Az est alapkoncepciója egy megismételt koncepció: a 2007-es norvégiai Punkt fesztiválon a szervezők rácsaptak az ötletre, hogy az egyik élő koncertet egyből a fellépés után szintén élőben megremixelik. A két illető, Erik Honoré és Jan Bang az est első felében elhangzott koncerteket rögzítették, és egy kész sample-készletet gyűjtöttek be, amelyeket később a saját élő koncertjük során használtak fel. A koncertre vendégül hívták a szintén norvég Sidsel Endresen énekesnőt (többek között a jazzista Bugge Wesseltoft-tal való együttműködése miatt csenghet ismerősen a neve), aki improvizációs hangmunkájával segítette összeragasztani, kiegészíteni a live sampling-es modulokat – és olykor újabb vérpezsgést lehelt a produkcióba. Ilyen formán egyesültek a koncertek elemei, az analóg és digitális, akusztikus és elektronikus.
 

Éppen ez a tendencia volt a képzeletbeli mottója az esten először elhangzott koncertnek is, amelyen a svéd BJNilsen (Touch kiadó) és az izlandi Hildur i Gudnadóttir (avagy Lost in Hildurness) performanszai egészítettek ki egymást. Amikor is a hol finom, hol intenzív-dinamikus cselló (és néhány effektpedál) játéka és melegebb hangjai követték a ridegebb drone-ok és élesebb váltási momentumok által meghatározott laptop-játékot. És vice versa, követte ez utóbbi a cselló(s)t.

Most egyelőre maradjunk meg a koncertboncolgatás pusztán teknikai-mechanikus részénél. Így azt mondom, minden megvolt és a helyén egy tökéletes reprezentációs folyamat felépítéséhez. Megtudtuk, hogy ilyet is lehet – nemcsak stúdióban. Már ha még eddig esetleg nem tudtuk volna. Legfeljebb maga a remix szó kavarhatja meg a hallgatót: a remixek úgy élnek a köztudatban, mint olyan zenedarabok, amelyeket egy stúdióban készítenek. Több órás, napos, hetes munkával. Nem pedig egy fél órás szünettel két élő koncert között. (A valóságban három – mivel egyet beékeltek a két főtermék közé: Szalóki Ági énekelt egy népdalt, amelyet később szintén felhasznált a két norvég.)

És ha igazán innovatívak akarunk lenni (mint ahogyan a Punkt fesztivál 2007-ben megkapta az év leginnovatívabb fesztiváljának járó díjat), már az alapanyagul szolgáló koncert alatt elkezdődik a stúdiómunka. Ez az, ami látható és szabadon látogatható formában történt meg a Punkt fesztiválon 2007-ben – mi pedig a Trafóban kimaradtunk ebből a momentumból. Viszont a végeredményt hallottuk: a norvég hármas-előadás formájában.

Ehhez az auditív élményhez társult a háttérben futó vizuális remix. Mindez HC Gilje által, aki kamerával rögzítette a koncerteket azok teljes ideje alatt – majd ezek egyes momentumai lettek összeapplikálva, meghintve némi egyszerű effektezéssel. A végeredmény eleinte kicsit sablonosra-darabosra sikerült és egyes állóképek összeragasztgatásában kimerült, amelyek (egyébként végig) slide formájában futottak a vásznon. Majd ez a megoldás egyre áttetszőbbé, homályosabbá és sokkal érdekesebbé vált – de sajnos csak egy nagyon rövid időre.

Éppen ahogyan az állóvíz is csupán egy-egy momentum erejéig mozdult meg a Touch & Punkt Live Remix estéjén.

Valahogy furcsa az a szubjektív valóság, hogy az esemény számomra legértékesebb és legértékelhetőbb eleme az éppen Punkt-koncepción kívül eső "egyszerű koncert" – az alapanyag: BJNilsen és Lost in Hildurness közös performansza. Amely annak ellenére, hogy sem a szembecsukós-könnyed állapotot, sem a váratlan meglepetések okán szemet ki-kinyitogató hallgatói magatartást nem hozta igazán el, mégis megmozdult valami a hazai zenei és intermediális állóvízben. Ezt az élményt hozták az északiak ide egy röpke estére nekünk.

Touch-fellépőbox:

A Magyarországon debütánsnak már nem számító BJNilsen (Ultrahang Fesztivál, 2005-ös fellépés) a Touch kiadó egyik kizárólagos neve. Egyes munkáiban konzekvensen megjelenik a természet ereje, természet és ember kapcsolata, amelyhez a field recording eljárási módszerét sokszor segítségül hívja. Emellett olyan szonikus darabok létrehozására törekszik, amelyekben az idő és tér fogalmai és ezek újraértelmezése válnak meghatározóvá.

Folyamatosan vesz részt különböző együttműködésekben, mint például a már nálunk is bemutatkozott freq-out projekt, illetve az izlandi Stilluppsteypa-val való közös munka. Szólóban pedig Hazard néven is előfordul.


Hildur Ingveldardottir Gudnadottir munkássága szintén igen szerteágazó. Szólóalbuma (Lost in Hildurness) és egyéb szólóperformansza mellett számos más lemezen jelenik meg – olyan nevekén, mint például a szintén izlandi Múm vagy a finn Pan Sonic együttesek. De együttműködött már a Warp-os Jamie Lidell-el vagy a 12Tónar izlandi kiadó néhány művészével.

Készít zenét filmekhez illetve színházi és egyéb kortárstánc előadásokhoz is.

Mindemellett aktív tagja a többek között Johann Johannsson (12Tónar) által alapított Kitchen Motors elnevezésű think tank-nek és egyben lemezkiadónak, amely létrejöttének elsődleges célja, hogy vérpezsdítést hozzon és újabb lehetőségeket építsen az experimentális-improvizációs művészetek területén.