zene
George Benson - Weekend in L.A.
Az este mindenféle sallang nélkül kezdődött a Weekend in L.A. című dallal, majd a kötelező néhány mondattal arról, hogy Budapest mennyire gyönyörű, nem is szólva a lányokról, akik ezzel rögtön ki is érdemelték a Nothing’s Gonna Change My Love for You című dalt. Bár a hangzás itt is profi volt, ez a néhány perc túl édesre sikeredett. A tisztelgések sora azonban nem maradt abba. A The Other Side of Abbey Road című lemezről a Golden Slumbers idézte meg a Beatlest, majd kalapot emelt Nat King Cole előtt is a Nature Boy című dallal. Elhangzottak azok a dalok is, amelyek Bensonból széles közönség előtt is sztárt csináltak, a selymes szólókkal pedig még ezekbe a számokba is becsempészte a virtuozitást.
George Benson - Nature Boy
A színpad leginkább magával ragadó látványeleme kétségkívül a zseniális mozgáskultúrával rendelkező szemüveges basszusgitáros, Stanley Banks volt, aki végigugrálta az egész koncertet. Ő hiúsította meg a nézőteret felügyelők szigorú tervét is. Amikor néhányan már nem bírták az ülőhelyek kötöttségeit, és engedelmeskedtek a lábukban lévő buginak, a túlbuzgó biztonságiak visszatessékelték őket a székekbe. Banks azonban úgy gondolta, nem hagyja veszni a bulit, és egy kézmozdulattal minden táncos kedvű nézőt odarendelt a színpad elé, és végre kiteljesedhetett az este.
George Benson - This Masquerade
Két nagy klasszikus adta a finálét: a This Masquerade, amellyel még a hetvenes években előkelő helyeket birtokolt a slágerlistákon, valamint az elementáris erejű On Broadway, amellyel végképp mindenkit levett a lábáról. Ráadásként pedig ott volt az újabb kör tisztelgés, ezúttal a közönség előtt: Benson búcsúzásként a komplett első sorral kezet rázott. Ő tényleg megpróbált mindenkinek a kedvében járni.