gyerek
2009. 05. 02.
Szösztüsszentés és pukibajnokság
Tóth Zita – Tóth Anita: Filc, a zoknimuki
A Könyvfesztiválra jelent meg Tóth Zita és Tóth Anita közös vállalkozása, a Filc, a zoknimuki című meseregény. A testvérek ezzel a kötettel mutatkoztak be a gyerekirodalomban: a kötetet Zita írta, Anita rajzolta. Igazi felüdülés édes manócskák helyett bizarr mukikról olvasni, bár egy huszonéves jogász-meseírótól nem számítottam arra, hogy olyan viccesen undorító dolgokat tud kitalálni, mint a szösztüsszentés és a pukkantás-házibajnokság.
A huszonéves testvérpár szokatlan entrée-val, egy meseregénnyel jelentkezett. Tóth Zita számára fel sem merült, hogy más műfajban írja meg Filc kalandjait: a könyvbemutató után folytatott beszélgetésünk során elárulta, nem szereti a rövidebb történeteket, mert mire belemelegszik az olvasásba, már a végére is ér: „Hasonlót éreztem az írásnál is. Mindent el akartam mondani, és ehhez olyan formát kellett választanom, amibe nyugodtan pakolhatok. Olyan szórakoztató történetet akartam írni, ami titokzatos és tele van rejtéllyel, mert úgy tapasztalom, ezek jobban megfogják a gyerekeket. A mukik világa hemzseg a titkoktól, és még a hosszabb terjedelem mellett is kénytelen voltam válogatni belőlük.”
A mukik apró, koboldszerű lények, sötét, penészes járatokban élnek, imádják a koszt (magukon is – de főként elfogyasztani), gombapipát szívnak, viseltes zokniban alszanak (amit néha meg is esznek), és háziegeret tartanak. Ha valami trauma éri őket, elveszítik a fülüket -- az azonban gyorsan visszanő. Egyes mukik pedig különleges képességekkel is rendelkeznek: varázsolni tudnak fülük ragyogtatásával. Ilyen csodamuki Filc is, aki megküzd a Gonosszal, megvédi népes családját, és rájön, hogy nem kell mindig ragaszkodni a törvényekhez, néha jobb, ha a szívére hallgat.
Tóth Zita jogászként dolgozik, és ezt nem is tudná letagadni. A mukivilág komoly közigazgatási apparátussal rendelkezik: mukitanács, csendfülőrség, mukizsinatok és mukikáték szabályozzák a járatok mindennapjait. Ennél is árulkodóbb azonban, amikor Filc nagybácsija, Vargusz Flanel szerint Filc családja könnyen a "bűnpártolás gyanújába" kerülhet, ha kitudódik barátsága az embergyerekkel.
Amikor elkezdtem olvasni Filcről, a szöveg folyamatosan meglepett. Egy huszonéves jogász-meseírótól nem számítottam arra, hogy olyan viccesen undorító dolgokat tud kitalálni, mint a szösztüsszentés és a pukkantás-házibajnokság, vagy olyan neveket ad patkányszereplőinek, mint Latrina, Fekália, Himlő. A könyv lapjain megelevenedő koboldvilág hangulata Gémes József A hercegnő és a kobold című rajzfilmjét idézi -- csakhogy hercegnő és tündérnagymama nélkül. Igazi felüdülés édes manócskák helyett bizarr mukikról olvasni. Persze egy meseregény nem lehet meg a szokásos jó-rossz tengely nélkül, viszont a meseregény további érdeme, ahogyan ez a hagyomány beleépül a történetbe. Itt ugyanis nem a rózsaszín ruhás hercegnő áll szemben a csúnya kobolddal: nincsen csak jó és csak rossz oldal, inkább az ifjúsági regényekre jellemző, árnyaltabb értékrendszerrel találkozunk.
A könyvbemutatón elhangzott, hogy Filc kalandjai a jövőben mindenképpen folytatódnak. Tóth Zitát pedig csak biztatni lehet: a Filc, a zoknimuki ugyanis egy tehetséges meseíró kötete. Néhol talán túlírt a szöveg, és egyes helyeken kigyomlálható közhelyek teszik döcögőssé, de ezek az inkább gyakorlatlanságból fakadó apróbb ügyetlenségek csiszolhatóak.
A Filc, a zoknimuki kötetről hírt adó sárga plakátot nem lehetett nem észrevenni a Könyvfesztivál Gyerek(b)irodalmában járva. Maga a könyv is rikító sárga, bár belül fekete-fehér illusztrációk díszítik. Tóth Anita grafikái a kistinédzserek rajzaira hasonlítanak, és nem mai a gyerekkönyvekben megszokott képzőművészeti alkotásokhoz. Mukijai szürkesége nemcsak az élénksárga borítóhoz képest okoznak meglepetést, de a szöveg is színesebb koboldokról ír – annak ellenére, hogy sötét járatokban élnek –: Filcnek például ibolyaszínű a könnye, mélykék a szeme és rózsaszínek a ráncai. A mesében Félix megtalálja a nagymamája naplóját, amelyben rajzok is szerepelnek egy mukiról. Ezek amatőr rajzok, és a nagymama szerint nem sikerültek túl jól. Tóth Anita rajzai talán szintén nem tökéletesek, de éppen ezt a meghitt naplóhangulatot adják hozzá a meseregényhez. (Lásd még: www.zoknimuki.hu )
Tóth Zita – Tóth Anita:
Filc, a zoknimuki
Athenaeum, 2009
203 oldal, 2990 Ft
A mukik apró, koboldszerű lények, sötét, penészes járatokban élnek, imádják a koszt (magukon is – de főként elfogyasztani), gombapipát szívnak, viseltes zokniban alszanak (amit néha meg is esznek), és háziegeret tartanak. Ha valami trauma éri őket, elveszítik a fülüket -- az azonban gyorsan visszanő. Egyes mukik pedig különleges képességekkel is rendelkeznek: varázsolni tudnak fülük ragyogtatásával. Ilyen csodamuki Filc is, aki megküzd a Gonosszal, megvédi népes családját, és rájön, hogy nem kell mindig ragaszkodni a törvényekhez, néha jobb, ha a szívére hallgat.
Tóth Zita jogászként dolgozik, és ezt nem is tudná letagadni. A mukivilág komoly közigazgatási apparátussal rendelkezik: mukitanács, csendfülőrség, mukizsinatok és mukikáték szabályozzák a járatok mindennapjait. Ennél is árulkodóbb azonban, amikor Filc nagybácsija, Vargusz Flanel szerint Filc családja könnyen a "bűnpártolás gyanújába" kerülhet, ha kitudódik barátsága az embergyerekkel.
Amikor elkezdtem olvasni Filcről, a szöveg folyamatosan meglepett. Egy huszonéves jogász-meseírótól nem számítottam arra, hogy olyan viccesen undorító dolgokat tud kitalálni, mint a szösztüsszentés és a pukkantás-házibajnokság, vagy olyan neveket ad patkányszereplőinek, mint Latrina, Fekália, Himlő. A könyv lapjain megelevenedő koboldvilág hangulata Gémes József A hercegnő és a kobold című rajzfilmjét idézi -- csakhogy hercegnő és tündérnagymama nélkül. Igazi felüdülés édes manócskák helyett bizarr mukikról olvasni. Persze egy meseregény nem lehet meg a szokásos jó-rossz tengely nélkül, viszont a meseregény további érdeme, ahogyan ez a hagyomány beleépül a történetbe. Itt ugyanis nem a rózsaszín ruhás hercegnő áll szemben a csúnya kobolddal: nincsen csak jó és csak rossz oldal, inkább az ifjúsági regényekre jellemző, árnyaltabb értékrendszerrel találkozunk.
A könyvbemutatón elhangzott, hogy Filc kalandjai a jövőben mindenképpen folytatódnak. Tóth Zitát pedig csak biztatni lehet: a Filc, a zoknimuki ugyanis egy tehetséges meseíró kötete. Néhol talán túlírt a szöveg, és egyes helyeken kigyomlálható közhelyek teszik döcögőssé, de ezek az inkább gyakorlatlanságból fakadó apróbb ügyetlenségek csiszolhatóak.
A Filc, a zoknimuki kötetről hírt adó sárga plakátot nem lehetett nem észrevenni a Könyvfesztivál Gyerek(b)irodalmában járva. Maga a könyv is rikító sárga, bár belül fekete-fehér illusztrációk díszítik. Tóth Anita grafikái a kistinédzserek rajzaira hasonlítanak, és nem mai a gyerekkönyvekben megszokott képzőművészeti alkotásokhoz. Mukijai szürkesége nemcsak az élénksárga borítóhoz képest okoznak meglepetést, de a szöveg is színesebb koboldokról ír – annak ellenére, hogy sötét járatokban élnek –: Filcnek például ibolyaszínű a könnye, mélykék a szeme és rózsaszínek a ráncai. A mesében Félix megtalálja a nagymamája naplóját, amelyben rajzok is szerepelnek egy mukiról. Ezek amatőr rajzok, és a nagymama szerint nem sikerültek túl jól. Tóth Anita rajzai talán szintén nem tökéletesek, de éppen ezt a meghitt naplóhangulatot adják hozzá a meseregényhez. (Lásd még: www.zoknimuki.hu )
Tóth Zita – Tóth Anita:
Filc, a zoknimuki
Athenaeum, 2009
203 oldal, 2990 Ft
Szerzők
-- Varga Betti --
További írások a rovatból
Más művészeti ágakról
irodalom
Megjelent a szerző emlékiratainak folytatása, A másik egy