A Serpentine Gallery zöld gyepén 2000 óta állítják fel a nemzetközi kortárs építészeti szcéna kiemelkedő szereplőinek az alkotásait, Julia Peyton-Jones eredeti elképzelése alapján. Olyan építészek kapnak itt lehetőséget, akik nemzetközileg elismert alkotók, de Angliában még nincs befejezett épületük. A nyári pavilon ideiglenes épület, három hónapig használják kiállítások rendezésére és közösségi térnek. Az építészeknek, szerkezettervezőknek és kivitelezőknek sincs sok idejük a létrehozására - a tervezők felkérésétől a pavilon átadásáig hat hónap áll a rendelkezésre.

Az elmúlt kilenc évben a Londoni Művészeti Galéria által támogatott, nagy sikernek örvendő és közbeszéd tárgyát képező kiállítási pavilonok arculata a könnyed hangvételűtől a komolyan kiérlelt formavilágig sokat változott. Rem Koolhaas és Cecil Balmond 2006-os pavilonja egy stilizált hőlégballont formázott. Az Oscar Niemeyer által megálmodott 2003-as épület íves betonfelületeinek üzenete Brasilia-ból úgy állt a helyén, mintha a három röpke hónap helyett évtizedekig maradna.

Serpentine Gallery 2000, Zaha Hadid

Serpentine Gallery 2001, Daniel Liebeskind

Serpentine Gallery 2002, Toyo Ito

Serpentine Gallery 2003, Oscar Niemeyer

Serpentine Gallery 2005, Alvaro Siza és Eduardo Souto de Moura

Serpentine Gallery 2006,Rem Koolhaas és Cecil Balmond

Serpentine Gallery 2007, Olafur Eliasson

Serpentine Gallery 2008, Frank Gehry

Az eddigi legszebb Serpentine-épületet Toyo Ito japán építész nevéhez fűződik, aki Cecil Balmond-nal, az Arup mérnökével és matematikusával szoros együttműködésben tervezte a 2002-es év pavilonját. Sejima, aki korábban Itoval is dolgozott, most Nishizawal együtt fáradozott azon, hogy a 2009-es év pavilonja minden eddiginél tetszetősebb legyen.

A bemutatott tervet maguk az építészek mint a fák közt füstként tekergő, lebegő alumínium szalagot jellemezték. Elképzeléseik szerint a határoló falak nélküli tér szabad átlátást biztosít a parkon, és bármely irányból belépésre ösztönöz. A Kensington Gardens fedett meghosszabbításaként értelmezett épület megfelelő időjárási viszonyok esetén lehetőséget ad olvasásra, pihenésre és kikapcsolódásra a nyári napokon.

Az alumínium árnyékoló karcsú oszlopokon áll majd, ezzel is erősítve egy lebegő tárgy képzetét. A fák közt tekeregve néhol az egekbe tör, máshol majdnem teljesen leereszkedik a földig. A pavilon a Sanaa iroda által tervezett épületek jellegzetességeit sűríti magába: a szerkezetek annyira anyagtalanok, amennyire az építészetileg csak lehetséges és egy főbejárat kijelölése helyett, a lehető legtöbb feltárást biztosítja.

Annak ellenére, hogy az anyagtalanság sikeres megjelenítésére egy ideiglenes nyári pavilonnál sokkal több eszköz áll az építész rendelkezésére, mint egy hagyományos múzeumépület esetében, a Sanaa iroda segítségére lesz a Saps, japán tartószerkezeti és gépészeti tervező iroda, Mutsuro Sasaki vezetésével csakúgy, mint az Arup csapata, David Glover-rel, Ed Clarck-kal és az említett Cecil Balmond-nal az élen. A formatervezés, építészet és mérnöki teljesítmények terén felsorolt nagy nevek hallatán azt gondolhatnánk, hogy ágyúval lőnek verébre; de ha olyan elfoglalt tervező, mint például Balmond, aki jelenleg a megalomán pekingi CCTV tornyon dolgozik, időt szakít a részvételre, az csak újabb bizonyíték a Serpentine Pavilon Projekt népszerűségére.

Toledo Múzem, Ohio

New Museum of Contemporary Art, New York

1st Century Museum of Contemporary Art, Kanazawa

Kazuyo Sejima (jobb) és Ryue Nishizawa (bal)

A  pavilon júliustól fogadja látogatóit.