PRAE.HU: A kilencvenes évek Sünijéhez képest jelentősen megújult a magazin. Milyen változásokon ment át a lap az elmúlt időszakban?

1985-ben indult el a Süni Magazin, akkor még kis méretben, és 1995-ig folyamatosan működött. Ez volt az egyetlen olyan lap, amely a természetről szólt mindenkinek – kicsiknek és felnőtteknek is. 1995-ben azonban négy évre eltűnt. 2000-ben elhatároztuk, hogy a gyerekek nem maradhatnak ismeretterjesztő magazin nélkül, így egy NKA-pályázat segítségével újraindítottuk a régi méretben. Aztán szép lassan híztunk, növekedtünk: most már A/4-es méretben és csak a gyerekeknek jelenik meg a Süni. A felnőtteknek pedig elindítottuk a Vadon Magazint. Szétágaztunk, mert egyszerre nem lehet szólni gyerekhez és felnőtthöz. A gyerekek még más nyelvet beszélnek, nem értik a száraz, bonyolult szövegeket.

PRAE.HU: Bölcsészként egy természettudományos-ismeretterjesztő gyerekmagazin főszerkesztője vagy. Hogyan kerültél a Sünihez?

1996 körül a Természet magazinnak írtam néprajzi témájú cikkeket – ezt az újságot ugyanaz a csapat készítette, mint a régi Süni Magazint, de ez a lap felnőtteknek szólt, a gyerekeknek abban az időben nem volt ilyen jellegű gyerekmagazinjuk. Amikor láttam, milyen kiaknázatlan lehetőségeink vannak, nagy kedvvel láttam neki a munkának. A magazin körül működött egy országos, természetbarát egyesület, a Süni Egyesület, ennek lettem az elnöke, és egy-két év után már számomra is egyértelművé vált, hogy ez az életem, ezt kell csinálnom. Akkor vettem a fejembe, hogy újra szeretném indítani a Sünit. Amikor tehát újra életre kelt a Süni, nem gondolkoztam sokat azon, hogy elvállaljam-e a szerkesztését.

Szerkesztőként egy új nyelvet szerettem volna kialakítani. A szerzőkkel megbeszéltük, hogy mindannyiunknak vissza kell változnia gyerekké: sok természettudós szerzőnk van, akik kiválóan tudják átadni az ismereteiket a gyerekek nyelvén. Úgy gondolom, érdemes arra alapozni, hogy a gyerekek még a mesék világát szeretik. A Süni nyelvének is a meseihez – és nem a természettudományos szakzsargonhoz – kell közelednie. A cikkíróink remekül tudják a szakanyagot, én pedig a mesebeliséget próbáltam hozzáadni. Így alakult ki a mostani Süni nyelvezete, amelyre azt szoktuk magunk között mondani, hogy mesebeli ismeretterjesztés. Nekem viszonylag könnyű volt a dolgom, hiszen meseíró is vagyok, 2004-ben jelent meg az Égforgató csodagyűrű című mesekönyvem, amelynek nagyon szép sikere volt – még a párizsi Magyar Intézetben is bemutatták –, és azóta is több helyen publikálok meséket, otthon vagyok tehát a mesék világában.

PRAE.HU: A Süni Egyesület milyen feladatokat lát el?

Ez egy országos szervezet. Elsősorban programokat koordinál, megpróbálja összefogni azokat az intézményeket, szervezeteket, melyek valami hasonlót csinálnak. Például ha van egy ökoóvoda és egy ökoiskola egymás közelében, akkor azok az egyesületen keresztül biztosan tudni fognak egymásról, és az együttműködésük is olajozottabb lehet.

Emellett 1998 óta úgynevezett Süni Füzeteket állítunk össze, ezek függetlenek a magazintól, inkább oktatási segédanyagnak használhatják őket. A tanároknak készülnek, hogy legyen mire támaszkodniuk, ha mondjuk egy aktuális zöldünnep kapcsán szeretnének valamilyen tematikus órát, foglalkozást tartani a gyerekeknek. Évente egy-egy füzetet tudtunk megjelentetni a megnyert pályázatoktól függően. Azok az iskolák pedig, akik kérik, ingyenesen megkapják.

PRAE.HU: Elsősorban kiknek szól a Süni?

A nagycsoportos óvodástól a kisgimnazistáig mindenkinek. Ez a korosztály még nyitott a természetre, és igazán arra kíváncsi, hogy például mitől mászik hátrafelé a bodobács. A viszonylag széles olvasóközönség miatt különösen oda kell figyelnünk a struktúrára: állandó rovatrendszer segít abban, hogy mindenki könnyen eligazodhasson. Tudomásul vesszük, hogy a gyerekek nem szeretnek hosszú folyószöveget olvasni, ezért a szöveget részekre bontjuk, alcímekkel, képekkel egészítjük ki, hiszen a kisebb olvasóink még nem is tudnának elolvasni egy hosszabb bekezdést. Az olvasást segíti az is, hogy inzerteket helyezünk el az oldalakon azoknak, akik éppen csak olvasni tanulnak. Ezek rövid, vicces szövegek, nagy betűkkel szedve.

PRAE.HU: A cikkeket mind ti írjátok, vagy vannak átvett, fordított szövegek is? Honnan szerzitek a képeket?

Teljesen saját erőre támaszkodunk. Saját szerzőink vannak, nincsenek fordítások a lapban, és nem vásárolunk képügynökségektől. Hazai biológusok, zoopedagógusok, muzeológusok, tanárok, kutatók, természetkedvelők töltik meg tartalommal a magazint. A Süni rendkívül beengedő újság, bárki számára szabad az út. Ha jól ír valaki a gyerekek nyelvén, az hosszú ideig a szerzőnk maradhat.

Az egyre szélesedő szerzőgárdánk pedig folyamatosan járja a világot. Kenéz György például búvárkodik, mindig gyönyörű víz alatti felvételeket kapunk tőle. Sok új, fiatal szerző is jelentkezik hozzánk, legutóbb például Dudda Roland keresett meg azzal, hogy zseniális képei vannak arról, hogyan fejik meg a hangyák a levéltetveket. És valóban annyira jó képek voltak, hogy nemcsak megjelentek, hanem számítunk Roland további munkájára is.

PRAE.HU: A Süni Magazinnak vannak jellegzetes figurái is. Ezeket kik rajzolják?

Több grafikusunk is van, de a jellegzetes figurákat Mirtse Áron találta ki. Ezek emblematikusan kapcsolódnak a rovatokhoz. Az érdeklődő Süni és a vagány Süni párbeszéde arról szól, ahogyan a természetkedvelő Süni „eltévedt” barátját próbálja visszavezetni a jó útra, a „zöld” gondolkodásra. BotAnika a növénytani, Kő Kövön a geológiai rovat gazdája, Kutatu a távoli tájakra kalauzolja a gyerekeket.

PRAE.HU: Nem nehéz összefogni egy tematikus lapszámmá a rengeteg helyről érkező anyagot?

Időigényes, de ez az egyik legszebb kihívás a Süniben. Általában van egy kiválasztott, fő témánk, amely köré csoportosítjuk a cikkeket, de figyelünk arra is, hogy hol járunk az évkörben, vagy éppen milyen kiemelt zöld nap lesz: a márciusi számban például a Vizek napjához is fog kapcsolódni a tartalom. A legfontosabbnak azt tartom, hogy az olvasóink tudják, mi történik éppen a világban: március-áprilisban elindulnak a békák, elkezdődik a természet újjászületése stb. A szerzőkkel közösen beszéljük meg, hogy az adott témához ki és milyen cikket, fényképeket tud leadni. Ez a rendszer nagyon jól működik, mivel családias a szerkesztőségünk, és fontos a személyes kapcsolat a munkatársak között. Ezért a szerzőink és mi is rugalmasabbak vagyunk, hiszen ismerjük egymást, el tudjuk fogadni, ha éppen valami csúszik vagy elmarad, esetleg módosul. Általában közösen találunk megoldást mindenre.

PRAE.HU: Ezek szerint nagyon jó a kapcsolatotok a külsősökkel. Önkéntes segítőitek, más partnereitek is vannak?

Nagyon jó a partnerkapcsolati rendszerünk. Hármas kiadónk van 2000 óta: a Göncöl Alapítvány, a Süni Egyesület és a Fővárosi Állat- és Növénykert. Együttműködünk az ÖKO-Pannonnal, mely nemcsak támogatónk, hanem igazi partnerünk is: abban segít, hogy újrahasznosított papíron tudjuk megjelentetni a Sünit, ami hiába az egyik legdrágább megoldás, az újság szellemiségéhez azonban nélkülözhetetlen. Ezeken túl a nemzeti parkok, a vidéki állatkertek is szélesítik a kapcsolati rendszerünket.

Vannak „önkéntes” segítő barátaink is, ilyen például Schirilla Gyuri, aki arról híres, hogy jégtáblák között úszik a Dunában, és a fél országot már befutotta, olyan elszigetelt kis helységeket is érintve, ahol szinte a madár se jár. Ilyenkor szokott magával vinni a Süniből, és azoknak a gyerekeknek, akik beállnak mellé sportolni, ajándékoz egy-egy magazint. Így olyan helyekre is eljuthatunk, ahová hagyományos terjesztéssel nagyon nehéz lenne.

PRAE.HU: Vannak lelkes szülők is, akik szívesen küldenek cikkeket vagy fotókat?

Nem jellemző, de természetesen akad rá példa. Bodó Iván például most kapcsolódott be a lap munkájába. Ő egy igazi, balatoni halász, és egyben apuka, aki még decemberben keresett meg. A kislányának jár a Süni, így ismeri a lapot, és úgy gondolta, hogy szeretne hozzátenni valamit a tartalomhoz a vízi világgal kapcsolatban. Meg is jelent a Téli halásztanyán című cikk, melyet követni fog a tavaszi. Ezekben az írásokban azt bizonyítja be, hogy vízparti világ, ahol nincs se tévé, se internet, nemhogy nem unalmas, hanem rengeteg minden érdekeset is találhatunk ott. A mai gyerekek nincsenek felkészülve a 100%-os természetre, és ezzel Iván is többször szembesült: ott van a tó, ott van a gyerek, de sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel. Tanácsokat ad, hogy melyik évszakban mire érdemes figyelni, mennyi mindent lehet csinálni a tavak körül.

PRAE.HU: Hogyan tartjátok a kapcsolatot az olvasóitokkal?

Van egy rovatunk, ahová mindig rajzolhatnak nekünk, és leírhatják, mitől lehet jobb, zöldebb a világ. De pályázatokat, vetélkedőket is szervezünk. A Süni Magazin köré épülő, tudásalapú Süni-vetélkedőt például nagyon szeretik az iskolák. A résztvevő iskolákba kiküldjük a tesztlapokat, amelyeket úgy és olyan segítséggel töltenek ki a diákok, ahogy nekik a legjobb. A végső megmérettetés viszont nyilvános, lexikon és internet nélkül zajlik. Úgy építjük fel a feladatlapokat, hogy a kitöltésükhöz használniuk kelljen a Sünit. A válaszokat megtalálják az újságban, de csak, ha alaposan elolvassák a cikkeket. Tavaly a Természettudományi Múzeumban rendeztük meg a döntőt, idén, reményeink szerint a budapesti Állatkert Barlangtermében lesz.

PRAE.HU: Miért tartod fontosnak a szoros együttműködést?

Magyarországon mi vagyunk az egyetlen valóban hazai, természetbarát gyerekfolyóirat, amely ráadásul elsősorban a hazai környezetre figyel, ezért különösen fontos, hogy fórumot biztosítsunk a gyerekeknek. Az olvasói levelekből nemcsak visszajelzéseket kapunk, hanem remek ötleteket is. A múltkor is az egyik olvasónk ébresztett rá minket arra, hogy keveset foglalkozunk a házi kedvencekkel a Süniben. Ennek a levélnek a hatására indítottuk el egy éve a társállatokról szóló rovatunkat, mely rendkívül fontos is, hiszen sokan nagyon nagy szívvel, de borzalmas körülmények között tartják társállataikat. Arról persze, hogy nem ismerik a helyes állattartás szabályait, nem a gazdik tehetnek: egyszerűen ilyen az oktatási háttér. Az amúgy is egyre kevesebb biológiaórán sok szó esik cserjeszintről meg hemoglobinról, de igen kevés a mindennapok kézzelfogható ismereteiről – mondjuk, arról, hogy mit adjunk enni az ékszerteknősnek, és hányszor vigyük sétálni a kutyát. Mi az ebből fakadó hiányokat szeretnénk pótolni a Süni Magazinnal.