A kiadó - saját meghatározása szerint - a „modern folk” műfaját képviseli. Első hallásra ez a név a nálunk is honos, népzenei indíttatású világzenei produkciókat juttatja eszünkbe. A négy év alatt megjelentetett 50 lemezt végignézve azonban a kép ennél színesebb. Egyrészt amiatt, hogy nekünk magyaroknak nagyon nagy szerencsénk van a népzenével, mely nyugat-európai összehasonlításban egyedülállóan gazdag és értékes. Érthetően tehát, a homerecords.be lemezei kissé kevésbé színesek a népzenei alapokon álló produkciókban. Ugyanakkor pedig a kiadó - talán éppen emiatt - szélesítette a portfólióját a nem csak népi indíttatású előadók irányába. Lényegében bármi megjelenhet, ami független, kísérletező és besorolhatatlan.

Ebből származott a párizsi fesztivál címe is: Les Singulières – amit talán úgy is fordíthatnánk: Az egyedülállóak, vagy A besorolhatatlanok.

Igyekszem a zenekarokhoz linkeket megadni, de mindenképpen érdemes a fesztivál hivatalos honlapjáról is elindulni, ahol teljes számok is meghallgathatóak:  www.singulieres.com.

Február 25. 20.00 Didier Laloy et Fabian Beghin

Az első este két tangóharmónikás – egyikük diatónikus, másik kromatikus hangszeren – nyitotta meg a programot: minden további kíséret nélkül álltak a színpadon, és azonnal bevezettek minket a modern folk fogalmába. Ha lehetséges volt ezeken az estéken valamilyen népzenei indíttatást tetten érni, akkor leginkább a harmónika volt az, hiszen a három este alatt összesen öt muzsikus játszott ezen a hangszeren. A zenei világ, ami megszólalt ezeken a hangszereken, talán valahol a párizsi sanzonban gyökerezik, mely úgy tűnik, Belgiumban is hódít.

A két zenész közös kompozícióikban frappánsan cserélgette az alapokat játszó és a szólista szerepét. Mi, akik kevéssé ismerjük ezt a hangszert, meglepődve tapasztaltuk, hogy a harmónika mi mindent tud dallam, akkord és ritmushangszerként. Ügyes kompozíciók közt jó kis szólókat hallhattunk. A két szimpatikus és közvetlen zenész jó hangulatú felütést adott a fesztiválnak. (Még úgy is, hogy átvezető francia konferálásukból én sajnos egy szót sem értettem.)

(Didier Laloy et Fabien Beghin linkje a Homerecords-nál)

Február 25. 21.00 Les Tisserands

A második koncert alapját régi trubadúr énekek adták. Az énekesnő a régi énekeket histórikus módon énekelte, míg a zenekar a régi-zenei előadásmódban megszokott kísérettel játszott mellette, néha kissé túllépve, megszínezve ezt a stílust.

A produkciót irányító lantos, Jurgen De Bruyn, a fidelen és más vonóshangszereken játszó muzsikustársa, a furulyákat és dudát megszólaltató harmadik zenész, valamint a buzuki-játékos finom, nyugodt és szép kíséretet biztosított az énekesnek.

A színpadon további két zenész is jelen volt, akiknek a hangszere – a szaxofon és a nagybőgő – semmiképpen nem illet a historikus előadásba. Ugyanakkor ők is belesimultak a közös zenei folyamatba. A szaxofonos modern szólóit is a visszafogottság jellemezte. A hét zenész közösen hozott létre egy meleg és kiegyenlített hangzást.

A zenei folyamatokat szép és jól irányított építkezés jellemezte, a két pengetős hangszer vezetésével. A folyamatokat jól jelölt pontok tagolták, melyek közül mindig nagy élményt jelentett a bőgő belépése. Ugyanakkor talán túlságosan is rövid szeletekből álltak össze a kompozíciók. Ez ugyan segített abban, hogy a hallgató ne érezze unalmasnak a produkciót, ugyanakkor egy kissé felületesnek tűnt a zenekar, ahol nem volt lehetősége kibontakozni az egyes zenészeknek.

(Les Tisserands linkje a Homerecords-nál)

Február 25. 22.00 Mr Diagonal and The Black Light Orchestra

Az estét kabaré zárta. A zongorista-énekes köré épülő öttagú banda (fuvola, szaxofon, szintetizátor, dob) az első pillanattól magával ragadó, vicces és cseppet sem ciki produkcióval szórakoztatott bennünket. Sajnos, a stílus teljesen új volt számunkra. Érdekes, hogy a zenészeknek bő egy órán át sikerült jó poénokkal szolgálni, amelyeket remek zenei megoldások egészítettek ki.

A mókamester fuvolista például két alkalommal is olyan szólót játszott, ami bárkinek dicséretére vált volna. Hogy a vidám kengururól és a kis piros póniról szóló dalok mitől nem csaptak át a gagyiba, azt nehéz megfogalmazni. Pedig a dobos az egyik szám erejéig még egy méhecske-jelmezt is magára húzott és a színpad elejére libbent.

(Mr Diagonal and The Black Light Orchestra linkje a Homerecords-nál)
(http://www.homerecords.be/francais/BLO/BBB.php)

Az alábbi események a párizsi Flamand Kulturális Centrumban kaptak helyet. Maga a színpad és a nézőtér leginkább a budapesti Trafóra emlékeztetett bennünket, a nézőtéren helyet foglaló ötvenfős hallgatóság pedig azt sugallta számunkra, hogy a kísérletező műfajok még Európa ezen végében sem számíthatnak tomboló tömegekre.

Február 26. 20.00 Massot Florizoone Horbaczewski

A második este elején három zenész jött a színpadra – tangóharmónika, tuba/harsona és cselló. A három nap egyik nagy meglepetése volt a magyar hallgatók számára, hogy a belga zenészek milyen szívesen és gyakran alkalmazták a pianót, mint eszközt. Nem csak a lassú számokban, hanem a pergősebb darabokban is gyakran visszatértek a halkabb részek, hogy onnan újraindulhasson az építkezés. A trió egész műsorát a pianóból indította, a harsonás pedig különböző szordínókkal használta hangszerét. A cselló ebben a felállásban leginkább az alapot adta a számokban: visszafogottan és nem túl tündöklően. Igaz, az akusztikus, teljesen hangosítás nélküli koncert miatt ez a hangszer húzta a rövidebbet.

Michel Massot egészen kiemelkedően zseniálisan birtokolta a tubát és a harsonát. Különösen tuba-játéka volt meglepő, ahol elképesztő szólókat játszott, néha még a cirkulációs technikát is alkalmazta ezen az óriás-hangszeren.

Tuur Florizone számomra a koncert elején egy kissé kilógott a trióból, talán amiatt, hogy a tangóharmónika nem annyira akusztikus hangszer, mint a másik kettő. De a későbbi szólói aztán teljesen meggyőztek, hogy érdemes volt együtt muzsikálniuk.

(Tuur Florizone a MySpace-en)
(http://www.homerecords.be/francais/MFH/cinema.php)

Február 26. 21.00 Aurélia

Aurélia volt a kiadó első zenésze, akit egy antwerpeni lemezboltban először hallhattam, így vele egy kissé elfogult vagyok. A trió hegedű/brácsa – gitár – dob felállása is érdekes, éppúgy mint a zene amit játszanak: szabadon komponált, kissé groteszk darabok.

A gitáros egy kopott és olcsó hangszeren játszik. A szokásos felállás helyett, ahol a gitár adja az alapot melyre hegedű játssza a dallamot, itt a hegedű az akkord és szólóhangszer szerepet játszott, melyhez a gitár kiegészítő szólamokat hozott. A néha megszólaló ének szintén kiegészítő szerepet tölt be.

A hegedű Aurélia kezében érzelmesen és bátran vezette a triót. Emellett öröm volt hallani a végigkomponált dobszólamot. Az ütős ügyesen kereste meg a zenei folyamat minden pillanatához a legjobban illeszkedő hangot.

(Aurelia honlapja
Aurelia linkje a Homerecords-nál)

Február 26. 22.00 Dazibao

Az együttesben az átlagéletkor biztosan harminc alatt volt, ahogy a megszólaló muzsika is fiatalos és profi volt. A végigkomponált, gondosan kidolgozott számok nem voltak ugyan kiemelkedően érdekesek, ám nagyon magas színvonalon lettek megírva és eljátszva.

A zenekar alapja két diatonikus tangóharmónika volt, melyeket Sophie Cavez és Jonathan de Neck szólaltatott meg. Láthatólag az ő kompozícióikat játszották. Nagyon tehetséges ütős kapcsolódott hozzájuk, aki elsősorban brazil ritmusokat hozott az együttesbe, egy modern hangvételű, különféle szempler és delay technikákat alkalmazó gitáros, valamint egy bőgős, akivel már előző nap a Les Tisserands műsorában találkoztunk. Sajnos a produkcióhoz vendégként egy unalmas énekesnő is csatlakozott.

(Dazibao a MySpace-en
Dazibao linkje a Homerecords-nál)

A második napon kezdtük megérezni a label karakterét. Itt is találkoztunk a kisebb országokban megszokott jelenséggel, hogy egy zenész több bandában is muzsikál. Ez a jelenség, amint a szerkesztői útmutatások is, segítenek a karakter kialakításában. Nagyon meglepett minket és örültünk neki, hogy a zenészek mekkora szeretettel és bizalommal fordultak a kiadó tulajdonosához, Michel van Achter-hez, aki egyébként ezeken az estéken a keverőpult mögött ült. Ismét megerősödtünk abban, hogy rengeteg múlik egyetlen emberen.

Február 27. 20.00 Dietrich

A harmadik nap első koncertje volt az egyetlen gyenge produkció. Két zenész állt a színpadon. A buzukin és tekerőlanton játszó férfi énekes volt egyértelműen az alkotó és vezető. Mellette egy énekes-basszusgitáros hölgy szerepelt, aki sajnos nem tudott basszusgitározni. (Az egyszerű szólamokat láthatólag betanulta.) Néha nem is csináltak mást, csak ketten énekeltek. A dob-alapok a számok felében egy lap-topból szóltak, de nagyon hiányzott az élő ritmushangszer.

(Dietrich a MySpace-en)

Február 27. 21.00 Thierry Crommen

A nap második koncertje igazi finom jazz volt. Nagyon jó zenészek játszottak, jó számokat. A szájharmónika, gitár, zongora és bőgő mellé most nem hiányzott a dobos, mivel a zenészeken érződött a közös ritmus. Talán nem véletlen, hogy a ritka jazz-harmónikások közül éppen Belgiumban termett újra valaki, Toots Thielemans nyomdokain.

Igaz, Crommen zenéjében mindvégig jelen volt a francia sanzon, ugyanakkor a blues beütésektől sem tartotta magát távol. Műsorukban ismét sok-sok piánót élvezhettünk. Gyakran visszatértek a zene halk oldalához, hogy onnan indíthassák újra a folyamatokat.

Kiemelkedően jó gitáros és bőgős játszott a zenekarban. A zongorista szintén nagyon szépen hozta az alapokat, sajnos egyetlen szólót sem hallottunk tőle. Összességében a három nap egyik legvidámabb és legérettebb produkcióját hallottuk az együttestől.

(Thierry Crommen a MySpace-en
Thierry Crommen linkje a Homerecords-nál)

Február 27. 22.00 Karim Baggili

A fesztivál zárókoncertjén a valóban nagyon tehetséges és nagyon fiatal gitáros, Karim Baggili műsorát hallhattuk. A színpadon még hárman foglaltak helyet mellette: egy fantasztikus ütős, aki nagyon finoman és határozottan hozta a végigkomponált és megszerkesztett számok ritmus-alapját. Az első nap második koncertjén már hallott szaxofonos pedig ezen a koncerten fuvolán mutatkozott be. Játéka, illeszkedve a zenekar hangzásához, ez alkalommal is visszafogott maradt.

Egy fantasztikus csellista hölgy volt a negyedik zenész, aki nem csak a számok alapjait játszotta megbízhatóan, hanem nagyon szép szólókat is. (Sajnos a koncert második felében újra feltűnt az előző este már hallott énekes-lány is.)

A szabadon komponált darabok között volt néhány, amely arab zenei elemekből építkezett, de ezek a darabok voltak talán éppen a legérdektelenebbek. S hogy Baggili előtt még szép és hosszú pálya áll, azt műsora alapján könnyen megjósolhatjuk.

(Karim Baggili honlapja
Karim Baggili linkje a Homerecords-nál)

Hogy a sok zene mellé jusson egy kis képi élmény is, hadd ajánljam még Jan Keirse honlapját: a fotós minden programon készített képeket, amelyek megnézhetőek az alábbi címen.