Kegyetlen természet, elmaradott vidék, városi nyomor, erőszak, pszichotikus emberek – egy igazán hatásos novellához drámai szituáció kell, ehhez pedig, úgy látszik, bőven kínál alapanyagot Latin-Amerika. Nem csoda, hogy kiváló novellista is feltűnően sok termett arrafelé. Némelyik író – vagy írónő – persze Poe, Kafka, Stefan Zweig, Buzzatti, Borges vagy Cortázar köpönyegéből bújt ki (ha fordítva volna, az irodalomtörténészek majd helyreigazítanak), de ettől még ugyanolyan izgalmas egy-egy jól sikerült sakknovella, gaucsótörténet, bibliai parafrázis, vagy éppen összefüggő parkokról, elfoglalt házakról, párizsi álmokról és alefekről mesélő szöveg. Az „ismeretlen szerzők” közül pedig érdemes Álvaro Mutis, Abelardo Castillo, Sergio Pitol, Virgilio Piñera vagy Juan José Arreola nevét jól megjegyezni, és csendesen abban reménykedni, hogy egy-egy önálló kötetre való szöveg megjelentetését is bevállalja egyszer majd valamelyik kiadó.

A szerkesztőt, (a Gabriel García Márquez fordítójaként ismert) Székács Verát dicséri, hogy  a kötetbe válogatott novellák között tematikus egyezéseket fedezhetünk fel, sőt, egyes szövegek dialógusra is lépnek egymással, így a tizenkilenc ország irodalma tényleg összetartozóként tűnik föl. Az egységesség érzetét erősíti, hogy a szövegek túlnyomó többsége viszonylag hasonló (hagyományos) narrációjú – a XX. századi latin-amerikai irodalomban komoly hagyományokkal bíró avantgarde jellegű próza viszonylag kevesebb figyelmet kapott. Az alkalmazott elbeszéléstechnikai fogásoktól függetlenül a novellák olvastatják magukat, és – be kell vallanom –, némelyik után kénytelen voltam hatásszünetet tartani, olyan intenzívek.
 

 Az antológiába fölvett (összesen 24 fordító tolmácsolásában olvasható) több mint félszáz novellából tizennyolc új fordítás. A többi az elmúlt néhány évtized termése, jobbára a Nagyvilág hasábjain jelent meg. Spanyol és portugál nyelvű elbeszélésekből tallózó gyűjteményes kötet korábban 1970-ben látott napvilágot – egyébként szintén egy Dekameron sorozatban – Benyhe János szerkesztésében az Európa Könyvkiadónál, illetve 1983-ban Csuday Csaba válogatásában a Szépirodalmi Kiadónál az Olcsó Könyvtár sorozatban. E két kisebb merítésű, részint kis példányszámú, részint hozzáférhetetlen antológia után igazán ideje volt már emlékeztetni a magyar olvasóközönséget: nem csak García Márquez és Vargas Llosa „történt” a latin-amerikai irodalom elmúlt száz évében. A kérdés ezek után csak az, miként lehetséges egyáltalán ennyi mindent egyetlen kötetbe sűríteni?

Székács Vera így ír a kötethez írott utószavában aggályairól: „Ez az antológia abban különbözik a Noran Kiadó Modern Dekameron-sorozatának többi kötetétől, hogy nem egy ország, hanem egy egész kontinens, sőt, Közép-Amerikával és Mexikóval együtt szinte másfél kontinens, vagyis Latin-Amerika tizenkilenc országának XX. századi novellairodalmát kellett figyelembe venni a válogatáshoz. […]  Mivel a feladat a nagy idő- és térbeli méretek és a kötet terjedelmének határai miatt lehetetlennek látszott […], azt a vakmerő megoldást választottam, hogy csakis a saját ízlésemre hagyatkoztam.” A kötet fentebb tárgyalt egységessége és belső összefüggései tapasztalataim szerint messzemenőkig igazolják a szerkesztő válogatási elveit. Ugyanez okból el is tekintenék attól, hogy igen kiváló, magyar fordításban hozzáférhető, ám a kötetbe fel nem vett novellák felett sajnálkozzak.

Ilyesfajta úri huncutságot úgyis csak az engedhet meg magának, aki a ’60-as évek óta szorgalmasan jegyzeteli a folyóiratokban, Égtájak-évkönyvekben és ki-tudja-még-hol megjelent szövegek fellelhetőségét. (Én nem tartozom a szerencsés kevesek közé.) E válogatáskötet nagy lehetősége lehetett volna, ha a terjedelmi korláttal nem törődve megadja az antológiába fölvett szerzők magyar bibliográfiáját, ideértve a korábban megjelent novellák eredeti megjelenési helyét is; annál is inkább, mert Scholz László A spanyol-amerikai irodalom rövid története című könyvének függeléke is pont e tekintetben hiányos. A kötetet kiegészítő jegyzetek közül a bogarász olvasó hasonlóképp hiányolhatja az egyes novellák keletkezésének/első megjelenésének idejét, ami talán szerencsésebb rendezési elv lett volna, mint a szerzők születési sorrendjét követni.

Az antológia egyetlen hibájául mégsem a fenti – feltehetően keveseket zavaró – apróságot, hanem azt kell felrójam, hogy csaknem 700 oldalas, s így nem csak zsebrevágásra, de a táska mélyén naphosszat cipelésre is lényegében alkalmatlan. Viszont: ugyane tulajdonsága avatja a kötetet kiváló nyári olvasmánnyá. Mint jeleztem, a novellák között némi pihenés nem árt, és mivel a szövegek nem tematikus blokkok szerint következnek, lapozgatni is szinte kötelező. Javaslatom tehát a következő: helyezkedjenek kényelembe, és kezdjék a 498. oldalon a körutazást!

Huszadik századi latin-amerikai novellák.
A kötetet válogatta, szerkesztette és az életrajzokat írta Székács Vera (2006)
Noran, 2008.
4999 Ft