PRAE.HU: Milyen idősen találkozott először a krimivel, melyek voltak az első regények, amiket ebben a műfajban olvasott?
Nagyjából akkor, amikor mindenki, azaz tinédzserként. Tizenöt-tizenhat éves lehettem, amikor apám a kezembe nyomta Hammettől A véres aratást. Aztán módszeresen elolvastam mindent a műfajban, amit lehetett Raymond Chandlertől Stanley Ellinen át Ross Macdonaldig. Később, jóval később jöttek azok a szerzők, akiket csak angolul olvashattam, de legalább akkora hatást tettek rám: Jim Thompson, Charles Willeford, James Crumley, David Goodis, Edgar Rice, James Edmond Alter – és még sorolhatnám.
PRAE.HU: Mi a véleménye a klasszikusokról? A krimi atyjának nevezett Edgar Allan Poe-ról, Umberto Eco A rózsa neve című könyvéről vagy éppen Agatha Christie regényeiről?
Poe-t nagyon kedvelem, de megvallom, régen olvastam már. Ám ha mégis kezembe akad egy novellája, akkor el nem múló csodálattal olvasom őt. Agatha Christie és könyvei – talán az egy Függönyt kivéve – mindig is hidegen hagytak. Ecót nagyon szeretem, bár igazán A Foucault-inga a kedvencem, és A tegnap szigetét is roppantul élveztem.
PRAE.HU: Hogy vélekedik a magyar krimiről? Több kritikus írja, hogy Kondor Vilmos a magyar krimi megteremtője, igaz ez?
Ez a kijelentés ebben a formájában nem állja meg a helyét. Az igaz, hogy magyar krimiről nem nagyon lehet beszélni, és ennek számos oka van. Mégis volt jó pár szerző, akik igenis krimit írtak, de inkább mintegy „mellékesként”. Gondolok itt Tar Sándor A szürke galamb című, egyedülállóan nagyszerű regénye mellett András László több könyvére, amelyek a maguk módján mind krimik voltak. Viszont András László és Tar Sándor mellett mindenképpen meg kell említenem a majdnem fél évszázaddal korábban alkotó Vécsey Leó, Fröhlich János vagy Biró Lajos nevét, akik mind írtak krimiket – igaz, noirt egyikük sem.
PRAE.HU: Sokáig tartott első könyvéhez kiadót találni?
Nem. Az Agavénak elküldtem a kéziratot, relatíve hamar válaszoltak, és megállapodtunk.
PRAE.HU: Miért pont a két világháború közti illetve a világháború kezdetének időpontját választotta a regénye idejének?
Mert ezt a kort kedvelem a legjobban a magyar történelemből vagy valóságból, ahogy tetszik. Ez az a kor, amire úgy tekintünk, mintha valójában nem a mi történelmünk lenne, de ezt nem akarjuk nagydobra verni. „Persze, volt az a Horthy, az ám, meg a revízió, meg a fehér ló, de az a Rákosi, az micsoda egy szemét volt, a Kádárról nem is beszélve.” Úgy tekintünk arra a korra, mintha egy gigantikus terepasztal előtt állnánk, és mutogatnánk egymásnak: – Odasüss, már akkor is járt villamos az Üllői úton. Nézd csak, akkor is OEP-nek hívták az OEP-et. Hogy ez a Karády mekkora egy vamp volt, mi? – Nem tudom, világosan fogalmaztam-e. A két világháború közti időszak nem részünk, nem része sem egyedi, sem közös én- és történelemtudatunknak. A kommunizmus hatvan éve (? – a szerk.) egyfelől félfasiszta rendszerként festette le a kort, majd mindent, mindent megtettek azért, hogy a nyomait is eltüntessék. Dialektikai és persze gyakorlati okokból is érthető, hogy csak úgy lehet gyökeresen újat teremteni, ha az előzőt átírjuk, megsemmisítjük, vagy teljesen a mi szánk íze szerint átértelmezzük. A kommunisták ezt tették, és most az a helyzet, hogy – enyhe túlzással – a Hyppoliton és Bartókon kívül semmire sem „emlékszünk” a két világháború közti korból. És nyilván azért is választottam a kort, mert izgat, mert érdekes, mert hangulatos, mert veszélyes, mert izgalmas, mert lebilincselő.
PRAE.HU: Tervez-e mai problémákat földolgozó krimit írni? Vagy Öntől ez távol áll?
Nincs témám a mai korról. Illetve van egy, az egy napjainkban játszódó történet lenne, de kérdéses, hogy lesz-e érkezésem megírni. Bizonyos értelemben krimi, de csak bizonyos értelemben.
PRAE.HU: Mennyi köze van például a Bűnös Budapestnek a mai világ problémáihoz? Gondolok itt az eladósodásra, a kártyajátékok miatt eladósodókra, ami ma maximum a póker miatt lehet jellemző.
Nem állt szándékomban párhuzamot vonni az akkori kor és napjaink között. A témaválasztás véletlen, a baccarat-nak és a pókernek meg vajmi kevés köze van egymáshoz. Nem hiszem, hogy a mai pókerdivat akár csak arányaiban a nyomába érhetne a száz évvel ezelőtt Pesten tomboló baccarat-őrületnek. Nem parabolákat írok, hanem krimiket. A Bűnös Budapestnek vagy a Budapest noirnak annyi köze van a mai világ problémáihoz, hogy véleményem szerint ugyanazok a problémák ma is. Magyarországon nem sok minden változott, és ez egyszerre megnyugtató és ijesztő.
PRAE.HU: Mi késztette arra, hogy írjon, mi inspirálta?
Úgy éreztem, olyan történeteim vannak, amik másokat is érdekelhetnek.
PRAE.HU: Hogy érintik a sikerek, amiket elért, például a megfilmesítés, vagy hogy jövőre több tucat országban fog napvilágot látni a könyve?
Hadd javítsam ki: hat nyelven fog megjelenni, összesen talán kéttucat országban. Hogy érint a siker? Örülök neki. Ritkán van magyar szerzőnek ilyen egyértelmű sikere külföldön is. Természetesen nagyon örülök, és bízom benne, hogy a külföldi olvasók is olyan örömmel és érdeklődéssel fogadják a regényeket, mint a magyarok.
PRAE.HU: Lengyelországban eddig milyen volt a regény fogadtatása, van-e valamilyen visszajezés?
Erre legkorábban fél év múlva tudok válaszolni. A regény pár hete jelent meg, eddig semmiféle visszajelzést nem kaptam a lengyel kiadómtól. Azt azonban látom, hogy a könyv szinte mindenütt kapható, alapos munkát végeztek.
