködik a térrel, kiegészíti azt, csak itt értelmezhető.”

Aki belép a Vajdába, azt látja, hogy két építészeti tér épül egymásba. Egy török korabeli, 140 négyzetméteres pince, amely egy jómódú szerb kereskedő tulajdona volt annak idején, benne egy 21. századi alacsony költségvetésű lakás alaprajza, amelyet két ember számára terveztek, mégis négyszer belefér a pince alapterületébe.

„Amikor megszületett az ötlet, és belevágtam a kivitelezésbe, még nem tudtam, hogyan fogok 3500 kg-ot megmozgatni. Menet közben alakult ki az együttműködés Földes Lászlóval és az ő irodájában dolgozó építészekkel. Ők nemcsak a kivitelezést vállalták magukra, hanem a formaalakításban is szerepet játszottak, a végeredmény mindenki közös munkája. Örülnék több ilyen közös projektnek velük.”

A kiállítótér egyik sarkában azért halmozták fel az építkezéskor szétszóródott pénztörmeléket, hogy akinek kedve támad hemperegni egyet többmillió forintban, tegye meg. Talán van ennek némi terápiás értéke a gazdasági válság idején.