Középkorú, munkában megrokkant nő kezd vallomást tenni, látszólag a rendőrségen. Vallatója velünk szemben ül, a nő, Dolores (Egri Márta) pedig háttal, de a hatalmas kivetítővászon segítségével látjuk az ő arcát is. Sokszor találkozhattunk már színházban ezzel a filmes megoldással, és ez az előadásnak a koncepciójába is remekül illeszkedik.

Dolores mindent kitereget vallatójának, Thibodeau-nak. Rögtön világossá válik a néző számára, hogy annak nem lesz nehéz dolga vele. A vallatóval való beszélgetést (Dolores narrációját) váltogatják az eseményeket bemutató jelenetek, és ez ritmizálja az előadást. A produkció egyik fő erénye épp ez az arányosság, mely a színészek játékában is megmutatkozik. Dolores csak annyira látszik megkeményedettnek, hogy még ne távolodjon el a nézőtől. Thibodeau saját pozíciójából és szerepéből adódó „hatalmával” nem él vissza: jólfésültségével, higgadtságával és (meg)hallgatásával ellenpontozza és kiemeli Dolorest.

Az események egy Isten háta mögötti kis angol szigeten játszódnak (újabb metafora), azt az érzetet keltve, hogy nincs kiút, az emberek ezáltal önmagukat emésztik fel. Csak a házaspár lánya, Selena léphet ki onnan, hisz iskolába komppal jut át a szárazföldre. Dolores sorsa hiába is fordulna jobbra (a darab végén hatalmas összeget örököl), igazi változás nem történhet az életében, mert nem tudja elhagyni a szigetet.

Egészen hétköznapi történet: Dolores és Joe St. George tizenhat évesek, mikor megismerik egymást az iskolában, és hamarosan összeházasodnak. A férj (Haás Vander Péter) alkoholista lesz, nem akar dolgozni, hazudik családjának, lop tőlük, és saját lányával is vérfertőző kapcsolatra lépne. Mindezt az anya szemszögéből látjuk. Haás Vander Péter ki is aknázza a züllött figurában rejlő komikumot és aljasságot egyaránt, többször inkább a komikum felé billenve. A legváltozatosabb módokon próbál alkoholt elrejteni és előcsempészni: laza mozdulattal kigörgeti a sört a lábasok mögül. Egy pillanatra sincs lelkiismeret-furdalása semmiért, egészen állati módon él, csak ösztöneit követi.

A hétköznapiság másik oldala: a feleség agyondolgozza magát házvezetőnőként, és megcsúful, amit férje a szemére is vet. Még főzni sem tud rendesen. Nem csoda, ha valamelyikük előbb-utóbb le is gyilkolja a másikat. A házasság poklait ecsetelve (a szexualitás is megjelenik az állatiasságot és érzelemnélküliséget kiemelendő) a darabban nem vetődik fel semmiféle pozitív változás lehetősége.

Vera, Dolores diktatórikus munkaadója időnként meghallgatja Dolores problémáit, és ilyenkor (meséből vagy görög mitológiából vett) példázattal sugall a szerencsétlen feleség számára megoldást. A két - társadalmi helyzetüket tekintve ellentétes - női szerepet testvérpár színészek alakítják. Dolores ki van szolgáltatva Verának, el kell viselnie annak minden szeszélyét, dühét, ha az állását meg akarja tartani. Másfelől azonban képtelen létezni nélküle, nem tesz semmit, hogy más állást keressen. A két nőt ugyanaz a férj elleni düh és bosszúvágy készteti cselekvésre, mely aztán saját gyerekeikkel való kapcsolatukat mérgezi meg. Vera elmondja Doloresnek, hogy hűtlen férjét megölte, ám azt már nem teszi hozzá, csak utal rá, hogy saját gyerekei halálát is - közvetett módon - ez a gyilkosság okozta. Dolores éppen arra az emberre hallgat leginkább, aki uralkodik felette. Ám sosem néz a szavak mögé, nem gondolkozik el a következményeken.

Csipkerózsika tizenhat éves, amikor álomba zuhan, Selena is ugyanilyen idős a darabban. Vera Csipkerózsika meséjét hozza fel Doloresnek, mikor az anya a lánya megváltozott viselkedéséről panaszkodik. A gazdag munkaadó leegyszerűsíti a mese értelmezését, a serdülő lány hallgatása mögött titkos udvarlót sejt. A nézőt viszont Csipkerózsika története továbbgondolásra ösztönzi. Már tudjuk, mitől zuhant álomba ennek az előadásnak a tizenhat éves szereplője, és az is nyilvánvaló, hogy fel kéne ébrednie. Anyja elbeszéléséből a darab végén megtudjuk, hogy Selena elhagyja a szigetet, ám alkoholista lesz belőle is. Anyja szerint apja "vérét" örökölte, szerintünk meg azért, mert képtelen kilépni az álomból, ezért az előadás végén azzal a kérdéssel távozunk: vajon mi (ki?) ébreszthetné fel.

Stephen King: Dolores

Fordító: Székhelyi Fruzsina

Dolores Claiborne: Egri Márta
Joe St George: Haás Vander Péter
Selena St George: Trokán Anna e.h.
Vera Donovan: Egri Kati
Garett Thibodeau: Mesterházy Gyula

Díszlettervező: Menczel Róbert
Jelmeztervező: Kovács Yvette Alida
Dramaturg: Magyar Fruzsina

Rendező: Ács János

Bemutató:
2008. április 27.
Budapesti Kamaraszínház
Shure Stúdió