film
2009. 05. 22.
Dühöngő kos: sportfilmnek álcázott sorsdráma
Darren Aronofsky: A pankrátor
Sportfilmnek álcázott sorsdráma egy látványos, ám tét nélküli sport egykori bálványáról, aki a szorítón kívül sehol sem találja a helyét. A kiöregedett pankrátor, Randy „A kos” Robinson története klasszikus felemelkedés-bukás történet, s mint ilyen, nem is feltétlenül érdemelne különösebb figyelmet, amennyiben a főszereplőt nem Mickey Rourke-nak, a rendezőt pedig nem Darren Aronofskynak hívnák.
Randy „A kos” Robinson a hajmetállal terhelt nyolcvanas évek legnagyobb pankrátora volt. Nagyobb meccseire anno gond nélkül megtelt a Madison Square Garden. Azonban, akármennyire nem hajlandó ő ezt tudomásul venni, felette is eljárt az idő. Húsz év múltán már nem kapkodnak sokan a róla mintázott pankrátor-bábukért, elavult számítógépes játéka sem menő már, és jó, ha félháznyi közönség összejön az olcsó haknik színhelyéül szolgáló óvodai tornateremben. S ha mindez még nem volna elég, Randy teste sem a régi már. Kívülről persze nincs sok változás, a szteroidok még „segítenek”, így legalább a látvány megvan, az izmok feszülnek. A csontok s a szív azonban már nem bírják úgy a megterhelést, mint egykor. Egy húzósabb bemutató után Randy ketyegője kis híján fel is adja, az orvos pedig kétséget sem hagy: vége a (látvány)versenyzésnek, nincs többé pankráció.
A szorítón kívüli pofonok azonban nagyobbat ütnek. Hiába próbál meg Randy új életet kezdeni, rég elhanyagolt lányával (Evan Rachel Wood), majd az élettársnak kiszemelt sztriptíztáncosnővel (Marisa Tomei) sem sikerül dűlőre jutnia, és még új munkájában, a felvágottas pultnál is csak ideig-óráig találja a helyét. Jake La Motta (Dühöngő bika), de még Rocky Balboa (Rocky) is többet kapott ennél, hisz ők legalább vendéglők közönségét szórakoztathatták az egykori fényes karriert követően. Randynek nem maradt más, csupán a saláta- és szafaládé-vásárlók nem túl barátságos serege. A kezdeti lelkesedés gyorsan alább is hagy, s az addig fogcsikorgatva tűrő „Kos” az első adandó alkalommal dühöngve rúgja fel új életét, hogy még egyszer utoljára megnyugvást találjon, s visszatérhessen a rivaldafénybe. Oda, ahol a dühödt harc csak imitáció, s ahol a megmaradt kevéske rajongó előtt még Valaki lehet.
Aronofsky ezúttal a forma terén is hanyagolja a truvájokat. Egyszerű, hosszú, és sokszor mindössze egyetlen kézikamera által rögzített felvételek során nézhetjük végig, miként teljesíti be sorsát a „harcos”. Egykori nagyságát mára megsárgult újságok szalagcímei láttatják csupán, s húsz évvel később már csak a lepukkant tornatermek, a kilátástalan lakókocsipark és a lap-dance bár privát fülkéje alkotta háromszög a valóság határa. Az egykor őrjöngő rajongókból, a meccsek utáni kósza numerákból és a vhs-bevételekből mára szinte semmi sem maradt. Egy ilyen fájó történet megfilmesítésénél bármely más direktor keze alatt tetőzött volna a giccs-faktor, kivéve Darren Aronofskyt. A jelek szerint ő pontosan érzi, hogy a kevesebb néha valóban több.
A film valódi ereje a színészi játék mellett az ellentétekből építkező dramaturgia, valamint a finoman megkomponált, mégis realista jelenetsor mélyén rejlik. Fájdalmas, hullócsillagokról szóló testi mese ez, de annak kivételes.
A pankrátor (The Wrestler)
Színes, feliratos amerikai filmdráma, 111 perc, 2008.
16 éven aluliaknak nem ajánlott.
Rendezte: Darren Aronofsky
Szereplők: Mickey Rourke, Marisa Tomei, Evan Rachel Wood, Judah Friedlander, Scott Siegel
Forgalmazza: SPI és Fórum Hungary
Bemutató: 2009. május 21.
Szerzők
-- Klacsán Csaba --
További írások a rovatból
film
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon
