színház
A Budapesti Nyári Fesztivál keretében játszott darabot a Városmajori Szabadtéri Színpadon láttam, mely majdnem teljesen megtelt emberekkel. Azt kell, hogy mondjam: nem véletlenül. Az immáron tizenhárom éve repertoáron tartott darab ugyanis éppen időtlenségében időt álló. Itt kell megjegyeznem, hogy a fesztivál rendezőinek trehánysága (tudom, hogy erős kifejezés, de csak ezt tudom mondani) bosszantó, a színlapot a Beregszászi Magyar Színház honlapjáról töltötték le, idézem: "A pálmát mindhárom esetben Trill Zsolt viszi el. A huszonéveit taposó ifjú A medvében vénséges lakájt alakít." Nos, a pálmát valóban Trill Zsolt viszi el, de tizenkét év leforgása alatt jócskán kilépett már a huszonéves korból. Ahogy a többi szereplő is, mégis jórészt hitelesen formálják meg Csehov szereplőit.
Az est főszereplői egyértelműen az első két egyfelvonásost jegyző színészek. A színészházaspár Szűcs Nelli és Trill Zsolt, valamint Tóth László, a "medve". Szűcs Nellit már volt szerencsém látni a fentebb emlegetett Novarina darabban, a Képzeletbeli operettben, melyet idén mutatott be a Debreceni Csokonai Színház. Már akkor meggyőződhettem kivételes színészi kvalitásairól, akkori impresszióimat csak igazolta A medvében nyújtott alakítása. Mindenféle manír és erőltetettség nélkül adja az özvegyet, aki bár siratja férjét, valójában másra sem vágyik, mint egy új szerelemre. Tökéletes párja Tóth László, akinek jellemábrázoló tehetsége Szűcs Nelliéhez hasonlóan sallangmentes és hiteles.
Képzeljék el például azt a jelenetet, amelyikben Trill éppen a női lélek borzalmairól monologizál („Más se hiányzott nekem, mint ez a szoknyás filozófus", „Maga is azok közé a szerencsétlenek közé tartozik, akik nőnek születtek."), majd átszellemült arckifejezéssel kijelenti, hogy beleszeretett a szép özvegybe. Miközben a szerelmi szál bonyolódik, jót nevethetünk a Trill Zsolt alakította lakáj közbeszólásain.
A második egyfelvonásos teljes mértékben Trill Zsolté. A dohányzás ártalmairól tartott szabadelőadása saját életének keserveinek ecsetelésébe vált át, így rajzolódik ki a szerencsétlen sorsú – mondjuk ki: papucsférj – története. Bár a színlap itt is kissé túloz, mert a néző torkában nem érlelődik a könnyfakadásra ingerlő gombóc, inkább a helyzet abszurd realitásán, ma is aktuális mondanivalóján nevet. Mindenesetre, ha nem láttuk volna Trill Zsoltot az iménti jelenetben bohóckodni, valószínűleg valóban megkönnyeznénk alakítását.
A három közül a leggyengébbnek az utolsó darabot éreztem. Nem igazán csehovinak, kissé túljátszottnak tűnt a félreértéseken és tányértörős veszekedéseken alapuló egyfelvonásos. Kacsur Andrea a vénlányt ripacskodva játszotta el, szöges ellentétben azzal, ahogy Szűcs Nellit láthattuk az özvegy szerepében. És Csehov esetében ez nem célszerű. Ugyanezt mondhatom a Trill Zsolt által megformált apa-karakterről. Varga József, a hipochonder udvarló pedig mintha nem találná a helyét e két szereplő közt.
Vidnyánszky Attila, a Beregszászi Színház főrendezője (és a Csokonai Színház igazgatója) rendezése minimalizmusra törekszik, hatalmas teret adva ezzel a színészi játéknak. Minimális díszlet, minimális kosztümök (Balla Ildikó munkája), de mindez egyáltalán nem zavaró. Sőt! A tökéletesen kiválasztott zenék (keringők, balettzenék) pedig még inkább hangsúlyozzák a csehovi miliőt. A társulat munkáján érződik a precizitás, nincsenek bakik, minden a helyén van. A poénok ülnek, nem kell őket erőltetni, hogy mosolyt csaljanak a nézők arcára. Aki esetleg kihagyta a Szabadtéri Fesztivál előadását, figyelje a beregszásziak honlapját, ritka kellemes estét tölthet el, ha megnézi az Egyfelvonásos komédiákat!
Anton Pavlovics Cehov: Egyfelvonásos komédiák
Fordító: Sík Endre
Popova Jelena Ivanovna: Szűcs Nelli
Szmirnov, Grigorij Sztyepanovics: Varga József
Luka: Trill Zsolt
Nyihun Ivan Ivanovics: Trill Zsolt
Csubukov, földbirtokos: Trill Zsolt
Natalja Sztyepanovna, a lánya: Kacsur Andrea
Lomov, Ivan Vasziljevics: Tóth László
Díszlet és jelmez: Balla Ildikó
Rendezte: Vidnyánszky Attila
2009. július 11.
Városmajori Szabadtéri Színház
A Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház vendégjátéka
A képek forrása: Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház