Kukorelly Endre Ezer és 3 című regénye az idei Könyvhétre jelent meg a Kalligram kiadónál. A kiadó ismertetője szerint botránykönyv, hiszen „a magyar irodalomban még nem írtak ilyen nyílt őszinteséggel a nőkről, a testiségről és a házasság hiábavalóságáról.”

Egy igazi klasszikus szépirodalmi műre, Tolsztoj Anna Kareninájára íródik rá a regény, ám emellett egy Casanova-szerep (és egyszerre annak tagadása) is megjelenik. Erre utal a cím is, „Ma in Ispagna son gia mille e tre", azaz csak Spanyolországban ezerhárom. Ezer és 3. Azok számára is egyértelművé válik az utalás, akik nem ismernék Mozart operájának áriáját, hiszen a könyvben többször feltűnik Don Giovanni alakja.

Se a cím, se az alcím nem tükrözi, amit a regény ad, hiszen több, mint Don Giovanni-történet és kevesebb (más), mint a nőkben rejlő szív vizsgálata-feltárása. Nem a nők szívét, hanem a nők férfiakhoz való viszonyát taglalja. Vagy még inkább a férfiak (az elbeszélő) és a nők kapcsolatát. Hol hidegen és tárgyiasan, hol érzelmesen, hol szánalmat keltve, hol unatkozva, hol vágyakozva.

A könyv nem ezer és három viszonyt és nőt említ, ennél lényegesen kevesebbet, viszont sokfélét. Rengeteg nő vonul el előttünk, mind-mind számok mögé rejtve, és sosem tudunk többet róluk, mint amit az elbeszélő tud vagy tudni vél, hiszen az egész regény egyetlen szemszögből, a nőkhöz hasonlóan névtelen Én szemszögéből olvasható. Nincsenek személyleírások, nincsenek bemutatva a szereplők, egyszerűen belépnek a látószögbe, kiderül: lóg-e a mellük vagy milyen hajuk van és esetleg az, hogy hány évesek, aztán kilöki őket egy másik emlékkép vagy jelenben felbukkanó nő (szám). Mindenkit csak addig látunk, ameddig az elbeszélővel van. És ezt sem látjuk tisztán, hiszen – ahogy a könyv előzményének nevezett TündérVölgyben is tapasztalhatta az olvasó – minden, először határozottnak tetsző kijelentést is megváltoztat, visszavon vagy elbizonytalanít az elbeszélő.

Az Ezer és 3 nem szépelgő mű, de szépirodalom. Egyszerre bosszantó, gyönyörű, idegesítő, ironikus, szánalomkeltő és humoros. Rengeteg szexuális aktus van benne, rengeteg testiség, és a számokkal jelölt nők csak ráerősítenek a távolságtartásra. Ettől függetlenül a regény tele van szerelemmel, legalábbis annak keresésével és egyéb érzelmekkel, vágyakozással, szeretettel. És tele van ennek megunásával, a vágy elmúlásával is.

A szerzői szándék Kukorelly elmondása szerint a nő-férfi viszony feltárása volt különböző szituációkon keresztül, hipotézisek valóságba mártásával. Hogy ki mennyit ért meg a regény alapján a férfi-nő kapcsolatról, nem tudom, viszont biztos vagyok benne, hogy a könyv kevés férfit és nőt fog hidegen hagyni.