„Minél behatóbb ismeretekre tettem szert e tárgyban, annál inkább szükségét éreztem, hogy tegyek valamit a helyzet megoldása érdekében.” Menyhárt Jenő valóban így gondolja, és hitelesen teszi is – ezúttal kevésbé közvetlenül, ám sokkal alaposabban – könyv formájában. Az Európa Kiadó és  a magyar underground zenei élet egyik kulcsfigurája 1994-ben magyarországi zenészkarrierjét fölfüggesztve az Egyesült Államokba költözött. Itt 2006-tól Richmondban dolgozott egy környezetvédő szervezetnél, majd New Yorkban a Greenpeace-nél. Jelenleg holt itt, hol ott él, konzultánsként dolgozik a magyarországi szervezetnél. New Yorkban maga is dolgozott utcai támogatásszerzőként – ahogy a könyvben nevezi, „agitátorként”.

„Ez a megfogalmazás egyszerre hangzott nagyon rosszul és meglehetősen viccesen a fülemnek, a munkaköröm tömör leírására vonatkozóan ugyanakkor kétségkívül eléggé találónak éreztem.”

A cím elsősorban tehát a New York-i „agitátori” munkával töltött időszak leírása, főszereplője MJ, az „első látásra nem feltétlenül bizalomgerjesztő, kissé kopaszodó, európai akcentussal beszélő aktivista”, akit a szerző, Menyhárt Jenő szemével látunk, amint az idézetből is látszik, kissé ironikus képet kapva róla. A szerző azonban előtérbe kerül „szereplőjéhez” képest, az agitátor MJ „történetén” keresztül maga is, itt, a könyvben agitál, nézeteit, véleményét osztja meg az olvasóval, a cím így kettős értelművé válik, a szerző aktuális tevékenységére is vonatkozik. Ugyanazt teszi, amit utcai aktivistaként; embereket állít meg, beszél velük, és megpróbálja meggyőzni őket saját igazáról.

Az ilyen fajta agitáció persze nem érheti el azt a célt, ami a személyes találkozás esetén elsődleges, hogy a járókelő a Greenpeace aktív (bankkártyával havi tizenöt dollárt fizető) tagjává váljon. Ugyanakkor az agitátornak lehetősége van minden felmerülő témát alaposan és tudományosnak tűnően kifejteni, legyen szó akár az óceánok élővilágáról, a károsanyag-kibocsátásról vagy az atomenergiáról, esetleg a mimikri szerepéről az emberi evolúcióban. Ugyanakkor mégiscsak “agitációról” van szó – még a könyvborító tipográfiája is ezt sugallja: a szerző és a cím elhelyezése és ezt a kettősséget érzékelteti; a hagyományos szerző-cím sorrendet megcserélve akár egész mondatként is olvasható: az agitátor menyhárt jenő. Ha már a borítónál tartunk: a könyv formája és tartalma is szerves egységet képez; a borító meghatározó vizuális eleme (New York képe mellett) az újrahasznosítást jelző ikon, amely a köteten belül is megjelenik, és az egyes fejezeteken belüli kisebb egységek vizuális elkülönítését szolgálja, ugyanakkor folyamatosan figyelmezteti az olvasót a maga képi erejével a szövegben foglaltakra. Azt talán mondanom sem kell, hogy a könyv újrahasznosított papír felhasználásával készült.

A könyv egyik legnagyobb értéke számomra éppen az az erős hitelesség, amely a könyv külső megjelenésében is megnyilvánul, és az írásművet magát is áthatja. Ez teremti meg a tartalmilag és műfajilag egyaránt hihetetlenül komplex mű egységét.