Almási Tamás (Szívügyem, Sejtjeink) most mégis egybe vette mindezt, hisz tudta, még mindig így kerülhetünk a legközelebb a Puskás-jelenség megértéséhez. A kortárs magyar dokumentumfilmezés nagymestere ennek megfelelően időt s pénzt nem sajnálva kutatta éveken át a terjedelmes legendáriumot. Levéltári kutatások, családi, baráti visszaemlékezések és archív felvételek révén juthatunk el a – ma már csak réges-régi emlékekben álló – szülői háztól indulva a kispesti grundon, a Honvéd-pályán és a Wembley stadionon át egészen az 1954-es berni döntőig. Ez volt az első nagy törés Puskás életében. Az őt és az általa vezetett csapatot néhány hónapja még a pályaudvaron éltető tömeg ezúttal az utcákra tódult. A nép csalódott, tör-zúz, s még az addig oly jövedelmező totózók ablakait sem kíméli.

Puskás azonban talpra áll, a világbajnoki döntő elvesztése kapcsán nem foglalkozik sem a bundaváddal, sem az utolsó pillanatokban meg nem adott találatával, azt mondja, a korai vezetés miatt elbízták magukat. S bár egyre testesebben, de tovább vezeti a Honvédot, újra végigverve a nemzetközi nagycsapatok jelentős részét. Az ’56-os forradalom leverésének híre is külföldön éri a csapatot, s miután itthon egyik napról a másikra kegyvesztetté vált, Puskás a híres dél-amerikai turnét követően jó ideig Bécsben marad. Játékengedélyét felfüggesztik, az újra felfelé ívelő karrier megreked. A második nagy törés Puskás életében. Ennek az időszaknak a rekonstruálásában már sokat segítenek Puskás külföldről írott levelei, valamint a róla készült állambiztonsági jelentések is. Kilátástalan helyzetében is megpróbált segíteni másokon, a róla jelentgető fedett tiszt például azért adta vissza a megbízatást, mert már nem bírt a tükörbe nézni, miután hetekig Puskásék tartották el.

Közel két év kihagyás után Puskás azonban ismét képes a megújulásra. Jelentős túlsúllyal érkezik a Real Madrid csapatához, de rekord idő alatt leadja a felesleget, majd elfogadtatja magát a helyi sztárokkal, s beépül a csapatba. Nemzetközi karrierje felfelé ível, máig is megdönthetetlen rekordokra tör, s ismét nemzeti ikonná lesz. Csakhogy ezúttal – mivel itthon eddigre dezertőr, s megvetett disszidens, akit még a filmvászonról is leradíroznak – már Spanyolhonban. Megtanulja a nyelvet, beilleszkedik, még az állampolgárságot is felveszi, de amint magyar szót hall, gondolkodás nélkül kiüríti zsebeit, vagy, ha a szükség úgy kívánja, még saját kabátját is elajándékozza. Gyára, majd később étterme ugyanúgy becsődöl, mint az egykor az államtól kapott vasedény. Sem itt, sem ott nemigen hagyta, hogy a vásárlók s a vendégek fizessenek. Az idevágó anekdotákat és Öcsi bácsi személyes visszaemlékezéseit itt már Almási külföldön forgatott felvételei is színesítik. Egykori csapattársak, külföldi barátok, rokonok, volt alkalmazottak, s a futball még élő legendái nyilatkoznak egyöntetűen Panchóról.

Puskás 1966-ban szögre akasztotta ugyan a cipőt, mégsem tétlenkedett sokáig, 1967-től kisebb nagyobb kihagyásokkal egészen a kilencvenes évek közepéig trénerként tevékenykedett. S bár edzői karrierje kevésbé ismert (pedig az Antarktisz kivételével minden földrészen megfordult ebben a minőségben), Görögországban a mai napig hatalmas népszerűségnek örvend, miután a Panathinaikosz csapatát egészen a BEK-döntőig vezette. Almási pedig ezt sem hagyja ki, még a rég bezárt görögországi stadion fűcsomókkal szegélyezett talaján is ott van.

A teljesnek látszó, sok szempontból példás életút az óriási lépték ellenére is nagyszerűen elevenedik meg a gyöngyvásznon, a Puskás Hungary figyelemreméltó, igényesen megmunkált darab. Jó az utószinkron (Puskás Ferenc hangját Csuja Imrének, a narrációt Gyabronka Józsefnek köszönhetjük), működik Dés László zenéje, és még az interjúalanyok is jó érzékkel lettek kiválasztva. Embert próbáló feladat lehet egy ilyen érdekes és jól dokumentált életút filmidőbe sűrítése, de Almási érzi az arányokat, a mindenki által ismert részletek (6:3, berni döntő) nincsenek túlragozva, a bevágott anyagok pedig szemléletesen építik fel a többszörösen újrakezdő, s mindenhol beilleszkedő sikerember történetét. Vannak ugyan hiányzó részek (Öcsi bácsi rövid ideig tartó szövetségi kapitánykodása, vagy annak magyarázata, hogy külföldön élő lánya miért nem nyilatkozik sohasem), de az Almási által tervezett tízrészes tévésorozatba talán majd még sokkal több minden belefér.

Reméljük ezt, mert jó nézni. Jó volna még tovább nézni.