A háromosztatú kiállítótér középső termébe a díjazott művek kerültek, még a két régió többi művészének alkotásai a két szélső teremben kaptak helyet elkülönítve, és ezzel láthatóvá téve a regionális szemléleti eltéréseket, vagy épp párhuzamokat is. A 2009-es "freshArt"-díjat két művész kapta, és nyert lehetőséget ezzel önálló kiállítás megvalósítására a galériában. Tarasie Daniel Iosif keresztény toposzokat elsősorban fafaragással és összeépítéssel megragadó rendkívül eredeti, nem csak anyagában, hanem formanyelvében is organikus szobrai és Tolvaj Panna bennem sok kérdőjelet hagyó festményei így jövőre tágabb kontextust nyerhetnek munkásságuk részletesebb ismeretében.

Tolvaj Panna három fekete alapszínre építő festménye mintha egy-egy véletlenszerű, dekomponált éjszakai fénykép alapján készült volna. Az elgondolás kifejezetten érdekes. Látszik, hogy tudatosan ennyire eltárgyiasítottak ezek az objektumok: a Rizstorta, a Kovászos uborka és a Szeptember című kép locsolócsöve a színes hullahopp karikával. A képi elemek konkrétságától való eltávolodás azonban csak az egyik címmel valósul meg némileg, de ez is puszta természetrajz, egyszerű jelolvasás, természettudományos következtetés eredménye. Kis túlzással akár a kertben feltűnő tárgyak alapján is megtudhatjuk: épp Szeptember van. Ennek ellenére ez egy kifejezetten egységes, átgondolt koncepció.  A tárlatról leginkább Süli-Zakar Szabolcs Az ÉG-KÉP (ÉG-KÉK) című háztetők felett készített fotói rokoníthatók vele szemléletileg. Rajtuk egy vizuálisan is megidézett evidenciát olvashatunk (hisz a kék ég előtt az „ég kék” felirat lóg) mint ahogy Tolvaj Panna munkái is egyszerű, véletlenszerű „tényképeknek” tűnnek.

A kiállítási tárgyak nagyon sokfélék, a színes üvegablaktól a népmotívumokkal kombinált hiperreálon keresztül a „kaotikus” képekig terjed a spektrum. Utóbbira Éles Bulcsú szolgáltatott példát, aki a rá jellemző nonfiguratív kompozíciókkal, vagy inkább dekompozíciókkal volt jelen a tárlaton, de érdekes mód a nagyváradiak között is találtam az övéivel rokonítható, némileg erőltetett munkákat. Épp ellenkező intenció, a spontaneitás érződik a Nagyvárad Önkormányzatának díját elnyerő Ludman Éva munkáin. A nyomhagyás aktusával eljátszó, sötétségbe hajló minimalista jellegű nyomatok magukért beszélnek.

Debrecen Önkormányzatának díjazott alkotója a nagyváradi Csiszer Attila lett, aki a Holokauszt problémáját próbálta néhány szimbolikus motívummal, így például a lépcsőrendszerek alkalmazásával megragadni kisméretű rézkarcain, de inkább maradt ezzel a téma grafikus hagyományának ügyes alkalmazója, mint megújítója. Mallár Gabriella a küzdelem és elmúlás szimbolikus ábrázolásával hozott létre izgalmas munkát. Csatajelenetet megidéző installációján egy ostromolt vár kétdimenziós képét harcoló papírmasé figurákhoz kapcsolta hozzá. A múmiaszerű alakok külön-külön is művészi értéket képviselnek, egymáshoz való elrendezésük pedig rendkívül átgondoltnak tűnik.

A tér másik installációját Matolcsi Beus készítette, aki a Virágom, virágom folklorisztikus dal szépítő körülírását blaszfémiába fordítja át, mikor virágainak magházát a szeméremajkak egyértelmű megidézésének céljával formálja meg. Külön sugallja ezt az értelmezést azzal, hogy a virág plasztikák köré tököket lógatott. A tárlaton július 24-ig más figyelemre méltó munkákat is találhatnak az érdeklődők, köztük sok a hagyományokat újraértelmezni próbáló alkotást, és a tárlat anyaga később Nagyváradon is látható lesz.

freshArt 4.
Mű-Terem Galéria (Debrecen, Batthyány u. 24.)
2009. július 4-24.