PRAE.HU: „…mint fitymaszűkületes fasz kinek mindegy tél vagy tavasz” – ez egy érdekes metafora (vagy allegória). Ugye, nem azért választottad, mert „éppen ez volt kéznél”?

De. De ez régen volt, azóta voltam orvosnál, és megcsináltattam. Sokkal egészségesebb, meg nagyobbnak is látszik azóta.

PRAE.HU: Honnan a cím, honnan a stílus?

A cím a szövegből van. A stílus nagyrészt kocsmák mélyéről táplálkozik.

PRAE.HU: Itt egy szép mondatod: "Elidőzök míg úgy nem érzem hogy indulok Nem magamtól Mint vitorlás a tavon."

Igen, ez teljesen én vagyok. Benne van minden, amit tisztelek és szeretek: egy hajónak az állandóan mozgó vízre vetül az árnyéka, és együtt hullámzik vele. Egy vitorlás sose hazudik, nem kétszínű. A kikötőben türelmesen várja, hogy végre a nyílt vízre fusson. Nem kérdez, nem akadékoskodik, nem türelmetlenkedik, csak vár. Egy vitorlás nem magától indul. A szél, a sors mozgatja, amikor annak itt van az ideje.

PRAE.HU: Első komolyabb sikerek, első megmérettetések?

Legelső megjelenésem a „fedél nélkülben” volt. Én ezt nem mélypontként éltem meg, hanem egyfajta szakmai csúcsként. Ezt követte a FISZ tábor, ahol röhögve kiment egy srác a felolvasásomról.

PRAE.HU: Mennyire önéletrajzi? Milyen szerepet játszik a naplószerkezetes stílus?

Teljesen „fikciós”, így rejtélyes macskakörmözéssel, de csak amiatt, hogy ne sértődjenek meg az emberek, akiket beleírtam. Ami a naplós szerkezetet illeti, a dátumozással könnyebben kényszeríttettem magamat az írásra. Nem maradhatott ki egy fejezet – egy hét – sem. Nem is maradt ki, csak egy-kettő.

PRAE.HU: …újra egy szép mondatod: „Mintha nem kellene mitől félni Mintha a múltban élnénk Mert aki a múltban él az tudja mi lesz holnap Aki a múltban él nem fél Tudja mi lesz holnap” Ez már mélyfilozófia. Viszont kérek hozzá magyarázatot, mert szerintem nem csak én nem értem. Vagy félreértem. Vagy nem akarom félreérteni…

Pedig teljesen világos: a félelem mozgatja az embereket. Ami rendben is van, hiszen ha nem lenne félelem, akkor annak ellentétének sem lenne értelme, és így elveszne az élet, khm…sava. De nem kell együtt élnünk ezzel az érzéssel, ha ügyesen irányítjuk. Aki a múltban él, látja a határokat, és biztonságban érezheti magát. Mintha újra megnézne egy régi filmet, aminek már tudja a végét, így megijedni nem fog – biztonságban tudhatja magát egy darabig. Aki a múltban él, kiszámíthatja a következő lépést – ami vagy úgy lesz, ahogy képzelte, vagy nem. Ez egyfelől okos hülyeség, másfelől hülye okosság.

PRAE.HU: Igen, ez egy hülyeség, de ugorjunk…

DE egész kellemes gondolat. Akkor is….

PRAE.HU: Mennyire leleplező mű? „Gárdonyból kétfülű teás csészét lopok haza Palimpszesztet is de azt ne áruljátok el Endrének Részeg voltam és kurvára vicces”

Ez így volt. Azóta többször is megtörtént a dolog. Nem vagyok rá büszke.

PRAE.HU: Miért iszik benne mindenki?

Nem mindenki. Van aki szív.

PRAE.HU: Számos felkiáltójel helyett látunk 4-eseket. Elütés vagy írói bravúr?

Elütés. Részegen írtam. Aztán a reggeli józanodás, majd újraolvasás után úgy döntöttem, hogy bennehagyom: a csetes arcok majd poénnak veszik. Valahogy úgy éreztem a négyesekkel kapcsolatban, mintha egyfajta irodalmi fekvőrendőrt találtam volna ki. Így írói bravúrnak is tekinthető.


Könyvbemutató július 13-án, 19 órától a TreffOrt Kertben, eső esetén pedig a Könyvtár Klubban (1088 Budapest, Múzeum krt. 4).