A film a politikai identitáskeresés és közösségformálás néhány provokativabb példáját veszi szemügyre. Két egykori jó barát (Székely Gábor és Sebes Gábor) megromlott kapcsolatába, illetve egy szétesett család életébe nyerhetünk bepillantást – mindkét esetben jelentős szerepet játszott a politikai elköteleződés a viszonyok alakulásában. Az ifjú rendezőnek hamarosan egy Erdélyben játszódó szocio-muziko dokumentumfilmjét is bemutatják a hazai mozik.

PRAE.HU: A filmet nagy érdeklődés mellett vetítették a Verzió - emberjogi dokfilmfesztiválon, illetve a Toldi és a Vörösmarty mozi műsorára is tűzte. Milyenek voltak a visszajelzések?

Nagyon sok visszajelzést kaptam, nagyon sok közönségtalálkozón vettem részt. Egészen különböző fajtákon, pl. a Holokauszt emlékközpontban, de nagyon sok vidéki vetítésen is voltam, és nagyon érdekes figyelni, hogy egészen máshogy reagál a budapesti közönség és a nem-budapesti. Nem általános érvényű, de sajnos volt kellemetlen élményem, ugyanis többször is előfordult, hogy elég erősen elkezdtek zsidózni a vetítés után.

PRAE.HU: Hogyan reagált a budapesti közönség?

Nekem igazából egy kicsit az is a vágyam, hogy mindenki kellemetlenül érezze magát ettől a filmtől, és szálljon egy kicsit magába. Nem tudom, hogy helyes-e ez a hozzáállás, de a filmkészítés egyik céljának is azt tartom, hogy a nézők valahol elszégyelljék magukat, hogy legyen egyfajta szembesítő jellege a dolognak.

PRAE.HU: Önreflexió?

Így van. :)



PRAE.HU: Hogy érzed, elérted a célod?

A film első része két zsidó férfiről szólt, akiből az egyik ugye liberális, a másik pedig fideszes. Amikor egy szélesebb zsidó kör szembesül ezzel, akkor az derül ki, hogy a zsidóknak a jobboldallal szemben táplált ellenszenve valamiféle mély félelmen alapul, amiről akár azt is lehet mondani, hogy paranoia és nem valós félelem. De ezt nem szeretném én eldönteni. A szolnoki közönségtalálkozó pozitív élménye volt, hogy a helyi közönség ott helyben döbbent rá, hogy: úristen, itt valakik valóban félnek.

PRAE.HU: A zsidó közösségben belül milyenek voltak a reakciók?

Ott is volt egyfajta szembenézés önmagunkkal. Hogy nagyon toleránsnak és liberálisnak tartjuk önmagunkat, és amikor előbukkan egy fideszes zsidó, kiderül, hogy nem tudjuk elfogadni. A filmben is ugye az egyik szereplő, a liberális Gábor, liberálisnak tartja magát, de közben konzervatív értékeket vall sok mindenben. Sebes Gábort kirekesztik többen a társaságből, miközben liberálisnak és elfogadónak tartják magukat.

PRAE.HU: A film a két Gábor konfliktusos helyzetekben való, közvetítő segítségével történő közeledését dokumentálja. Történt változás a kettejük kapcsolatában a felvételek óta?

Igen, azóta összejárnak. A család pedig azóta ismét együtt él, annak hatására hogy a mediátor jelenlétében kimondtak dolgokat. A dokumentumfilmezésben pontosan ezt a terapeutikus jelleget szeretem – hogy ha kimondasz valamit, elmúlik a feszültség. És szeretném hangsúlyozni, a szereplők részéről ez iszonyatos mértékű nyitottságra vall, hogy ezeknek a beszélgetéseknek nyilvánosságát bevállalták. Nagyon sokan jelentkeztek és sokakkal több órát beszélgettem, amiknek a végére kiderült, hogy felvételről sajnos szó se lehet.

PRAE.HU: Valami más is szerepet játszott a végső választásban a szereplők bevállalóságán kívül?

A család történetéből többek között az derülhetett ki, hogy a politika hogyan épül rá családtörténeti dolgokra. Másrészt ugye, rengeteg sztereotípia van, hogy a zsidók mind egy követ fújnak, és ezzel sikerült olyat mutatni, ami bomlasztja a sztereotípiákat és elgondolkodtatja az embereket.

PRAE.HU: 2008-ban két másik filmed is elkészült. Mit kell tudni ezekről, hogyan találtál rá a témákra?

A Bölcsődal egy szocio-muziko műfajú dokumentumfilm. A főszereplője Mester Sándor gitárművész, aki fejébe vette több évvel ezelőtt, hogy a klasszikus zenét megpróbálja eljuttatni olyan helyekre, ahova egyébként nem jut el. Hisz abban, hogy egy kőműves lehet legalább olyan értő közönség, mint az elegáns koncerttermek "elit" közönsége. Játszik kocsmában, idősek otthonában, iskolában, óvodában, utcán, stb. 2008-ban Romániában turnézott egy csellista és egy fuvolista kíséretével, és ezen az úton kísértem őket végig. Megdöbbentő volt, hogy milyen lelkes a közönség egy kocsmában, ha eljuttatják hozzájuk a komolyzenét. Fantasztikus volt a hangulat. Erdélyiekkel, románokkal, diplomatákkal és roma lókupecekkel egyaránt beszélgettünk, miközben a zenész életet tabuk nélkül ismerjük meg.

Bölcsődal trailer


PRAE.HU: Készül egy másik, a politikába a mozgalmi oldalról betekintést nyújtó munkád is…

A fiatal kommunistákról szóló film, akik a lángot őrzik még csak félkész állapotban van, és még folytatni fogom. A témában az izgatott, hogy kik ezek a fiatalok, akik dacolnak a rendkívül erős antikommunista indulatokkal az országban, és továbbra is kitartanak az elképzelésük mellett, hogy a szociális problémákra a kommunizmus hozhat megoldást. Emiatt barátaik, családjuk is gyakran szembefordul velük. Miért ilyen fontosak nekik ezen elvek? Nagyon várom, hogy tovább dolgozhassak ezen a témán is, nagyon nagyon izgalmas. Ebből a filmből részleteket a honlapomon lehet megtekinteni.

PRAE.HU: A Bölcsődalt hol lehet majd megtekinteni?

A bemutató Február 20.-án este 7 órakor lesz a Toldi moziban, és ott fogják a későbbiekben is vetíteni más mozik, például az Odeon mellett.

PRAE.HU: Köszi az interjút!