PRAE.HU: Viszonylag friss még a Szitakötő. Mesélnél az indulásról, és arról, pontosan milyen kapcsolat is van a Szitakötő és a Liget között?

A Liget folyóirat szerkesztői, Horgas Béla és Levendel Júlia már az induláskor azt tervezték, hogy a felnőtteknek szóló folyóirat mellett legyen egy a gyerekeknek is. 1990-ben, amikor a Liget alapítvánnyá szerveződött, belevették az alapító okiratba is, hogy Szitakötő néven gyerekfolyóiratot adnak ki. A Liget műhelyének működtetése azonban sok energiát felemésztő feladat volt, így csak jóval később, 2007-ben, immár három szerkesztő együttműködésével kezdhettük el a Szitakötőt. Nagyon szép és színvonalas lapot akartunk indítani, olyat, ami nem épül be a piaci világba, nincsen tele reklámokkal. Ez persze gyakorlatilag kivitelezhetetlen lenne, ha nem sikerül megvalósítani azt a rendhagyó ötletünket, hogy a Szitakötőhöz kapcsolódjon egy kulturális-ökológiai oktatási program, melynek keretében hazai és határon túli iskolákkal is tartjuk a kapcsolatot. Több minisztérium támogatja a programot, melynek lényege, hogy az iskolák egy-egy osztálya ingyenesen megkapja a Szitakötőt.

PRAE.HU: Hogyan lehet összehozni a természettudományt és a művészetet?

Tulajdonképpen az a dolga a Szitakötőnek, hogy megmutassa a gyerekeknek és a tanároknak: nagyon jól összeillik ez a két látszólag teljesen eltérő ág. Számos más program és segédanyag van, amely a mostanában előtérbe került környezeti neveléshez kapcsolódik. Mi ezekhez képest máshogyan próbálunk közelíteni a témához: szeretnénk bevonni a humán tárgyakat, mert úgy látjuk, erre kevesebb figyelmet fordítanak. Ha valaki elvégzi a bölcsészkart vagy mondjuk rajztanár lesz, kevés az esélye, hogy valaha is részt vegyen a gyerekek természeti, környezeti nevelésében. A problémát abban látom, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni: környezet minden, ami körülöttünk van: az irodalomórán ugyanúgy a környezetünkről, a környező világról van szó, mint fizikán vagy biológián. Csak két nagyon egyértelmű példát hadd említsek: rajzórán a környezetünket rajzoljuk le, irodalomórán a tájlíráról beszélgetünk. Úgy gondoljuk, a gyerekeknek ez a komplexitás, az összekapcsolható világ talán érdekesebb lehet, és így szívesebben tanulnak.

PRAE.HU: A Szitakötő „a kíváncsi gyerekek folyóirataként” határozza meg magát. Kik a kíváncsiak?

Elsősorban nyolc és tizenkét év közöttiek, de a gyakorlat azt mutatja, vannak kisebb és nagyobb, sőt felnőtt olvasóink is. Az olvasóközönségünk tehát nagyon széles, ami kihívást is jelent: nehéz egyszerre megfelelni egy nyolc éves kislány és egy tizenkét éves fiú érdeklődési körének, de nyilván sok múlik a szerkesztésen és a megfelelő válogatáson. Igyekszünk úgy összeállítani a számokat, hogy mindenki találjon benne érdekeset, és a visszajelzések alapján minden gyereknek van kedvenc rovata, amit elsőként olvas el. Viszont ha sikerül felkelteni az érdeklődését, akkor valószínű, hogy elolvassa a többit is. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy minden rovat tartalma egyformán színvonalas legyen.

PRAE.HU: Minden számhoz mellékeltek posztert is, melyeken egy-egy neves festő képe látható. Nem túl komoly ennek a korosztálynak például a legutóbbi Czóbel-poszteretek?

A programban résztvevő pedagógusoknak képzéseket tartunk, mindig más témaköröket érintünk, és igyekszünk segítséget adni a folyóirat minél szélesebb körű felhasználásához. Az egyik ilyen alkalommal az arckifejezésekről beszélgettünk, amihez a Czóbel-kép jó segédanyag lehet. A műalkotások segítenek, hogy a gyerekekkel az ábrázolásról, a fantáziáról, beszélgessünk és arról, milyenek vagyunk. Czóbel Béla Fiú labdával c. képe furcsán koravén, boldogtalan gyermeket ábrázol, de az emberek sem mindig boldogok.

Hallottam gyerekekről, akik szobájuk falára a kedvenc együttesük képe mellé kiteszik ezeket a képzőművészeti alkotásokat ábrázoló posztereket is. Volt egy számunk, melyhez Nagy István tájképét mellékeltük. Akkor aggódtam, vajon megfogja-e a gyerekeket, de tonnaszámra érkeztek a gyerekrajzok, amik próbálták utánozni, másolni különféle technikával a festményt. Közhely, de tényleg azt tapasztalom, hogy a gyerekek sokkal fogékonyabbak, érdeklődőbbek és komolyabbak, mint feltételezzük.

PRAE.HU: A cikkek mellett kortárs verseket, novellákat is közöltök. Olvas verseket ez a korosztály? Igényli, hogy legyenek versek a folyóiratban?

Nehéz kérdés, hogy igénylik-e. Azt gondolom, a gyerekeknek arra van igénye, amire kialakítjuk, hogy legyen. A válaszom tehát az, hogy nyilván nincs igénye, hiszen a legtöbb felnőttnek sincs igénye a versolvasásra. Éppen ezért ki kell alakítani, hogy legyen.

Nem hiszem, hogy csak azt kell adni, amire az olvasóknak igénye van. A Szitakötő szemléletet akar formálni, ahhoz pedig az kell, hogy eltérjünk a szokásos, kedvelt témáktól, műfajoktól. A gyerekek körében a kortárs költők tréfás, nyelvjátékokkal teli versei hihetetlenül népszerűek. A feladatokat is igyekszünk úgy alakítani, hogy kapcsolódjanak az irodalmi szövegekhez, és segítsék kialakítani a versolvasás stratégiáit. Ahhoz például, hogy rajzot készítsen valaki egy Lackfi-vershez, eleve meg kell értenie a szöveget, vagyis figyelmesen el kell olvasnia. Ha ezt megteszi, észreveszi a mulatságos szójátékokat, és rádöbben, hogy egy vers lehet érdekes és szórakoztató., Így talán szívesebben olvas Petőfi-verset is.

PRAE.HU: Hogyan áll össze egy lapszám?

Arra mindig figyelünk, hogy legyen egy-egy témakör, ami köré gyűjthetjük az anyagokat. Az ötös számé például a rejtőzködés volt: maszk látható a címlapon, és többek között Hamletről, a golgotavirágról, a kakukk rejtőzködéséről és a trójai lóról olvashatnak a számban. A célunk mindig az, hogy a tanárok összefogjanak. Magam is voltam gyakorló pedagógus, tudom, hogy a tanárok között ritka az együttműködés. A Szitakötő erre próbál lehetőséget adni: ha megvan az elhatározás a pedagógusok részéről, a folyóiratban több területről is találhatnak hozzá anyagot, így a reál és a humán tárgyakat összekapcsolhatják.

PRAE.HU: A Szitakötő feltűnő gondossággal szerkesztett, tele van színekkel és jó minőségű képekkel. Fontos ez?

Igen, a külső megjelenés is nagyon fontos. Az utcán járva számtalan reklámmal találkozunk, melyek kivitelezése borzalmas. Az újságok, könyvek nagy része is visszataszítóan igénytelen. Ez a vizuális szennyezés veszi körül a gyerekeket. Nem szívesen kritizálom a hivatalos oktatási tankönyveket, de ezek nagy százaléka egyszerűen csúnyán szerkesztett, nem esztétikus. Pedig a számítógépes szerkesztés korlátlan lehetőségeket biztosítana a színvonalas kiadványok készítéséhez. Ez még csak nem is pénz, hanem odafigyelés kérdése. Ha a gyerekeknek igényesen összeállított anyagokat adunk, olyan felnőttek lesznek, akik a szép, gondosan összeállított és szerkesztett könyveket, újságokat szeretik, vagyis lesz ízlésük.

PRAE.HU: Minden megjelenés után tartatok továbbképzést a pedagógusoknak. Miért szükségesek ezek a foglalkozások?

Ha csak odaadnánk az újságot ingyenesen, a folyóiratok nagy valószínűséggel elkallódnának, hiszen ami ingyen van, azt nem tartjuk sokra, akármilyen színvonalas is. Ha viszont kötelezettséggel is jár, azaz a pedagógusnak el kell jönnie a továbbképzésre, a kapcsolatunk kölcsönössé válik. A tanárok nagyon szeretik ezeket a foglalkozásokat, mert kész ötleteket adunk nekik. Tudjuk, mennyire túlterheltek, milyen kevés idejük van. Azzal, hogy több száz feladatlehetőséget biztosítunk a folyóirat mellé, megkönnyítjük a munkájukat, ráadásul a képzéseken szerzett ismereteket a folyóirattól függetlenül, más témáknál is fel tudják használni.

PRAE.HU: És mi fér bele a kilencven perces találkozókba?

Nagyon sok minden. Viszünk jegyzeteket, a folyóirat minden cikkéhez feladatokat. Ezeket persze feltesszük a honlapunkra is. Négy oldal humán-, négy oldal természettudományos anyagot kézbe is adunk a pedagógusoknak, illetve néhány feladatot ki is próbálunk velük.

Nagyon örülök, hogy egyre többen küldenek óravázlatokat a Szitakötőhöz kapcsolódva, ezeket is mind felteszem a honlapra, és örömmel látom, hogy több százan töltik le egymás feladatait, óravázlatait. Jó érzés, hogy például a Szlovákiában megtartott irodalomóra óravázlatát letölti a magyar, román, szerb vagy szlovéniai iskolában tanító pedagógus is.

Bár kilencven perc rövid idő, ha valami nem fér bele egy-egy továbbképzésbe, bármikor megkereshetnek minket telefonon, e-mailben, és amiben tudunk, segítünk. Sőt kérem is, hogy keressenek, hiszen a probléma inkább az, hogy a pedagógusok egy része is nehezen kommunikál.

PRAE.HU: A programotokban azt olvasni, hogy kiemelt figyelmet fordítotok a hátrányos helyzetű gyerekekre. Ez mit jelent pontosan?

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával az ország leghátrányosabb helyzetű iskoláiba jutnak el a példányok. Több partneriskolánkban foglalkoznak valamilyen fogyatékkal élő tanulókkal. A lapban gyakran esik szó a szegénységről, a faji megkülönböztetésről, minden olyan esélyegyenlőséget érintő kérdésről, melyek részei a mai gyerekek életének. Törekszünk arra, hogy ne didaktikusan foglalkozzunk ezekkel a témákkal, és inkább a művészet felöl próbáljuk feldolgozni ezeket, hogy befogadhatóbbak legyenek.

PRAE.HU: Milyen távlati terveitek vannak?

2009-ben biztosan lesz Szitakötő. Most ötszáz iskola várja a folyóiratot, nem szabad cserben hagyni őket. A leghálásabbak a határon túliak, akik nagyon örülnek, hogy színvonalas anyagokat kapnak magyar nyelven. Számukra hatalmas csalódás lenne, ha elesnének ettől a lehetőségtől. Mindent megteszünk, hogy meglegyen a szükséges anyagi bázisunk, amiből a nyomdaszámlát kifizetjük.

PRAE.HU: A folyóirat elsősorban az oktatási programban résztvevő iskolákba jut el, de egyénileg is megvásárolható?

Igen, egyénileg is hozzá lehet jutni. Elsősorban a honlapunkat ajánlanám, mert ott lehet a legegyszerűbben megrendelni. Igaz, országszerte több mint ötszáz lapárusítónál kapható a Szitakötő, gyakorlatilag azonban olyan magazindömping van, hogy nem igazán lehet megtalálni.