PRAE.HU: Hogyan jellemezhető az egyetem és a galéria kapcsolata? Mennyire tud független, önálló galériaként működni?

Az önállóság és a független működés kérdése komoly küzdelem volt a galéria alapításakor. Létezett ugyanis egy elődje, előképe, a Tölgyfa Galéria, amely azonban egy sokkal összetettebb funkciójú hely volt, és amely az egyetem igényeit szolgálta ki. A háromszintes galéria pince részében egy diákklub működött, a földszinten volt maga a kiállítótér, az emeleten pedig bizonyos tanszékek kaptak helyet, ahol órák is zajlottak. Ez megszűnt a Tölgyfa utca környékének revitalizációja során 2001-ben, de az egyetem nem akart lemondani egy kiállítóhely lehetőségéről. Majd 2004-ben a jelenlegi rektor, Kopek Gábor rátalált erre az új helyre, itt az I. kerületi Batthyány utcában.

A helyszínváltás komoly funkcióváltást is magával hozott. A Ponton egy kortárs design galéria, melynek nem az a feladata, hogy leképezze az egyetemen folyó munkát, hanem hogy professzionális kiállítóhelyet biztosítson a design szakmának. Természetesen vannak olyan pontok, amikor az egyetemhez kapcsolódik, ilyen például a minden évben öt héten át zajló diplomakiállítások sorozata.

Nem véletlen, hogy nem Tölgyfa az új galéria neve, hiszen nem folytatja a Tölgyfa célkitűzéseit. Mindemellett nemzetközi szinten is értelmezhető nevet szerettünk volna találni. Végül a Ponton név mellett döntöttünk, kifejezve azt, hogy a galéria egyfajta hidat szeretne képezni a szakma és a magyar társadalom között. Ebből a szempontból is szerencsés volt a helyszínválasztás, hiszen a Várfok utca és környéke egy nagyon speciális kulturális közegként tud működni. Ezalatt az öt és fél év alatt, amióta itt vagyunk, egyre több galéria nyílt a környéken, ez pedig egy erős kulturális kontextust jelent, amelynek mi is a részesei vagyunk és indukáljuk az itt zajló folyamatokat.

PRAE.HU: Miben más az általad említett célkitűzés az egykori előkép, a Tölgyfa Galéria célkitűzésétől?

Elsősorban azzal, hogy egy hiátust tölt be, hiszen indulásakor nem volt non-profit design galéria az országban, amely a tárgy- és téralakítás kultúrájával, továbbá a vizuális kommunikáció széles területeivel foglalkozott volna. A design egy olyan művészeti, ráadásul alkalmazott művészeti terület, amelyet a magyar társadalom még csak most tanul. A design értelmezési szintje sokat változott az utóbbi időszakban, a tárgy- és a képalkotásnak a legszélesebb spektrumát fogja át. Az animációtól az ékszertervezésig nagyon sok terület tartozik ide.

Itthon ez még mindig egy ismeretlen és járatlan műfaj. Ez egyértelműen kiderült abból a 2005-ös közvélemény kutatásból, melyet a Szonda Ipsos végzett. Az emberek nem merték megfogalmazni, mivel foglalkozik egy iparművész, vagy egy designer. Ez ellen próbálunk hatni nagyon következetes és hosszú távú munkával, hiszen messzebbről indulunk, mint egy képzőművészettel foglalkozó kiállítóhely.

Továbbá az is célunk, hogy ennek a területnek a legfrissebb eredményeit el tudjuk hozni az országba. A galériának nincs olyan tehetetlenségi ereje, mint mondjuk az Iparművészeti Múzeumnak struktúrájánál, nagyságánál és állami finanszírozottságánál fogva, ezért gyorsabban tudunk a nemzetközi tendenciákra, trendekre reagálni.

PRAE.HU: A megvalósuló kiállítások sorrendisége meghatározott koncepció mentén alakul?

Nem feltétlen, inkább a variabilitás elve alapján és sok esetlegességet is tartalmaz. Az egyetem nemzetközi kapcsolatait kihasználva adódik a lehetőség, hogy a workshopot tartó vendégtanárok és az anyaintézményük munkáját bemutassuk. Ilyen volt többek között a Lucerni Egyetemmel való együttműködés a tavalyi évben. De számos közös projektünk van itt lévő nemzetközi kulturális intézetekkel, nagykövetségekkel, külföldi design központokkal is. Így tudunk nemzetközi vándorkiállításokat ide hívni, pl. a lengyel kortárs ékszerművészeti biennále utazó anyagát 2006-ban, vagy említhetném a kortárs design eredményeit bemutató Global Local Helsinki designkiállítást is.

A Design Hét ideje alatt, úgy gondoljuk, kötelező számunkra, hogy megmutassuk az egyetem eredményeit. Ilyen volt tavaly a MOME Bestiárium, amely azt a témát járta körül, hogy a designerek miként használják munkájukban és tervezői megközelítésükben az állatvilág nyújtotta inspirációs lehetőségeket. Idén ennek a típusú gyűjteményes bemutatkozónak Green MOME a munkacíme, és azokat a zöld gondolatokat gyűjti össze, amelyek az elmúlt öt évben a hallgatói feladatokban, a diplomamunkákban vagy a végzett designerek gyakorlatában testet öltöttek. Ezeket a kiállításokat speciális installációval és komoly háttérszervezéssel emeljük professzionális szintre.

PRAE.HU: Ezek a kapcsolatok azt is segítik, hogy a hazai designerek bemutatkozhassanak külföldön?

H.R.M.: Ezek általában kölcsönös együttműködések, az itteni kiállítás után mi is küldünk anyagot a társintézményekbe. Az egyetem külföldi megjelenéseinek az indukálása is a galéria feladatai közé tartozik. A galéria igazgatójaként felvállaltam, hogy megteremtem az egyetem nemzetközi jelenlétét. Tavaly volt egy nagy európai vándorkiállításunk, egy 100 tárgyból álló, 27 designert bemutató anyag, a Taste Moments. Ezt utaztattuk Helsinkibe, a berlini nemzetközi design fesztiválra, és a londoni design fesztiválra is, itthon pedig a Design Héten állítottuk ki az Iparművészeti Múzeumban. Idén egy jóval kisebb vándorkiállítást menedzselünk, amely a milánói bemutatkozás után most megy Londonba, Budapesten ismét a Design Hét keretén belül állítjuk ki. Ebből is érzékelhető, hogy a munkánk jóval túl mutat a galéria falain.

PRAE.HU: Az egyetemről már kikerült hallgatók reprezentációja, egyfajta utógondozása hozzátartozik a galéria profiljához?

A galéria feladatai közé természetesen hozzá tartozik az egyetemről már kikerült hallgatók bemutatkozási lehetőségeinek biztosítása. Amikor összeállítjuk az éves kiállítási tervet rengeteg impulzusból dolgozunk, és igyekszünk a pályájuk legkülönbözőbb állomásainál tartó alkotóknak helyet adni. Azt azonban tudni kell, hogy a design nagyon költségigényes szakma és ezért a tervezők l’art pour l’art nagyon ritkán készítenek tárgyakat. 200 m2-t megtölteni friss, izgalmas anyaggal nagy és költséges munka. Emiatt inkább csoportos kiállítások valósulnak meg nagyobb eséllyel. Ilyen volt a Csomó a köbön c. kiállítás 2007-ben, ahol az ország három legjobb szőnyegtervezője mutatta be aktuális kollekcióját.

Önálló bemutatkozás inkább életmű esetében történik, amikor egy több évtizedes alkotói életút során összegyűlt munkákból tudunk válogatni.

PRAE.HU: A szakmán kívül a nagyközönséget mennyire sikerül elérni itt a galériában?

A kommunikációra nagy hangsúlyt fektetünk, minden kiállításhoz 900 meghívót küldünk ki, emellett működik egy több mint 3000 címet felölelő kör-email listánk és várhatóan szeptembertől elindul a galéria saját honlapja is.

Eleve nem túl rózsás a kiállításra járó szokás ma Magyarországon, inkább csak a legnagyobb médiavisszhangot kapott tárlatokat látogatják. Egy ilyen kiállítóhelyre nehéz becsábítani az embereket, a design tárgyakkal egyelőre nem nagyon tudnak mit kezdeni. Jellemzően olyan elvárásokat támasztanak a formatervezett tárgyakkal szemben is, mint ahogy a képzőművészeti alkotásokkal teszik. Az egyediséget és az egyszeriséget kérik számon. A belefektetett munka alapján határozzák meg az értékét, vagyis hogy mennyire cizellált, milyen kézműves technológiával és milyen anyagból készült az adott alkotás.

Egy design tárgy esetében azonban gyakran sorozatgyártott termékről beszélünk, amely megértéséhez teljesen más befogadói attitűd szükséges. Sokkal inkább a tárgyban megtestesülő problémamegoldásra, az innovatív ötletekre, gondolatokra érdemes figyelni.

PRAE.HU: Hogyan próbáljátok elősegíteni, hogy a kiállítás mégis közelebb kerülhessen a látogatóhoz?

Azt kell mondjam, hogy amikor az emberek a designról gondolkodnak, fogódzók nélkül indulnak el. A design olyan problémákra ad választ, ami a napi élet szintjén merül fel, az üdítősüveg kinyitásától kezdve a tömegközlekedésig. Ezek mind nagyon profán, a mindennapi élethez kapcsolódó dolgok, és a hazai közönség számára a kiállításra járás még mindig valamiféle ünnep, amivel ott találkozik, az az élet ünnepi pillanatainak a része és nem a mindennapok szerves hozzátartozója.

Ezért sem szerencsés ezeket a tárgyakat túlzottan megemelni a tárlatainkon, hiszen ezek nem képzőművészeti alkotások, hanem mindennapi tárgyak. Nem szeretnénk fölösleges akadályokat gördíteni a befogadó és a tárgy közé üvegburákkal vagy egy formális kiállítási helyzettel. Nem akarjuk elérhetetlen műalkotásként prezentálni a designt.

PRAE.HU: Az NKA 2010-ben megrendezésre kerülő iparművészet évére készül, melynek során nagyobb támogatással kíván hozzájárulni a formatervezés területéhez és az év őszére nagyszabású programsorozat életre hívását tervezi. Mivel készül a galéria ennek kapcsán?

Ez a kiírás még tárgyalási szakaszban van, amelyben a legnagyobb iparművészettel, designnal foglalkozó szervezetek érdekeltek. A MOME Látható identitás munkacímmel programjavaslatot nyújtott be, amelyet ahhoz, hogy megvalósulhasson, az összes résztvevő szervezetnek el kell fogadnia. A szinopszisunkról és arról, hogy a MOME lehessen az esemény fő szervezője, a következő hetekben várható szavazás.

A MOME egy 12 részes, egyenként kb. 20 perc terjedelmű filmmel kíván részt venni. Az egyes fejezetek a kortárs vizuális kultúra különféle szegmenseit fednék le a restaurátori tevékenységtől kezdve a bútortervezésen át a vizuális kommunikációig, s ezeket a területeket a társadalmi hasznosság viszonylatában mutatnánk meg. A társadalomnak még mindig nincs fogalma arról, hogy egy iparművész, egy designer valójában mivel is foglalkozik és tevékenységén keresztül miként is kapcsolódik a társadalom egészéhez. Az ország legkülönfélébb településein az egyutcás falutól kezdve a nagyvárosig olyan orvosolandó helyzeteket, problémákat keresünk, amelyeket vizuális szakemberek tudnak megoldani, megválaszolni. Nem másról beszélünk, mint pl. egy műemléki épület ajtókilincsének restaurálásáról, egy új játszótéri elemről, néhány bringaparkoló felállításáról vagy éppen egy kicserélt padról a távolsági busz megállójában. A probléma megtalálása és a helyi közösségek bevonásával történő megoldása lesz az egyes epizódok témája, s reményeink szerint a 12. rész végére növekedni fog az iparművész-designer szakma iránti bizalom.

PRAE.HU: Köszönöm a beszélgetést.