A 2006. évi Építészeti biennále olyan témát vetett fel, ami nem kifejezetten építészeknek szól, hanem mindenkinek, aki városokban, vagy akár vidéken él. A várost több nézőpontokból vizsgálta, olyan összehasonlításokat tett, utópiát, történelmet, jelenkori problémákat tárt elénk, amely mindenkit elgondolkodtatott, aki végigjárta, végigjátszotta, végighallgatta a kiállítást. Egy nagyon fontos dologra felhívta a figyelmet –arra a lassan már elcsépelt tényre-, hogy a Föld lakosságának a több mint a fele városokban él, és ez a folyamat csak tovább gyorsul.

A célom nem az, hogy szakmailag végigvezessek bárkit is a biennálén, hanem leírni, ahogy átéltem. Nem próbálok az egyes országok mondanivalójának mélyére ásni, megérteni és megértetni, hanem, mintegy külső szemlélő, mint egy gyerek az állatkertben, járom végig az egyes helyszíneket, ahogy tulajdonképpen én is tettem.

Giardini és Arsenale. A biennále két helyszíne.
Giardini – ahol különböző nemzetek saját pavilonjaikban mutatják be, miként viszonyulnak a megadott témához.
Arsenale – összefogott, pontos tematikát követő kiállítás.

1. rész

Az első napot a Giardini-n töltöttem. Azt gondoltam végig lehet járni pár óra alatt, de nem így történt. Fontos szempont, hogy ha valamelyik pavilon nem hívja fel magára a második pillantásra sem a figyelmet, érdemes továbbállni, mert rengeteg látnivaló és információ van még, amire érdemes az erőnket tartogatni, kár az időt olyasmire vesztegetni, unalmasnak tűnik. Jellemző továbbá, hogy az egyes országok kiállítói nem minden esetben olvassák el figyelmesen a kiírást, mert gyakran sétáltunk be olyan termekbe ahol erősen gondolkodtam azon, vajon miként kapcsolódik ez a fő szervező erőkhöz. Ez persze nem jelenti azt, hogy akinél nem teljesen egyértelmű az utalás, az rosszat alkotott! Sőt!


Magyar pavilon.
Re:orient – migrating architectures

Itt kezdtük. Első látásra meglehetősen különösnek tűnt a magyar témaválasztás, ugyanis a bejáratnál egy kínai feliratú tábla fogadott minket. Jobbra hullámos –kissé rozsdás – acélrudak csokorba szedve, végeiken gumicső, mondjuk színtelen szívószálak, közte színes műanyag kütyük. Ebből a mesterséges ember-nagyságú fűcsomóból három lengedezett a szélben. Közelebb érve a pavilonhoz kaptunk egy kis magyarázatot.
A magyar társadalomba beépülő, beékelődő kínai migráció jelenlétét vizsgálva keresi a választ arra, miként lehetne a háztartásainkat elborító silány minőségű fogyasztói termékeket hasznosan felhasználni, környezetünkbe okosan beépíteni.

A pavilon tetejét leszedték, két sötét helyiséget leszámítva, szabadon áradt be a fény. A bejárattal szemben térdmagasságú macskatéglafallal találkozhattunk. Ha megütögettük, vagy hangosan rászóltunk visszanyávogott. Mögötte, a központi térben, ultrahang páfrányok ültek vizesedényekben. Jobbra egy sötét szobában világító tüskés színes gumi-gömbök serege plöttyedten terült el a földön. Még villogtak is, azt hiszem. A következő ajtón át visszaértünk a világos térbe, ahol a mennyezetről színek szerint rendezett spirálok lógtak, alatta ruhaszárítókon kedves tenyérnyi pingvinrádiók csipogtak. Majd továbbhaladva egy teljes falat betöltő acélhálóra szerelt „3000 db gong-hangszóró” közvetítette a kínai piacok zajait. Onnan már látni lehetett a falra függesztett kisautókból készített modern falikárpitot, mely kisautók közül némelyik egy rövid időre beindította motorját. A kiállítás utolsó szobája szintén sötét volt: itt átlátszó lapos tányérokban vízpárára vetített képek váltották egymást.
Egyszerre volt rend és kavalkád: hangok, fények rendezetlen formája egy steril környezetben.

www.reorient.hu


Osztrák Pavilon
CITY=FORM SPACE NET

Itt először csak értetlenül álltunk egy hatalmas anyahajó modellje előtt, akár egy város? Én elidőztem előtte még egy darabig.

Aztán hátra sétáltunk – szerencsére! – az épület mögé, ahol találtunk egy barnára pácolt fabódét. Belül sötét volt. Falait fehér krétával összefirkálták mindenfélével, főként feliratokkal. Először csak a lécek közötti réseken beeső fénycsíkok világítottak. A helyiség közepén állt egy deszkákból tákolt asztal, két oldalán sörpaddal. És itt kezdődött az igazi kaland! Egyszer csak felülről megvilágította egy vetítő az asztal lapját, pont akkora képpel, amekkora annak felülete volt.
Jött egy kéz, és azt is telefirkálta. Majd eltűnt a felirat, és megjelent két kéz egy füzettel, mintha odaült volna valaki az asztalhoz írogatni. Szép sorban megtelt a sörpad képzelt emberekkel. Mindenki matatott valamit: magazint lapozgatott, borozgatott, kolbászt evett mustárral, és egy necc-harisnyás nő mindkét lábát erotikus mozdulatokkal felfektette az asztalra. Nem tudom, ki volt. A lábán kívül mást nem láttam. Igazából uncsi volt a társaság, a legtöbben csak jegyzeteltek. Megürült egy hely, leültem közéjük. Egy darabig nem ült senki az ölembe, de aztán a kezembe került egy szép piros megkezdett alma.


Lengyel pavilon
TRANSFER

A járdák városa. Én így emlékszem.
Beléptünk: a szemközti falon filmet vetítettek egy képzeletbeli városról. Felhőkarcolók között, autókkal tömött utak felett tekergőző üvegkígyókban emberek sétálgatnak, padokon ülve újságot olvasgatnak, gyerekek labdáznak, van, aki aktatáskájával kezében munkába siet, van, aki egy fa árnyékában – mert ugye üvegkígyónk parkosítva van – csak bámulja az alatta elterülő bűzös várost.
A többi falon fotók, látványtervek az elképzelt jövőről, jobbra egy makett is segít nekünk.


Román pavilon
Remix! Urban drama for nine cubes and many players.

Az első percben nem értettük, miről van szó, de az információs lány segített nekünk. Nagy kocka-párnákat kellett rakosgatni egy 3x3 fa táblára, melyet felülről egy kamera figyelt. A kocka-párnák két oldalára kérdéseket írtak, a maradék oldalain fotók illusztrálták a rá adható lehetséges válaszokat. A kérdések és válaszok mind az általunk elképzelt ideális város képét célozták meg – konkrétan a jövő Bukarestjét, de ezt önmagában nem tartottam fontosnak. Önző módon csak az általam elképzelt ideális városra gondoltam. Amint elhelyeztem egy kockát, az asztalon egy falra szerelt kivetítőn megjelent egy ábra arról, amit én szeretnék egy városban. Lassan állt össze a kép, ahogy ketten kirakosgattuk a válaszainkat, a kivetítőn kirajzolódott egy diagramm, amit pár perccel később papíron is megkaptunk nyomtatott formában. Így gondolkodhattunk rajta, hogyan is jött ki ez az egész. Ilyen lesz Bukarest?


Görög pavilon
The dispresed urbanity of the Aegean Archipelago

Hajókürt szól. Dobozok szerte a világból, szétszórva a parkban, a bejáratnál is egymásra halmozva. Mini-kompban mini-autók várják, hogy kikössenek. Itt is vetítenek a falra. Zúg a tenger, hajókürt rivall.


Izraeli pavilon
Life Saver. Typology commemoration in Israel arhitecure and society

Emlékművet állít Izrael hősi halottainak.


Amerikai Egyesült Államok
After the flood. Building the higher ground.

Vetített kép a földön. Valaki némán beszél. Egy hangszóró tölcsér lóg a plafonról. Ha aláállunk, meghallgathatjuk, mit mesél. New Orleans. Minden elpusztult, víz alatt a város. Erről tanúskodnak a képek is a falakon.
A következő helyiségben a padlóra vetített műholdas képen a Katrina-hurrikán útját láthatjuk, ahogy eléri a Mexikói öböl partjait.
A harmadik teremben találjuk a megoldást. Látványos plexi-modellek mutatják, miként emelkedhetünk a probléma - a víz - fölé. Háttérben a falakon a pusztulás képei.
A kijáratnál megszemlélhetjük a világ térképét, kis zászlócskák jelzik melyik ország hol található. Magyarország Ukrajnától északra, Csehországtól észak-keletre terül el Európában.


Skandináv pavilon
Arctic cities: kiruna, Oulu, Tromsø

Ide mindenképpen érdemes volt betérni! A pavilon maga egyedülálló! Egy vasbeton szerkezetű épület eltolható üvegfalakkal, mennyezetét egymással párhuzamos sűrűn fektetett keskeny-magas gerendák alkotják. És az épület közepén, annak tetejét áttörve két fa áll.


Dán pavilon
CO-EVOLUTION

A dán pavilon, hasonlóan a magyarokéhoz, szintén a kínai-jelenséggel foglalkozott. De ők Kínába költöztek fél évre. Kína és Dánia lehetséges kapcsolatain keresztül vizsgálták az ottani városfejlődési problémákat, azok megoldásának lehetőségeit, lehetséges fejlődési útvonalait.
Hatalmas, belülről világító plexi-modellekkel, világító táblákra függesztett képekkel, látványtervekkel szemléltették elképzeléseiket.


Orosz Pavilon
Inhabited Locality

Azt hiszem, kifejezetten a kiállítás kedvéért papírmaséból még hozzáépítettek a már meglévő pavilonhoz egy bejárati teret, meg lépcsőházat. A földszintről nincsenek emlékeim. Az emeleten sötét volt, a falakat feketére festették, a kiállított tárgyak voltak csak meg világítva. Szerintem ők a jelenkor szovjet időkből fennmaradt panel-építészetének egyhangúságát, embertelenségét próbálták hangsúlyozni különös kiállított tárgyaikkal. Nyomasztó volt, nekem tetszett. Egy cellákat jelképező rekeszekből álló polcrendszer, cellánként egy-egy ajtónyílással, alumínium fóliatálcával és mű-kutyakakival. Lakótelep világító modellje, Wurlitzer.
Gyorsan kellett tekerni.


Japán pavilon
Unknown Japanese Architecture and Cities

A japán pavilont nagyon vártam, mert két évvel ezelőtt az fogott meg a legjobban. Kár volt. Talán úgy, ha nem készülök rá, jobban tudtam volna értékelni. Idén nem annyira a mai kor jelenségeivel foglalkozott, hanem, visszanyúlva a gyökerekhez, a természetközeli építészet példáit mutatta be. Mikor beléptünk, egy kisebb helyiségben találtuk magunkat, ahol kezünkbe nyomtak egy nylon-zacskót, amiben a levetett cipőinket hurcolhattuk magunkkal, miután egy lyukon bemásztunk a kiállítás tényleges terébe. A tér közepén egy kosárszerű szőtt iglu-féle objektum állt, amibe két oldalon be lehetett bújni. Egy fekvős mozi volt, melyben pihegni lehetett, elfeküdni, kialakítottak nekünk fából ácsolt háttámaszokat, hogy kényelmesen szemlélhessük a vetített fotókat.
A szalmamozit körülvevő fehér falakon, tatamin lépkedve különféle organikus – a kifejezés igazi értelmében véve – épületekről, építményekről készült fotókat nézegethettünk. Szép volt. Nyugodt.


Német pavilon
CONVERTIBLE CITY

Hasonló várakozással léptem be, mint a japánokhoz. Nagyon hasonlított a tavaly előtti képhez: városi utcák színekkel kiemelt épületekkel a fekete-fehér környezetből, de az elhelyezés a bemutatás módja nem volt annyira tetszetős számomra, hogy megértsem, hogy meg akarjam érteni.


Francia pavilon
Métavilla

A kiállítás alkotói fogták és belülről felállványozták a pavilonjukat, áttörték a tetőt, ott kialakítottak maguknak egy wc-t, zuhanyzóhelyiségeket – mindezt állványzat keretei között, az intim helyiségeket műanyag ponyvával elválasztva – fürdőkádat és egy komplett szaunát, és még tovább lehetett létrázni egy függőágyakkal megkötözött állvány-kilátóba. Melegvíz villanybojlerrel megoldott. A földszinten az állványzatba szerelt komplett konyha. Az edényeket szépen elmosogatták, minden a helyén. Az illetéktelenek elől piros fehér lánccal elválasztva. Ugyanígy a szintén állványzatból épített több emeletes hálóhelyiség, elfajult fém emeletes ágy. Törülközők, konyharuhák száradtak mindenhol. Volt bár, nappali, tévészoba, tárgyaló, iroda. Mindez egy fém csővázból kialakított átlátszó élettérben, akár egy valóság show-ban, a közönség előtt élve alkottak, írtak, dolgoztak, ettek, ittak, aludtak.


Angol pavilon
Echo City

Körbe lehet járni, egymásból nyíló termek. Minden helyiség más léptékben készült. Az egészen aprótól eljutunk az embernagyságig. A középső teremben áll egy asztal rajta különféle tárgyak zömében papír makettek: lombos fa, egy ló, szélerőmű, stb. Egymáshoz képest aránytalan nagyságúak Mellette nyitott tartályok, melyek egy-egy léptéket képviselnek. Eldöntheted, melyik darab melyik dobozba kerül.
A másik szobában falat betöltő fotót láthatsz egy monoton lakóházról. Itt 50 eurocentért megvásárolhatod 1:100 létékű textil-modelljének szabásmintáját! Becsületkassza. Akár neked is lehet ilyen, ha otthon ügyesen megvarrod (vagy elviszed varrónőhöz)!


Spanyol pavilon
we, the cities

A nők városa. A teljes pavilon tele volt álló helyzetű monitorokkal, melyek asztalokon álltak. Az asztalokon rajzok, modellek. Ezek sorjáztak egymás mellett, és mindegyik televízióban egy-egy nő beszélt némán, alatta angol felirattal. A bejáratnál lehetett igényelni idegenvezető-gépet, de az csak az eredeti nyelvet tette hallhatóvá. Az angol feliratok gyorsan váltották egymást. Ha a beszélő mondandója végére ért, kezdte elölről. Zömében építészek beszéltek, ahogy ki tudtam venni, elképzeléseikről, tervezési koncepcióikról. Egy hátsó sorban találkoztam hölgyekkel, akik „csak” városlakók voltak, ők is lelkesen mesélték gondolataikat a városról, életről. Mindenki mondta a magáét.


Belga pavilon
Perspectives on Belgium’s territory and its small particularities

Körben sötétség, tükrös folyosók, neonfény. Fekete-fehér légifelvétel, nagy fehér labdák, fekete dobozban. Nagy dübörgés hallatszott ki a dobozból, mikor beléptünk a sok rejtekajtó egyikén, fiatalok megszeppenve pislogtak, nagy fehér labdákkal a kezükben, elfojtott vigyorral. Nem miattunk: egy másik ajtón egy felügyelő ember is benyitott zordon.

A padló maga a város, város mint textúra: ronda linóleum, rajta lépkedünk és gurigázzuk a szép nagy fehér gömböket.


Olasz pavilon
Cities, architecture and society

Igazából ezzel kellett volna kezdeni. Mint házigazda, övék volt a legnagyobb, és legsokrétűbb kiállítás. Elfáradtam.

Itt ért véget számomra az első nap. Giardini. Nem tudtam egy kávén kívül többet befogadni.

www.labiennale.org