A létrák multifunkcionális díszletek és kellékek egyben. Paravánt alkotnak, amely mögött végbemehet a jelmezcsere - így minden szereplő mindig a színen van -, ha kell autó, ház vagy éppen vonat. Az egész előadás különböző, egymástól különálló, de mindig pontosan átvezetett minielőadásokra osztható, amelyekben a gyerekkönyvekből ismert versklasszikusok szólalnak és jelennek meg. Nemcsak vers és látvány, hiszen mindezt tökéletesen kiegészítik a bátran és bravúrosan használt zenei elemek, a harsány, olykor már-már rikító színű fényjátékok, amelyek Pető József munkáját dicsérik.

Éppen ez a bátorság adja meg a darab kvintesszenciáját. A komolyzene elemeit ugyanúgy használják, mint a pop- vagy rockzenét, de különböző keleti dallamokra is ráismerhetünk, amely abszolút sajátossága Bozsik előadásainak. Ugyanúgy, ahogyan a tudatalatti, a képzelet és az álmok világának feltárása, az oda való bekukkantás is. Hiszen mi más elevenedne meg, mint az álom képei József Attila Altatójában, amely a darab legvégén nemcsak lezárásként, hanem álomba szenderülésként is funkcionál: a továbbgondolás már a gyerekek (és felnőttek) szárnyaló képzeletének munkája.

Felhangzik egy vers, közben vagy utána pedig képpé válik, Sün Balázs története innentől kezdve az emlékezetre van bízva, az új ház építése, a hatalmas vihar, a testvérek befogadása, aminek következtében a legkisebb újra kiszorul, nemcsak a felnőtté válás vágyott képét mutatja meg, egyszerre ad hangot a testvérek közötti szeretetnek is. Mindez olyan könnyed humorral, jól követhető táncelemekkel és mozgással tárul a szemünk elé, hogy azt a legkisebbek sem tudják félreérteni. A ritmus kiemelése Weöres Sándor verseiben már sokkal fontosabb, így mozgás és versmondás szimultán események lesznek. Majomország különböző majmai egyéni előadásokat tartanak, olykor kört alkotnak, így „versenyeznek” önálló mozgássorozataikat bemutatva.

Az előadás mindvégig színes kellékeket, jelmezeket használ, a kantáros nadrág, tornacipő, kapucnis pulcsi elhagyhatatlan elemek, ez egészül ki a szép, szemet gyönyörködtető, hol élénkebb, hol meleg színekkel; s bár a jelmezek általában pontosan tudatják, kit milyen szerepkörben láthatunk, de elsősorban a mozgás az, amely egyedivé teszi az alakokat. Szinte mindenkinek van szólója, amelyet az előadás legvégén a taps alatt megismételhet felelevenítve az „eljátszott” verseket.

A délelőtti gyerekelőadás bohócjátékkal indul, amely jócskán tartalmaz burleszkelemeket is. Ami pedig végképp felemelő, hogy kilépnek a nézőtérre, leülnek a közönség soraiba, egymás elől bujkálnak, és menekülnek, így éppen a nézők lesznek azok, akik segíthetnek a rejtőzködésben. Beavatás ez a javából, néhány pillanatra mi is az előadás résztvevőivé, s nemcsak befogadóivá válunk. Ebből bomlik ki az a cirkuszi világ, amely már egy újabb porondot képez a valóságos színpadon; s a cirkuszban elevenednek meg Létraország képei és meséi, amelyek egy nagyon is valóságos közegből, a gyerekek olvasókönyveiből származnak. Olyan olvasmányokat hoz az előadás közelebb, amelyek ritmusuk, zeneiségük miatt tökéletesen képesek beivódni, a refrénes szerkezet és a csattanóra építkező versvégek következtében könnyen megjegyezhetőek; egyszerre vizuális élménnyé, valódi látvánnyá, képpé és mozgássá válik az, ami statikus, olvasott és legfeljebb (jó esetben) hallott volt. Életre kelnek a tárgyak, ahogyan József Attila Altatójában is, szerepet kapnak a létrák; a képzelet kerül középpontba, hiszen általa képes bármi megelevenedni.


Forgatókönyv: Cseh Éva
Díszlet: Vati Tamás
Jelmez: Bozóki Mara
Fény: Pető József
Asszisztens: Krausz Alíz
Koreográfia: Bozsik Yvette Társulat
Rendező: Bozsik Yvette

Előadják:
Fülöp Tímea, Góbi Rita, Hasznos Dóra, Lisztóczky Hajnal,
Nemes Zsófia, Gombai Szabolcs, Vati Tamás, Vislóczki Szabolcs

Hangfelvételen közreműködik:
Ónodi Eszter, Tóth Anita, Szacsvay László, Tóth Márk

A képek forrása: www.eventim.hu, www.szinhazajanlo.hu