A hagyományoknak megfelelően a Mai Manó Házban rendezték a kiállítást, mely március 13-tól látogatható. E tárlaton jelentették be, hogy 2009-re kik kapták meg a Pécsi József Fotográfiai Ösztöndíjat; a kiállításon azonban két tavaly díjazott művész, Mucsy Szilvia és Surányi Miklós képei láthatók.

Surányi Miklós nagyszerű képeket csinál, de a Közös képek sorozat koncepciója a sajtóanyag nélkül nem volt érthető. A térben kis csoportokba rendezett négyzetformátumú fényképek vannak, e csoportokat változó arányban csendéletek és portrék alkotják. Néhány portré messze túlmutat az egész – egyébként kissé erőltetettnek tűnő – koncepción. (Amit azért, ígérem, el fogok mondani.) Lóránt Anikó és Fischer Judit ábrázolása expresszív, sajátos gesztus, kiváló beállítás, hitelessége talán abból táplálkozik, hogy játék és valóság találkozik benne.

A koncepció: „egy nem létező művészcsoport szereplőit és környezetüket” fotózni „a képzőművészet klasszikus műfajainak, a portré és a csendélet eszköztárának felhasználásával”. A csendéletek a modellek életét és milyenségét kellene, hogy illusztrálják. A Tv-fotel utal a „klasszikus” Nam June Paik installációra, amit lehet helyes poénkodásnak értelmezni, de különösebb meglepetéseket nem tartogat. Szebb szerkesztésű a 3D akvarell, ahol lepedőn láthatunk gyerekeknek készült építőjáték-elemeket. A Simpsons! című kép pedig elviszi a pálmát: egy polgári enteriőrt mutató századfordulós keretezésű festmény áll a kép középpontjában, a falat megsárgult, quasi „patinás” tapéta borítja. A festmény alatti bútorokat elborítják a videókazetták. A falon függő kép aljára papírcetlit ragasztottak: „Simpsons!”, a csatorna nevével s a kezdés időpontjával. Itt találkozik a „kép a képben” az ábrázolási szándékkal, az ósdi tapéta, a kazettahalom csupa személyes utalás valakire – vagy bárkire.


Mucsy Szilvia Különleges energiák című anyaga nem volt meggyőző. Nem működik az a riport, amelyikben nincs távolságtartás és szkepszis. A művészben pedig nem volt, a fotókhoz fűzött kommentár alapján sem. „Felgyorsult, materiális, vallástalan társadalmunkban egyre többen fordulnak a transzcendens világok felé és hallgatnak távoli, spirituális erők hívó szavára, keresve a lélek hangját a testkultusz dominanciájának ellenében.”



Agitáció ez, és a tetejébe ki sem derül, mi mellett. Az érzések ritmikájából formát öltő tánc című képen elmosódott alakokat láthatunk. A kezük is mozog. Narancsos fény. A tarot-szakértő festőművész fotóján a többi kép dokumentarista megközelítése sajátos kifejezésvággyal egyesül: a fókusz az arc helyett az asztalon összekulcsolt kézen van, ezzel is a teljességet s a nyugalmat reprezentálandó (vulgármagyarázat). De a fotó szépen „berendezett”, szín- és formagazdagság a zsúfoltság érzete nélkül.

Fotók vannak, ötletek kevésbé.



Mucsy Szilvia, Surányi Miklós
Pécsi József Fotográfiai Ösztöndíjasok beszámoló kiállítása

Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház
1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.

Megtekinthető: 2009. március 13 - március 29.
minden hétköznap 14-19 óra között, hétvégén 11-19 óra között