A papírszínház – japán nevén: kamishibai – fa- vagy papírkeretben mozgatható, nagy méretű lapok segítségével egyfajta színházszerű (vagy televízió-pótló) hatást ér el: a mesélő mindig a leghátsó lap hátulján lévő szöveget olvassa fel, amely a legelső – vagyis a nézők számára éppen látható – képhez tartozik. A lapok cserélődése egyfajta drámai hatást eredményez, miközben a figyelem egyszerre irányulhat a vizuális élményre és az elhangzó szövegre.

Ez a módszer nemcsak a Japánból eredő, 1920 óta használatos technikát használja fel, de a magyar, piactéri „képmutogatással” is rokon (bár ez esetben egyszerre volt látható az összes kép, és a mesélő egy pálca segítségével irányította a nézők-hallgatók figyelmét a megfelelő képhez).

A papírszínház első megjelenésekor hat mese került piacra. Kettő – a Brémai muzsikusok és  Az aranyhalacska – Lackfi János tolmácsolásában olvasható. További négy Szecsődi Leó átdolgozásában jelent meg.

A Lackfi fordításában megjelent mesék francia megrendelésre készültek; a francia kiadó, amely felvette a kapcsolatot a Csimotával, magyar illusztrátorokkal szeretett volna együtt dolgozni. Az új forma azonban szerencsésen találkozott egy váratlanul felmerülő speciális igénnyel is. Fekete-Szabó Viola gyógypedagógus ugyanis azzal a kérdéssel kereste meg a Csimota kiadót, hogy munkája során szeretne a sérült gyereknek a pszichés problémáira is reagáló meséket mondani (a mesét mint kézenfekvő pszichoterápiás módszert alkalmazni), s fontos volna, hogy a megfelelő mesék a megfelelő nyelvi és vizuális formában táruljanak a gyerekek elé.

A mesehallgatás során a gyerekek (akár egészségesek, akár sérültek) képzeletben találkoznak azokkal az élethelyzetekkel, amelyek megoldása még előttük áll, vagy amelyek megoldásával éppen küszködnek. A mese szimbolikus formában közli a gyerekekkel, hogyan birkózhatnak meg nehézségeikkel. A sérült gyermekekek személyiségfejlődésében pedig szinte szükségszerűen adódhatnak olyan negatív hatások, amelyek megterhelik pszichés teherbíró képességüket: a megzavart korai anya-gyerek kapcsolat, hospitalizációs ártalmak, a fogyaték okozta frusztrációk és stigmák átélése.

Épp ezért Fekete-Szabó Viola elsősorban lelki egészségük megőrzésére, belső feszültségeik, szorongásaik lehetséges oldására koncentrálva választotta ki A méhkirálynő, Jancsi és Juliska, a Békakirály és  Hamupipőke meséjét. A mesék mindegyikéhez dr. Fisher Eszter pszichológus írt kiegészítő háttéranyagot, amely a pedagógusoknak és a szülőknek egyaránt magyarázatokat nyújt az adott mese hatásairól és alkalmazásáról.

A hat kötet illusztrátora volt: Agócs Írisz, Borogdai Zsuzsa, Kun Fruzsina, Makhult Gabriella, Radnóti Blanka és Takács Mari. A címben azért emeltük ki a Radnóti Blanka illusztrálta Békakirályt, mert ez nem vektoros (számítógépes) illusztárcióval készült, hanem festmények nyújtanak páratlan vizuális élményt a meséhez. De az összes mese képi világáról elmondható, hogy izgalmas a maga szándékos egyszerűségében, és mind alkalmas arra, hogy a gyermekélet sűrű sötét erdejéből -- mert van ilyen -- kiutat mutasson.

 
A kiadó honlapja: www.csimota.hu