film
2009. 03. 20.
Nem akar telni a nap, csak dolgozunk némán
Interjú Nagy Viktor Oszkárral, az Apaföld rendezőjével.
Nagy Viktor Oszkár elsőfilmjét, az Apaföldet a külföldi kritikusok jutalmazták Gene Moskovitz-díjjal a 40. Magyar Filmszemlén. A csütörtöktől több budapesti és nem fővárosi mozi által is játszott alkotás kapcsán beszélgettünk a rendezővel.
PRAE.HU: Másfél hónap telt el a Filmszemle óta. Hogyan látod te most a filmet, s a Filmszemle kapcsán külföldi lapokban megjelent méltatásokon túl voltak-e újabb visszajelzések?
Most indul a film forgalmazása, elkezdik játszani a mozik, mindig történik valami új dolog, ahol ott kell lenni, tehát nem volt még időm a számvetésre.
(Nagy Viktor Oszkár, az Apaföld forgatásán)
PRAE.HU: Úgy tudom, éppen sikerült befejezni a munkát a Filmszemlére…
Amikor elkezdtük forgatni a filmet, úgy terveztük, hogy a 2010-es februári Filmszemlén fog menni. A vágás során viszont kiderült: így is, úgy is kész lesz. Ezért úgy döntöttünk, inkább beadjuk erre a szemlére, mintsem hogy egy évig üljünk rajta.
PRAE.HU: Te voltál a vágója is a filmnek. Ez hogy alakult ki?
A főiskolán a vizsgafilmjeimnek a nagy részét is én vágtam. Nem mintha ambicionálnám azt, hogy vágó legyek. Úgy voltam vele, sokkal tanulságosabb, ha ától cettig végigcsinálom ezt a filmet, és én magam nézek szembe a forgatáson elkövetett saját hibáimmal is. A vágás folyamatában rengeteget lehet tanulni, akár a forgatási szituációkra nézvést is. Minden rendezőnek érdemes lenne ezt egyszer végigcsinálnia.
PRAE.HU: Szűkös forrásokból készült a film, s kevés idő alatt. Ez akadályozta vagy inkább inspirálta a munkát?
Mindig jó, ha van még pénz, nyersanyag és idő, lehet új dolgokat felvenni, de ennek is van egy határa, ami után nem tesz jót a filmnek. Van, hogy a korlátok miatt meghozott gyors döntések hajtják előre a filmet. A mi esetünkben viszont, idő és anyagi forrás tekintetében nagyon a határán voltunk annak, hogy el tudtuk egyáltalán készíteni ezt a játékfilmet.
Nem mondok újat ezzel, de a filmezés kompromisszumok sorozata. Minél nagyobb pénzek mozognak benne, minél több ember vesz részt benne, ezek a kompromisszumok egyre súlyosabban tudják érinteni, vagy megváltoztatni a film szerzőjének eredeti szándékát. Mivel mi kevésből, kevesen és előrelátóan dolgoztunk, gyakorlatilag minden a tervek szerint alakult.
PRAE.HU: Magától értetődő volt, hogy Dobos Tamás operatőrrel fogsz dolgozni?
Tamással forgattam a legtöbb filmet a főiskolán, és evidens volt, hogy ezt is együtt csináljuk. Ismerjük egymást, megvan az összhang. Értjük egymás nyelvét, keveset kellett beszélni. És azért is őt választottam, mert azt gondolom, hogy nagyon tehetséges operatőr. Ő is - akárcsak én - első filmes, viszont nagyon magas kvalitású anyagot rakott le az asztalra. Ez is a döntésemet igazolja.
PRAE.HU: A film történetete illetve képi világa nagyon lecsupaszitott. Melyik született meg előbb?
Volt egy történet egy apa-fiú kapcsolatról. Nagyon egyszerű történet, ha a felszínét nézed. De a mélyén húzódó történet sokkal többről szól, mint hogy egy apa és egy fiú kinn van a földön. Ebből indult ki a forma, a vidéki létnek ebből a fura állottságából, lassultságából. Személyes, fiatalkori élmények is meghúzódnak emgött - ezért is nagyon fontos és intim történet számomra - fiatal koromban sokat dolgoztunk a földön. A földön való munkának volt egy szubjektiv ideje, nem akart telni a nap, csak dolgoztunk némán.
PRAE.HU: A szereplők akaratán kívüli tényezők minden esetben elhatalmasodnak a szabadon választott célokon... Te mindezt vizuálisan, a tömör, "ellentmondást nem tűrő" formavilággal is elénk állitod...
Központi gondolat a kiúttalanság. Felvillannak kilépési lehetőségek a filmben, de ezek valójában nem utak. Elrontott és véglegesen elrontott dolgok vannak már fiúban és az apjához való kapcsolatban is, amelyek nem tudnak új erőre kapni. Amikor gondolkodtam, hogy milyen lesz ez a film, mindig a balladák jártak a fejemben. Azok szintén ilyen tömörek, sűrítettek, eleve elrendeltek. Egy pont felé sűrűsödik, egy pont felé halad a történet. Szándékom szerint a film ritmusa is olyan, mint egy balladáé.
PRAE.HU: ...és a motivumok szintjén is a durva és rideg felületek, a megműveletlen föld, kátrányos karók és az épülő autópálya betonoszlopai dominálnak.
...a durva felületek tulajdonképpen a szereplők kivetülései, akik valahol szintén megművelhetetlenek. De mindennek az ellenpontja is megjelenik, mert közben ez egy szép világ: van napsütés, vannak dombok, van egy szép és lágy nő. Azért is akartam színesben forgatni, hogy mindennek az esztétikumát kiemeljem. Fekete-fehérben egészen más üzenete lett volna a filmnek. És nem csak a színek, hanem a filmformátum, a szélesvászon, a cinemascope is ellentpontozzák a durvaságot.
PRAE.HU: Eleve elhatároztad, hogy az apa szerepére egy profi, tapasztalt színészt, a fiúnak egy "érintetlen" amatőrt választasz majd?
Abban szinte majdnem biztos voltam, hogy a fiú szerepére nem színészt fogunk keresni. Az a korosztály, aki már ilyen korában is színészkedik, ehhez a filmhez nem lett volna jó. Sajnos sokszor olyan berögzült, tanított, átadott, akár hazug dolgokat tudnak. Megtanulják, hogyan kell játszani részeget, hogyan kell szomorúnak, vagy éppen vidámnak lenni. A színpadon az elhitetés tud működni, de a filmen egészen más kvalitásokra van szükség. Itt a szereplőnek, egy arcnak, vagy egy tekintetnek kell legyen egyfajta vizuális ereje, és nagyon fontos hogy el tudja magát engedni és tudjon a körülményekre reagálni.
PRAE.HU: Hol találtad meg végül Ravasz Tamást?
Mikor kiderült, hogy a filmet szeptemberben le tudjuk forgatni, már április vége volt. Nem volt időnk alaposabb castingot tartani iskolákban, ahogy terveztük, ezért egy ügynökséghez fordultunk. Ők rengeteg embert hívtak be az adatbázisukból, azzal a felhívással, hogy hozzák magukkal a barátaikat is. Egy nagy hodályban fotóztuk őket végig, és így leltünk rá Ravasz Tamásra. A végső döntés persze azután volt, mikor összeeresztettem őt Derzsi Jánossal. Ki kellet derülnie, hogy meg tud-e teremtődni közöttük valamifajta kapcsolat.
PRAE.HU: Ő hogy Derzsi János került a képbe?
Őt is az utolsó hónapban találtuk meg. Ide kifejezetten egy színészt kerestem, mert kételkedtem, erre találnék olyan nem-színészt, aki meg tudná csinálni az ő korosztályában. Sokáig kerestem, s már úgy volt, hogy megnéznénk esetleg külföldi színészeket is - román, vagy esetleg határon túli színészeket.
PRAE.HU: Miért pont ilyeneket?
A végső döntés tekintetében meglepően fog hangzani, de nem ismert személyt szerettem volna - hogy két új, friss arc jelenjen meg a vásznon. De egyszerűen nem akart meglenni, és egyszercsak beugrott Derzsi, mint a kézenfekvő megoldás. Ő nagyon jó színész-filmszínész, és minden olyan kvalitása megvan, ami ehhez a szerephez kell. Az ideámat tökéletesen felülírta, mert hát őt mindenki látta már, számtalan filmben. De szerettem volna belőle valami olyasmit kihozni, ami más, mint amit ismerünk. Aztán kiderült, hogy neki is fontos ez a szerep, és nagyon nagy szívvel csinálta a filmet. Többek között levágta a haját, és megborotválkozott...
PRAE.HU: Színészvezetés szempontjából is izgalmas lehetett egyszerre egy profi és egy amatőr színésszel dolgozni...
Szerintem nem az a lényeg hogy valaki profi vagy amatőr. Mindenki másféleképpen működik, amikor vásárra viszi a bőrét a kamera előtt. Az én dolgom figyelni őket, felismerni, hogy mi hozza őket működésbe, ha kell, hagyni őket önállóan dolgozni, de észrevenni, ha lankad az intenzitás, és segíteni nekik...
PRAE.HU: Utolsó kérdésként: megtudhatnánk valamit a jövőre vonatkozó terveidről? A terveid művészi értelemben mennyire tekinthetők az Apaföld folytatásának?
Vannak már filmterveim. Sok függ persze az Apaföld fogadtatásától is. Szeretnénk kivinni külföldre, fesztiválokra is, de a forgalmazás beindítása még egy kis időt igényel . Utána el lehet gondolkozni azon, hogy melyik filmtervbe fogjunk bele. Igen komoly következményei vannak, hogy melyik mellett teszem le a voksot, hiszen azzal fogok a következő néhány évben együtt élni. Igazából egészen más filmeket tervezek. Három filmterv van, ami egészen komolyan érdekel. De egyik sem hasonlít az Apaföldre. Röviden: Az egyik a Jó Estét Nyár Jó Estét Szerelem mai adaptációja. A második, egy bútorgyáros család széteséséről, majd egymásra találásáról szól, a harmadik pedig a Bűnevőkről szóló különös legenda újra élesztése lenne.
PRAE.HU: Sok sikert a jó döntéshez, és köszönjük az interjút!
Most indul a film forgalmazása, elkezdik játszani a mozik, mindig történik valami új dolog, ahol ott kell lenni, tehát nem volt még időm a számvetésre.
(Nagy Viktor Oszkár, az Apaföld forgatásán)
PRAE.HU: Úgy tudom, éppen sikerült befejezni a munkát a Filmszemlére…
Amikor elkezdtük forgatni a filmet, úgy terveztük, hogy a 2010-es februári Filmszemlén fog menni. A vágás során viszont kiderült: így is, úgy is kész lesz. Ezért úgy döntöttünk, inkább beadjuk erre a szemlére, mintsem hogy egy évig üljünk rajta.
PRAE.HU: Te voltál a vágója is a filmnek. Ez hogy alakult ki?
A főiskolán a vizsgafilmjeimnek a nagy részét is én vágtam. Nem mintha ambicionálnám azt, hogy vágó legyek. Úgy voltam vele, sokkal tanulságosabb, ha ától cettig végigcsinálom ezt a filmet, és én magam nézek szembe a forgatáson elkövetett saját hibáimmal is. A vágás folyamatában rengeteget lehet tanulni, akár a forgatási szituációkra nézvést is. Minden rendezőnek érdemes lenne ezt egyszer végigcsinálnia.
PRAE.HU: Szűkös forrásokból készült a film, s kevés idő alatt. Ez akadályozta vagy inkább inspirálta a munkát?
Mindig jó, ha van még pénz, nyersanyag és idő, lehet új dolgokat felvenni, de ennek is van egy határa, ami után nem tesz jót a filmnek. Van, hogy a korlátok miatt meghozott gyors döntések hajtják előre a filmet. A mi esetünkben viszont, idő és anyagi forrás tekintetében nagyon a határán voltunk annak, hogy el tudtuk egyáltalán készíteni ezt a játékfilmet.
Nem mondok újat ezzel, de a filmezés kompromisszumok sorozata. Minél nagyobb pénzek mozognak benne, minél több ember vesz részt benne, ezek a kompromisszumok egyre súlyosabban tudják érinteni, vagy megváltoztatni a film szerzőjének eredeti szándékát. Mivel mi kevésből, kevesen és előrelátóan dolgoztunk, gyakorlatilag minden a tervek szerint alakult.
PRAE.HU: Magától értetődő volt, hogy Dobos Tamás operatőrrel fogsz dolgozni?
Tamással forgattam a legtöbb filmet a főiskolán, és evidens volt, hogy ezt is együtt csináljuk. Ismerjük egymást, megvan az összhang. Értjük egymás nyelvét, keveset kellett beszélni. És azért is őt választottam, mert azt gondolom, hogy nagyon tehetséges operatőr. Ő is - akárcsak én - első filmes, viszont nagyon magas kvalitású anyagot rakott le az asztalra. Ez is a döntésemet igazolja.
PRAE.HU: A film történetete illetve képi világa nagyon lecsupaszitott. Melyik született meg előbb?
Volt egy történet egy apa-fiú kapcsolatról. Nagyon egyszerű történet, ha a felszínét nézed. De a mélyén húzódó történet sokkal többről szól, mint hogy egy apa és egy fiú kinn van a földön. Ebből indult ki a forma, a vidéki létnek ebből a fura állottságából, lassultságából. Személyes, fiatalkori élmények is meghúzódnak emgött - ezért is nagyon fontos és intim történet számomra - fiatal koromban sokat dolgoztunk a földön. A földön való munkának volt egy szubjektiv ideje, nem akart telni a nap, csak dolgoztunk némán.
PRAE.HU: A szereplők akaratán kívüli tényezők minden esetben elhatalmasodnak a szabadon választott célokon... Te mindezt vizuálisan, a tömör, "ellentmondást nem tűrő" formavilággal is elénk állitod...
Központi gondolat a kiúttalanság. Felvillannak kilépési lehetőségek a filmben, de ezek valójában nem utak. Elrontott és véglegesen elrontott dolgok vannak már fiúban és az apjához való kapcsolatban is, amelyek nem tudnak új erőre kapni. Amikor gondolkodtam, hogy milyen lesz ez a film, mindig a balladák jártak a fejemben. Azok szintén ilyen tömörek, sűrítettek, eleve elrendeltek. Egy pont felé sűrűsödik, egy pont felé halad a történet. Szándékom szerint a film ritmusa is olyan, mint egy balladáé.
PRAE.HU: ...és a motivumok szintjén is a durva és rideg felületek, a megműveletlen föld, kátrányos karók és az épülő autópálya betonoszlopai dominálnak.
...a durva felületek tulajdonképpen a szereplők kivetülései, akik valahol szintén megművelhetetlenek. De mindennek az ellenpontja is megjelenik, mert közben ez egy szép világ: van napsütés, vannak dombok, van egy szép és lágy nő. Azért is akartam színesben forgatni, hogy mindennek az esztétikumát kiemeljem. Fekete-fehérben egészen más üzenete lett volna a filmnek. És nem csak a színek, hanem a filmformátum, a szélesvászon, a cinemascope is ellentpontozzák a durvaságot.
PRAE.HU: Eleve elhatároztad, hogy az apa szerepére egy profi, tapasztalt színészt, a fiúnak egy "érintetlen" amatőrt választasz majd?
Abban szinte majdnem biztos voltam, hogy a fiú szerepére nem színészt fogunk keresni. Az a korosztály, aki már ilyen korában is színészkedik, ehhez a filmhez nem lett volna jó. Sajnos sokszor olyan berögzült, tanított, átadott, akár hazug dolgokat tudnak. Megtanulják, hogyan kell játszani részeget, hogyan kell szomorúnak, vagy éppen vidámnak lenni. A színpadon az elhitetés tud működni, de a filmen egészen más kvalitásokra van szükség. Itt a szereplőnek, egy arcnak, vagy egy tekintetnek kell legyen egyfajta vizuális ereje, és nagyon fontos hogy el tudja magát engedni és tudjon a körülményekre reagálni.
PRAE.HU: Hol találtad meg végül Ravasz Tamást?
Mikor kiderült, hogy a filmet szeptemberben le tudjuk forgatni, már április vége volt. Nem volt időnk alaposabb castingot tartani iskolákban, ahogy terveztük, ezért egy ügynökséghez fordultunk. Ők rengeteg embert hívtak be az adatbázisukból, azzal a felhívással, hogy hozzák magukkal a barátaikat is. Egy nagy hodályban fotóztuk őket végig, és így leltünk rá Ravasz Tamásra. A végső döntés persze azután volt, mikor összeeresztettem őt Derzsi Jánossal. Ki kellet derülnie, hogy meg tud-e teremtődni közöttük valamifajta kapcsolat.
PRAE.HU: Ő hogy Derzsi János került a képbe?
Őt is az utolsó hónapban találtuk meg. Ide kifejezetten egy színészt kerestem, mert kételkedtem, erre találnék olyan nem-színészt, aki meg tudná csinálni az ő korosztályában. Sokáig kerestem, s már úgy volt, hogy megnéznénk esetleg külföldi színészeket is - román, vagy esetleg határon túli színészeket.
PRAE.HU: Miért pont ilyeneket?
A végső döntés tekintetében meglepően fog hangzani, de nem ismert személyt szerettem volna - hogy két új, friss arc jelenjen meg a vásznon. De egyszerűen nem akart meglenni, és egyszercsak beugrott Derzsi, mint a kézenfekvő megoldás. Ő nagyon jó színész-filmszínész, és minden olyan kvalitása megvan, ami ehhez a szerephez kell. Az ideámat tökéletesen felülírta, mert hát őt mindenki látta már, számtalan filmben. De szerettem volna belőle valami olyasmit kihozni, ami más, mint amit ismerünk. Aztán kiderült, hogy neki is fontos ez a szerep, és nagyon nagy szívvel csinálta a filmet. Többek között levágta a haját, és megborotválkozott...
PRAE.HU: Színészvezetés szempontjából is izgalmas lehetett egyszerre egy profi és egy amatőr színésszel dolgozni...
Szerintem nem az a lényeg hogy valaki profi vagy amatőr. Mindenki másféleképpen működik, amikor vásárra viszi a bőrét a kamera előtt. Az én dolgom figyelni őket, felismerni, hogy mi hozza őket működésbe, ha kell, hagyni őket önállóan dolgozni, de észrevenni, ha lankad az intenzitás, és segíteni nekik...
PRAE.HU: Utolsó kérdésként: megtudhatnánk valamit a jövőre vonatkozó terveidről? A terveid művészi értelemben mennyire tekinthetők az Apaföld folytatásának?
Vannak már filmterveim. Sok függ persze az Apaföld fogadtatásától is. Szeretnénk kivinni külföldre, fesztiválokra is, de a forgalmazás beindítása még egy kis időt igényel . Utána el lehet gondolkozni azon, hogy melyik filmtervbe fogjunk bele. Igen komoly következményei vannak, hogy melyik mellett teszem le a voksot, hiszen azzal fogok a következő néhány évben együtt élni. Igazából egészen más filmeket tervezek. Három filmterv van, ami egészen komolyan érdekel. De egyik sem hasonlít az Apaföldre. Röviden: Az egyik a Jó Estét Nyár Jó Estét Szerelem mai adaptációja. A második, egy bútorgyáros család széteséséről, majd egymásra találásáról szól, a harmadik pedig a Bűnevőkről szóló különös legenda újra élesztése lenne.
PRAE.HU: Sok sikert a jó döntéshez, és köszönjük az interjút!
További írások a rovatból
Más művészeti ágakról
Marék Veronika kapta a Magyar Gyermekkultúra Mestere Díjat