Az első este Petr Zuska, a balettegyüttes vezetőjének kétfelvonásosát (Szóló három hangra) láthatta a magyar közönség. Az előadásról Halász Tamás ekképp tudósít: „Ritkán látjuk az önkorlátozásra való képtelenséget, a nyűglődést, pátoszt, felszíni hablatyot és manírt ilyen kifejlett pompájában.” Králl Csaba sem rejti véka alá csalódottságát: „Zuska koreográfiái csak keletkezési dátumukat tekintve maiak, egyébként az első tánclépéstől az utolsóig a baletthagyomány már milliószor megtagadott manírjaiban tocsognak.”



A második este is két Zuska-darabot adtak elő (D.M.J. 1953-1977 és Mária álma), illetve Jiři Kylian Sinfonietta című művét.

A D.M.J. 1953-1977 cím egy halott lány sírfeliratára utal. A darab az elvesztett kedves utáni szűnni nem akaró vágyódás stációit járja körül nem különösebben nagy elhitető erővel. Az egymástól elszakított szerelmespárt a kartáncosok alkotta párok sokszorozzák meg, akik a folyton-folyvást előkerülő vörös rózsák árja közepette, sírokat jelképező, ruhásszekrény méretű téglatestek között kergetőznek.

Talán jobb is, hogy nincs módom összevetni az előző esti Zuska-művel, mert félő, hogy hasonló megállapításra kellene jutnom, mint Kutszegi Csaba: „Zuska koreográfusi invenciótlansága főleg az által lepleződik le, hogy egyfelvonásosának mozgásanyaga tökéletesen megegyezik az előző esti koreográfiáéval. Néhány mozdulatelemet annyiszor, és olyan előszeretettel ismételget, hogy egy idő után érkezésüket másodpercekre előre – sikeresen – megjósolom." A D.M.J. 1953-1977 mozgásanyagán túl a történetmesélésben sem erős, a darab bármelyik pillanatban következmények nélkül véget érhetne.



A Mária álma tulajdonképpen egy gegre, a szoknyában egymást fricskázó négy férfitáncosra épít. Ők Maria Taglioni balett-táncos emlékirataiban is rögzített álmának szereplői. „Kinek jut ma eszébe – kérdi Králl Csaba – egy ilyen agyrém-librettó: hogy a tóparti padnál ténfergő férfiaknak megjelenő hattyú partot érvén elszenderül, míg álmában e négy deli legény kanhattyúvá változva vég nélkül zrikálja egymást?"

A nemi szerepek felcserélődéséből adódó humorforrás kiaknázásában jó ízlés vezérli Zuskát, a színvonalasnak távolról sem nevezhető bohóckodás egy-két riszálástól eltekintve nem válik alpárivá, sőt a közönség (főleg a klasszikus balett eseménytelenségéhez szokott része) egy-egy poént nyílt színi tapssal honorál(!). A nézők másik része persze hiába vár a koreográfiától olyan mélységet, mint az eredeti álomé, amely a színlap szerint „Taglioni lelkének legrejtettebb zugaiba is betekintést enged”, Zuska darabjában legfeljebb egy-egy felvillanó szoknya alá tekinthettünk be.



A harmadik darab, Kylian Sinfoniettája más minőséget képvisel. Meg sem próbál sztorizni, egy történetet elmesélni. Az öttételes balett folklór alapú, zenéjét Janaček írta. Az én ízlésemtől ugyan távol áll a darab záró akkordjaként széttárt karokkal a tágasság felé lépő ember pátosza, de az azóta Csehországot elhagyó Kylian tehetségét el kell ismernem.

Szóló három hangra

A Prágai Nemzeti Színház Balettegyüttese
Zene: Vlagyimir Viszockij, Jacques Brel, Karel Kryl
Díszlet: Jan Dušek
Jelmez: Lucie Loosová
Fény: Petr Zuska, Pavel Kremlík
Hang: Zbynĕk Perla

Ötlet, koreográfia, rendezés: Petr Zuska

Budapesti Tavaszi Fesztivál
2009. március 31.
Művészetek Palotája, Fesztiválszínház

Fotók: Hajdú D. András

Cseh balett szimfónia

A Prágai Nemzeti Színház Balettegyüttese

D. M. J. 1953-1977
Zene: Antonín Dvořák, Bohuslav Martinů, Leoš Janaček
Jelmez: Roman Šolc
Fény: Petr Zuska, Pavel Kremlík
Koreográfia, jelmez: Petr Zuska

Mária álma
Zene: Camille Saint-Saëns, Cesare Pugni
Jelmez: Roman Šolc
Fény: Petr Zuska, Daniel Tesař
Koreográfia: Petr Zuska

Sinfonietta
Zene: Leoš Janaček
Díszlet, jelmez: Walter Nobbe
Fény: Kees Tjebbes
Koreográfia: Jiří Kylián

Budapesti Tavaszi Fesztivál
2009. április 1.
Művészetek Palotája, Fesztiválszínház

Fotók: Felvégi Andrea