A konferencia nyitása és zárása is különleges zenei élményt nyújtott: két-két klasszikus dal hangzott el az ELTE Ének-zenei tanszéke hallgatóinak előadásában, Döbrössy János tanszékvezető zongorakíséretével.

A komolyzenét követően Nyomárkay István, a Modern Filológia Társaság elnöke nyitotta meg a konferenciát. Az üléselnök, Gadányi Károly a szláv filológia jövőjéről tartotta a szerda délelőtti ülés első előadását, amelyben kifejtette, hogy a jövő nem létezhet a múlt nélkül, így a szláv filológia történetét is ismertette. Az előadó anekdotákkal is színesítette előadását: például arról, hogy Magyarországon is milyen zűrzavar él a szláv nyelvekkel kapcsolatban, hiszen egy Ljubljanában, szlovén szakon végzett tanár a diplomáját „hiteles magyar” fordításban így kapta meg: szlovák nyelv és irodalom szakos tanár…

Bańczerowski Janusz Nyelv, nyelvhasználat és a világ nyelvi képe címmel tartotta a konferencia témaadó előadását. A természetes nyelvi kommunikáció nem lineárisan tárolt egységek előhívásával, hanem az agyunkban szövedékesen, kontinuumszerűen létező kommunikációs fragmentumok segítségével jön létre. Ennek bizonyítéka többek között az, hogy olyan emberek is képesek a beszédre, akik nem ismerik expliciten a grammatika absztrakt szabályhalmazát.

Keszler Borbála a 16–17. századi (orvosi) recepteket mutatta be, ezúttal elsősorban lexikai szempontból. A szavakat szemantikai csoportosításban mutatta be, több szó (mint például a gönnyedség, tökösülés, szörgés vagy a ’végbél’ jelentésű remese és seggvéghurka) különösen elnyerte a hallgatóság tetszését.

Gósy Mária Szövegértés alapú narratívák címmel egy pszicholingvisztikai vizsgálatról számolt be: a kísérletben a BEA (spontánbeszéd-adatbázis) résztvevőinek egy egyszer elhangzó szöveget kellett azonnal visszamondaniuk. A szöveg egy, a török időkben játszódó monda volt. Gósy Mária és munkatársai a visszamondott szövegeket statisztikai módszerekkel elemezték, és azt állapították meg, hogy az érettségizett vagy diplomás férfiak és nők a szöveg legfőbb összefüggéseit megértették, de a részletekre már nem emlékeztek (annak ellenére sem, hogy ezeket az információkat még a rövid távú memória tárolhatta). A szövegértésben nagy szerepet játszik a meglévő (nem csak nyelvi) tudás integrálása.

Frank Tibor (Történelmi Amerika-kép amerikai történelem tankönyvekben: nyelvalakulás, fogalomváltás, képalkotás) szerint az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg a retroaktív posztmodern kora zajlik, vagyis a jelenlegi multikulturalizmust visszavetítik Amerika történelmére is. Ezt az előadó USA-beli történelmi tankönyvek vizsgálatával bizonyította, amelyekben a fehér férfit felváltotta mindaz, ami nem fehér és nem férfi.

Az első nap délelőtti előadásokat Sárosdyné Szabó Judit alkalmazott nyelvészeti előadása zárta, a pontszerű esettanulmányok mind-mind annak bizonyítására szolgáltak, hogy nyelvtanítás nem létezhet a grammatika tanítása nélkül.

A második ülésszak elnöke Bańczerowski Janusz, első előadója pedig Kiss Jenő volt, aki szaknyelvi standardizációs kérdésekről beszélt. Bárdosi Vilmos a világ nyelvi képét a legújabb francia frazémák tükrében mutatta be. Megtudhattuk többek között, hogy ha valaki sokat költekezik, akkor a franciák szerint „füstölteti a bankkártyáját” (faire fumer/chauffer la carte), és ha valaki tartózkodik a választásoktól, szavazás helyett inkább pecázni megy, akkor a „horgászok pártjához tartozik” (le parti des pêcheurs à la ligne).

A társaság elnöke, Nyomárkay István a magyarországi horvát dialektusokkal foglalkozott, vetített képes előadásában bemutatta, hogy a délnyugat-magyarországi horvát nyelvjárásokban milyen magyar nyelvi interferencia- és transzferenciajelenségekkel találkozhat a kutató. Például míg a köznyelvi horvátban csak körülírással lehet megfogalmazni azt, ha egy gyerek óvodába jár, addig a magyarországi horvát nyelvben erre létezik egy magyar eredetű szó is: ovudaš. Nem csupán efféle, hiánypótló átvételek vannak a horvátban mint kisebbségi nyelvben, hanem „luxus jövevényszavak” is, amelyeknek van horvát köznyelvi megfelelőjük, de idegen nyelvből kölcsönöznek egy másik formát is. Sajátos morfológiai jelenség az, ha egy magyarból kölcsönzött szó (hárpia > harpija) nyelvtani nemet kap, és létrejön a hímnemű változata is (harpijaš).

Földes Csaba példái között is szerepeltek luxus jövevényszavak, a német nyelvre vonatkoztatva, illetve álanglicizmusok (Handy, Service Point, Info Point). Az előadó a mai német nyelv sokszínűségét mutatta be a regionális és társadalmi változatokon keresztül. A nyelvi dinamikára a legújabb szakkifejezés a Mehrdeutschigkeit (példaként az áfa megnevezését említhetjük: az osztrák németben Umsatzsteuer, a németországi nyelvben pedig Mehrwertsteuer).

Pál Ferenc Újraolvasott fordítások – újrafordított művek című előadásában a portugál Fernando Pessoa 1931-es Autopsicografia című versének öt magyar fordítását hasonlította össze, szoros szövegelemző módszert követve.

Lukács István a lefordíthatatlan lefordíthatóságáról beszélt, példaként Csokonai Lili [Esterházy Péter] Tizenhét hattyúk című regényét hozta. Fordítás volt a témája Vig István előadásának is, aki a történeti fordítástudomány fontosságát hangsúlyozta.

A Bańczerowski Janusz vezette doktoranduszcsoport munkájáról Ryzhukhina Galina számolt be. A kutatócsoport a munka fogalmának képét vizsgálta a horvát, lengyel, magyar, orosz és ukrán nyelvben, kérdőíves anyag alapján. A délutáni ülésszak tudományos részét Pátrovics Péter előadása zárta, aki az idő nyelvi képéről és kategóriájáról beszélt. Az idő (nyelvi) képét a vallás, a filozófia és a tudomány nézőpontjából közelítette meg, majd aforizmákat, frazémákat hozott példaként az idő nyelvi megjelenítésére.

Az előadások után Nyomárkay István átadta a Modern Filológiai Társaság érdemérmét, a „Pro Neophilologia Hungariae” díjat a nyelvtudomány terén kifejtett tevékenysége elismeréseként Bárdosi Vilmosnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Romanisztikai Intézetének igazgatójának. Ekkor mutatta be a kitüntetett szerkesztő a tavalyi konferencia összegző kötetét (Quo vadis philologia temporum nostrorum? Korunk civilizációjának nyelvi képe. Szerk.: Bárdosi Vilmos. Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2009.).

Ezt követően a társaság elnöke, Nyomárkay István köszöntötte Az év szakdolgozata pályázat nyerteseit. A társaság új, online folyóiratának, a Modern Filológiai Szemlének a szerkesztői értékelték a pályázatokat. Veszelszki Ágnes négy számot említett a beadott szakdolgozatokkal kapcsolatban: nyolc (magyar, angol, francia, német, spanyol, olasz, orosz és lengyel) nyelven közel 160 szakdolgozat érkezett, amelyeket a szerkesztőbizottság három kategóriában tíz szempont szerint értékelt. Ezt a négy számot Pál Dániel Levente továbbiakkal egészítette ki: a bírálók összesen közel tízezer oldalnyi szöveget olvastak el, s ezeket egy előre megállapított szempontrendszer szerint értékelték egy százas skálán. Az értékelésben elsősorban tartalmi (logikus felépítés; a téma, illetve a feldolgozásmód eredetisége; szakirodalmi tájékozottság; új eredmény bemutatása, kreatív megoldása; a kutatás-módszertan helyessége; a szaknyelv használata), másodsorban formai (vizuális szerkesztettség; nyelvi helyesség, pontos fogalmazás; helyesírás) szempontokat vettek figyelembe.

Nyelvészetből a 2009-es év szakdolgozatát Borbély Angéla készítette el orosz nyelven orosz–lengyel lexikai párhuzamokról (Pécsi Tudományegyetem, konzulense: Robert Wołosz). Irodalomból a zsűri Zsigmond Adél „a méreg az mandulaízű”. A nézőpontiság kérdése és következményei a gyermeki gondolkodást érvényesítő kortárs magyar családregényekben című dolgozatát értékelte a legjobbnak. Zsigmond Adél a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem hallgatója volt, konzulense: Balázs Imre József. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem diákjaként, Speidl Zoltán vezetésével írta dolgozatát a kommunikációtudományi díjazott: Havasmezői Gergely. A filológiai szempontból különösen precíz dolgozatának témája az 1918–19-es Vörös Ujság volt. Ezúton is gratulálunk a díjazottaknak.

Június 25-én csütörtökön a délelőtti ülés Nyomárkay István elnöksége alatt zajlott. Az ülésszakot Balázs Géza előadása nyitotta, amelyben az előadó az antropológiai nyelvészet nyelvi képét mutatta be.

Ezt követően elsődlegesen fordítástudományi előadások hangzottak el. Albert Sándor a szöveghűségről adott elő – filológiai megközelítésben. Klaudy Kinga kérdésfelvetése a következő volt: Mennyire nyelvspecifikusak a fordítási univerzálék? Pacsai Imre a tükörfordítások szerepével foglalkozott a világ nyelvi képének formálódásában. Fábián Zsuzsanna az olasz penna és a magyar toll szó jelentésszerkezetét elemezte lexikográfiai szempontból. A magyar nyelvben a toll szó a madár testét borító szőrzet jelentésen kívül utalhat a kulcs vagy az evező tollára, a hagyományos vagy az újszerű íróeszközre, de akár arra is, hogy valakinek jó az írott nyelvi stílusa (jó tolla van). Az olasz nyelvben még több sajátos jelentés kapcsolódik a penna szóhoz: jelenthet akár hegyi vadászt, haluszonyt, sőt egy speciális tésztafajtát is (magyarul tollhegy- vagy penne tészta).

A 2009-es Kazinczy-évhez kapcsolható Benő Attila beszámolója, aki az „Erdély Kazinczyjának” is nevezett Döbrentei Gábor fordítási elveit ismertette. A kezdetben Kazinczy-barát, később elvi ellenség Döbrentei bírálta Kazinczy Ferencnek a „fentebb styl” jegyében használt nyelvi idegenszerűségeit. Az előadó unikumként említette Döbrentei 1830-as Macbeth-fordítását, amely az első olyan Shakespeare-fordítás volt, amelyet nem a német közvetítőnyelvből, hanem az eredeti angolból készítettek.

Akár a szerdai Frank Tibor-féle előadás folytatásaként, más szempontból való kiegészítéseként is értékelhetjük Szőllősy-Sebestyén András megszólalását, azaz egy nyelvész gondolatait a politikai korrektségről. Különleges színt jelentett Vihar Judit előadása, aki a japán író, Nacume Szószeki műveinek fordítási problémáiról szóló ismertetőjében egy regényrészlet felolvasásával élénkítette fel az egyébként is lelkes és kitartó közönséget. Az irodalmi kérdésfelvetések után egy szaknyelvi beszámoló következett: Lesfalviné Csengődi Ágnes a szlovák jogi szaknyelv néhány sajátosságát mutatta be.

A délutáni ülésen elsőként az üléselnök, Papp Andrea szólalt fel: hét, szinte teljesen ismeretlen, magyar műfordítónő portréját vázolta fel. Felvetette, hogy érdemes lenne egy műfordítónői ki-kicsodát létrehozni. Szijj Ildikó a portugál nyelvben előforduló (állat)hangutánzó szavak morfológiai kérdéseivel foglalkozott. Mojzer Anna a művészet nyelvezetét próbálta értelmezni, a desegno (> dizájn) jelenségén keresztül.

Multimediális előadást tartott Fürth Eszter, aki a kortárs amerikai sorozatokkal vetette össze a tévéreklámokban alkalmazott filmnyelvet. Audiovizuális illusztrációjában összehasonlította például a Dr. House tévéfilmsorozat egyik jelenetét (utazás a szereplő agyába[n]) egy fejfájáscsillapító reklámjával, illetve a CSI: Miami helyszínelőket az egyik mosóporreklámmal (a szövetszálak felnagyítása).

Menaker Angelika az elmúlt húsz év anglicizmusait vizsgálta elsősorban a spanyol, másodsorban a német nyelvben. Dudás Mária 19. és 20. századi bolgár és magyar regénycímeket vetett egybe, formális aspektusból. Dziewońska-Kiss Dorota kontrasztív elemzésében lengyel és magyar frazeologizmusokban vizsgálta az állatnevek előfordulását (pl. hűséges, mint egy kutya; buta liba).

Veszelszki Ágnes az asszem diskurzusjelölő, metapragmatikai elem grammatikalizációs folyamatát mutatta be, korpuszvizsgálat alapján. A bőséges példatár azt bizonyítja, hogy az azt hiszem főmondatból fuzionált metaoperátort nem csupán a formai redukció, hanem pragmatikai erősödés is érintette.

Pál Dániel Levente előadása is a meglepetés erejével hatott: a Pszichiátriai alapú szövegdiagnosztika című beszámolójának végén egy metaforikus fordulattal a szöveget mint pszichológiai/pszichiátriai szempontok szerint vizsgálható személyt (ún. szövegpáciens) a pszichológus kanapéjára helyezte.

Ezt a prezentációt egy pszicholingvisztikai kísérletbeszámoló követte: Gyarmathy Dorottya az alkoholos állapotban lévő kísérleti személyeknél a beszédellenőrzés működését vizsgálta.

A konferencia előadásaiból 2010 tavaszán jelenik meg a konferenciakötet, ismét Bárdosi Vilmos szerkesztésében.

Kapcsolódó anyagok:

• Az első nap teljes programja
• A második nap teljes programja
• Az év szakdolgozata kitüntetettjei