Rögtön a lemez első, Traktor című száma olyan érzést kelt, hogy ezt az együttest lehet ugyan néhány szempontból felkészületlennek vagy éretlennek tartani, de minden hibája ellenére képtelenség nem szeretni. Jólesően telt dallamot kapunk, és olyan szöveget, aminek felületesen nézve talán nincs értelme, és ha egy kicsit mélyebben belegondolunk, akkor se nagyon sok. Viszont rögtön magával sodor a szám hangulata, és az az érzésünk támad tőle, hogy tulajdonképpen nagyon szívesen hallgatjuk.

Az album a későbbiekben sem okoz csalódást, mind a tempósabb, mind a lassú dalok ott hordozzák magukban azt a – talán kimondható – budapestien szomorkás hangulatot, amit sokan annyira szeretünk. Ott van bennük az az érzés, amit szavakban talán leginkább a Hetedik kerület fejez ki: „De ó, barátom miért is mesélem ezt, hiszen nagyon jól tudod, hogyan fest hat és nyolc között egy pesti est”. Igen, nagyon jól tudom, de éppen ezért érdekel, hogy ők hogyan mondják el.

Az album összeállítása, a dalok sorrendjének megválasztása sem hagy kívánnivalót maga után: jól simulnak egymásba, az elején fokozódó lendülettel, a csúcsponton a Heges Szívek Szállodája koncertérzetű őrületével. Utána A falban szög című ultrarövid dallal egy változatos blokk kezdődik, ami az album vége felé egyértelműen lelassul, kissé szomorúvá is válik, egészen az utolsó számig (Húz a vérem), ami mégis tökéletesen illeszkedik a helyére, annak ellenére, hogy teljesen más tempójú és hangulatú, mint a közvetlenül előtte álló Szakító.

Kicsit néhol ugyan hamisnak hangzik az ének, de az sem bántó, csak még szerethetőbbé teszi a zenéjüket. Megerősít abban, hogy igen, esős vasárnap délutánokon, de akár napfényes szerda reggeleken is, nekünk – más-más okból ugyan – de erre van szükségünk. Ha kell, kellemesen melankolikus hangulatba ringat, ha viszont arra van szükségünk, megvigasztal, és menedéket ad a hétköznap reggeli busz utazóközönségének ridegségével szemben.



Az egész album tulajdonképpen olyan, amilyet egy fiatal és a Budapest szót a nevében viselő együttestől várhatunk: friss, lendületes és valamiképpen a budapesti esték hangulatát árasztja magából. És ez utóbbi adja az igazi ízét ezeknek a daloknak. Fojtogat a dohányfüst, zavar a sörszag, de azért szerelmes vagyok. Lehet, hogy a sörbe vagy a cigibe is, de mindenképp szerelmes vagyok. A dalok nagy része valami ilyesmit mond, és sokszor ennél nem is többet. De emellett az album egésze mintha azt a kérdést járná körbe, hogy jó-e ez így, erre van-e szükségünk, vagy lélekben valahova máshová vágyunk, el arról a Budapestről, amit mi ismerünk.


grandhotelbudapest.hu
ghbp.hotband.hu