A spanyol nyelvű előadások apropóját most nem magyar megjelenés, hanem az eredeti mű kiadásának 65 éves évfordulója adta. A semmi már több mint két éve olvasható magyarul, a Patak könyvek kiadó Spanyol elbeszélők című sorozatának első köteteként jelent meg Pávai Patak Márta fordításában. Carmen Laforet 1944-ben, huszonhárom évesen írta első regényét, mellyel rögtön meg is nyerte a rangos Nadal-díjat. A részben önéletrajzi ihletésű mű egy fiatal lány, Andrea története, aki vidékről menekülve érkezik rokonaihoz Barcelonába, hogy ott egyetemre járjon.

Az első előadó, Jordi Gracia (Universidad de Barcelona) elsősorban történészként közelített A semmi szövegéhez, mely Cela Pascual Duarte családja című realista regényével együtt a polgárháború utáni első írógeneráció alapművének számít, amit egyszer minden spanyol középiskolásnak el kell olvasnia.

A mű annak ellenére vált kordokumentummá, hogy a főszereplő Andrea szabadságra törekvő személyisége, a világhoz való naiv viszonyulása szöges ellentéte a korszak nyomott hangulatának, melyet a legyőzöttek hallgatása valamint a győztesek harsány propagandája jellemez. Ennek illusztrálására Jordi Gracia a könyv első mondatait idézte, azt a jelenetet, amikor Andrea megérkezik ebbe a polgárháború utáni városba: „Először utaztam egyedül, de nem ijedtem meg, épp ellenkezőleg: izgalmas élmény volt, élveztem a határtalan szabadságot az éjszakában...”

A regény szövege így lesz a korszak hivatalos retorikájának ellenpólusa, a mindennapok keserű szkepticizmusának mesterkéltség nélküli megírt tapasztalata. A semmi lemondó, szkeptikus hangja ráadásul szervesen kapcsolódik a polgárháború előtti spanyol irodalomhoz, Azorín és Pío Baroja munkásságához.

A másik előadó, Cristina Cerezales az életrajzi vonatkozásokról és a regény utóéletéről beszélt, és részleteket olvasott fel saját közelmúltban megjelent művéből. A Música blanca (Fehér zene) levelek, irodalmi művek és beszélgetések segítségével idézi fel édesanyja, Carmen Laforet utolsó éveit és súlyos betegségét. Cristina Cerezales megemlíti, hogy a Nada korai sikere az írónő egész életére hatással volt, és később egyre súlyosabb teherré vált. Nyomasztotta a sikerrel járó hírnév, és nem tudta elfogadni azt sem, hogy az utókor éppen fiatalkorában írt művéről fog rá emlékezni.

A hallgatóság között jelen volt Cristina Cerezales testvére, Marta Cerezales is, akit legutóbb 2007 őszén hallgathattunk meg egy polgárháború spanyol irodalmáról rendezett beszélgetésen. Szintén ott volt Pávai Patak Márta, A semmi fordítója is. 

Carmen Laforet: A semmi. Fordította Pávai Patak Márta. Patak Könyvek. Leányfalu, 2006.
Cristina Cerezales: Música blanca. Destino. Barcelona, 2009.