Művészet és politika

Március 5-én, csütörtök délután, a Magyar Nemzeti Múzeum zsúfolásig megtelt előcsarnokába lépve valóban lenyűgöző fénydekorációk között sikerült előreverekednem magam a sajtónak a pódiumtól tisztes távolban fenntartott részlegéig, ahonnan közvetlen közelről hallgathattam a főigazgató, a miniszterelnök, majd végül az oktatási és kulturális miniszter Robert Capa életművét, az állami vásárlást és annak jelentőségét méltató köszöntőit. A rendezők nem elégedtek meg a felvételek által keltett – egyébként is elég erős – vizuális hatásokkal. Az előcsarnok mennyezetére, valamint a vásznakra vetített fotókat ugyanis a képek tematikájának megfelelően komponált hangeffektek kísérték. A fotók bemozgatása és az alájuk kevert hang – azaz a hatás növelése érdekében Capa állóképeinek mozgóképpé változtatása – valamint a vezető politikusok jelenléte a politika szolgálatába állított művészetet juttat eszembe. Mindezt fokozta a két színész, Kulka János és Fenyő Iván közreműködése, akik a Wikipedia megfelelő részeinek felolvasásával léptek fel.

Elsőként Kovács Tibor, a múzeum főigazgatója mondott köszöntőt, melyben a múlt, a jelen és a jövő kapcsolatáról, valamint Capa képeinek történelmi forrás-értékéről beszélt. „A múlt képei hatással vannak a történelemről kialakult közgondolkodásra, és ébren tartják a közösségi emlékezetet” – mondta a főigazgató. Gyurcsány Ferenc ezután egy olyan országról beszélt, amely nem tudta „elég erősen tartani fiainak és lányainak kezét” és amely „elengedte legjobbjait”, majd hozzátette, „Csak az az ország képes megtartani fiait és lányait, – az áldott tehetséggel rendelkezőket és a naponta gürcölőket – amely országban a megértés, a tolerancia, az együttműködés uralkodik.”

Hiller István kiemelte az esemény nemzetközi jelentőségét, a magyar-amerikai kulturális kapcsolatokat és a Washingtoni Magyar Kulturális Évad fontosságát. Az ország felemelkedését pedig az oktatás, az innováció, és a kultúra hármasságában fogalmazta meg, melynek fontos része a gyűjtemény ez évi utaztatása és bemutatása az ország legfontosabb városaiban.

A gyűjtemény

A kulturális tárca támogatásával a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába került Robert Capa 1010 felvétele. A gyűjtemény legnagyobb részét az a „Master Selection III.” elnevezésű, 937 darabból álló sorozat képezi, melyet a művész halála után öccse, Cornell Capa és Richard Whelan válogattak Capa mintegy hetvenezer negatívjából. A „mestersorozatból” mindössze három példány készült, melynek egy-egy példánya az International Center of Photography, a tokiói Fuji Art Museum, mostantól pedig a MNM gyűjteményét is gazdagítja. A „mestersorozat” különlegessége, hogy bár a negatívok az ICP tulajdonában maradnak, de ebben a formában több nagyítás nem készülhet belőlük. A háromszáz millió forintért vásárolt gyűjtemény 937 szárazbélyegzővel ellátott 40x50 cm nagyságú pozitívot, 48 eredeti Robert Capa képet(azaz egykorú nagyítást), az ICP ajándékaként 5 darab Capa portrét, valamint 20 db különösen fontosnak ítélt extra nagyítást tartalmaz. Az Amerikai Magyar Kulturális Évad programjaihoz szorosan köthető vásárlás a szakminiszter szerint nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat.



A gyűjtemény első nagyszabású bemutatkozására 2009. július 2. és október 16. között, a Ludwig Múzeumban kerül sor. A kiállítás keretében 200-250 képet mutatnak majd be. Ennek kurátora várhatóan Páldi Lívia lesz. Novembertől egy további válogatás vándorkiállításként járja az országot Pécs, Dunaújváros, Salgótarján, Eger, Szombathely, Szolnok, Békéscsaba, Paks, Szeged, Debrecen, Sárospatak, Miskolc és Győr érintésével. A válogatás kurátorai, a Műcsarnok részéről ezúttal is Páldi, valamint a MNM részéről Lengyel Beatrix lesznek.

Maga a kiállítás éppen csak ízelítőt ad a hatalmas anyagból, hiszen a kupolateremben felállított, ízlésesen kivitelezett kubus-forma installációban a rendezők mindössze 45-50 képet tudtak elhelyezni. A kronologikus koncepció alapján sorba rendezett felvételek között a legfontosabb sorozatok legismertebb „Capa-ikonjai”, valamint egy-egy kevésbé ismert felvétel kaptak helyet. A tárlat az első igazán híres, Trockijt beszéd közben ábrázoló képpel indít, majd a spanyol polgárháború, a második világháború és Izrael születését bemutató sorozatok felvételei következnek. A huszadik század művészei közül Picasso, Matisse, Ingrid Bergmann jelenik meg egy-egy fotón, majd befejezésül természetesen az 1954-ben Vietnámban készített utolsó felvételeket is láthatjuk. A kupolaterem bejáratában két monitoron a gyűjtemény képei váltják egymást megfelelő hangeffektek visszafogott, de épp elég zavaró kíséretével.

A mini-tárlat, avagy Lévai Balázs szavaival „ideiglenes kiállítás” megtekintése rövidebb időt vett igénybe, mint maga a megnyitó ceremónia. Ez persze kevésbé a tárlatról, inkább a „megnyitóról” árul el sokat. Jogos a kérdés, hogy vajon kinek rendezték ezt a kiállítást és a hozzá kapcsolódó megnyitót? Nem lett volna sokkal egyszerűbb, célravezetőbb és elegánsabb egy nagyszabású bemutatkozóval rögtön a Ludwigban kezdeni? A kiállítás ízelítőnek és kedvcsinálónak ugyan megfelel, hiszen a kiállított felvételeken kívül a gyűjtemény összes darabját folyamatosan vetítik, mégsem tudok elvonatkoztatni a megnyitó külsőségeitől, a politikai beszédektől, melyeket utólag nehezen választok el az egyébként remek kis kiállítástól. A sajtónak megrendezett exkluzív esemény, a nagy állami vásárlás kellő felvezetése valóban vérprofi kommunikációra vall, ugyanakkor több kérdést is felvet. Vajon a szakma, vagy a politika érdekei érvényesülnek egy ekkora összeg elköltésekor? Egyáltalán, ki döntsön az állami vásárlásokról? Ha ezeket a kérdéseket nem is lehet rögtön megválaszolni, remélhetőleg többekben felmerülnek, és a jövőben bőven nyílik alkalmunk vitatkozni róluk.

A vásárlásnak a Capa gyűjtemény szempontjából egyetlen sajnálatos következménye, hogy nehezebb lesz a témához neutrálisan viszonyulni, hiszen lesznek kritikusok, akik szerint ekkora összeget máshova is lehetett volna tenni. És persze olyanok is, akik elfogadják a körülményeket és mindennek csak a pozitívumait látják. Mindezzel együtt és mindennek ellenére örömteli, hogy Capa életművét mostantól itthon is tanulmányozhatjuk. Bemutatása talán segítheti a fotóművészet szélesebb körben való méltó elismerését hazánkban. Remélhetőleg alkalmunk lesz arra is, hogy érdemben beszéljünk Capa helyéről a magyar fotó történetében, és persze művészetéről, vagy, ahogy ő maga fogalmazott „speciális szakmájáról”.


Fotó: Schneller János Benedek


Robert Capa – Elő/Kép
Kurátor: Baji Etelka – Lengyel Beatrix
Magyar Nemzeti Múzeum

2009. március 6-16. Minden nap 10-18 óra között.
A kiállítás ingyenesen megtekinthető.