Adódik a kérdés: mi indokolja e két darab egymás mellé tételét? Gorkij egyfelvonásosának első vázlata 1912-ben született, végső formáját 1936-ban nyerte el, a dráma maga az 1905-ös polgári forradalom után, az 1917-es szocialista forradalom előtt játszódik. Brecht darabja 1932-33-ban, Hitler hatalomra jutásának idején született. Mindkét darab főhőse, Vassza Zseleznova és A kereskedő egy nagy világégés előtti kor jellegzetes figurája; makacs, kérlelhetetlen emberek, akik céljuk eléréséért (a hajózási társaság fenntartása, illetve egy üzlet megszerzése Urga városában) bármire képesek.

Az ismét magas színvonalú tér (Ambrus Mária) nem valós keretet ad a játéknak, nem kelt miliőt, hanem leképzi, megérzékíti a Gorkij-szöveg erőterét: Vassza családi háza az események helyszíne, a fura, IKEA-dizájn tákolmány sok kis zugot, hasadékot (a gyermekek és családtagok szobái) rejt, amelyek a nézőknek jól beláthatók, s ahol a szereplők végig heverésznek, fészkelődnek, a kis résekben kúsznak. A díszlet közepén ül a mackófelsős, majd kiskosztümös Vassza (Básti Juli), a folytonos jövés-menés körülötte zajlik, ő az erőközpont, az ő kezében fut össze a család és a hajózási vállalat minden szála, tőle indul minden impulzus, utasítás, és felé mutat minden vektor. Élet és halál ura.

Hozzá képest mindenki más erőtlen, csenevész, életképtelen gyermek. Nem véletlenül játssza szinte valamennyi szerepet, még a Vasszával egykorúakat is, frissen végzett főiskolás. A korkülönbség jól mutatja, eltörpülnek Vassza mellett. Jelentéktelenek, súlytalanok, s akként is bánik velük Zsótér és Vassza egyaránt: a rendező az egyfelvonásos három epizódjában más-más színészekkel játszatja az azonos szerepeket, nevük ruhájukba hímzett vagy mellükre festett kezdőbetűje segíti eligazodásunkat. Csak Vassza állandó. Ő is eszközként, s nem személyként bánik „szeretteivel”, ha azt az üzlet vagy a család érdeke megkívánja.

Minden ellentmondásossága ellenére Vassza az egyetlen biztosítéka az általa képviselt rend fennmaradásának. Személyisége közösségformáló és -fenntaró erejű. Halála bizonytalanságot, nyitott kérdéseket, egy új világ, a forradalmár meny képviselte kommunizmus világának térnyerését vetíti előre.

Halálának szcenírozása többrétegű: a halál pillanatában szétszakadó gyöngysor a rend felbomlásának szimbóluma, és egy nagy formátumú, közösségformáló egyéniség, a Vasszát egykoron játszó Gobbi Hilda előtti főhajtás is egyben.

A Brecht-egyfelvonásos, a szerző fémjelezte epikus színház jellegét kidomborítva a reálszituációkat mellőzi, analitikus, az érveket már-már korbonctani alapossággal bontja ki és ütközteti (a jelmezek színe is kórházra utal). Mégis friss, a mű és az első rész (Vassza Zseleznova) statikusságát ellentétételező, mozgalmas formában jelenik meg: a sivatagot és folyót a padlón kiterített papírtekercsek jelzik, a színészek játéka az első felvonásban látottaknál is stilizáltabb, a figurákat mimikával, hanghordozással távolítja el (ebben remekel A kulit alakító Mátyássy Bence).

Karl Langmann kereskedő Vasszához hasonló figura. De míg Vassza azon fáradozott, hogy fenntartson egy ellentmondásos, mégis valamiféle rendet, próbálta irányítása alatt tartani környezete emberi és üzleti viszonyrendszereit, addig A kereskedő körül már hiányzik mindenfajta rend, orientációs pont, struktúra. Végeláthatalan sík térbe vetetten, azzal az érzéssel, hogy kiszolgáltatott a sivatagot egyedül ismerő vezetőnek, és A kulitól való paranoiás félelmével kell megküzdenie. A paranoiás torz ember alakja és a kuli meggyilkolását az egyértelmű bizonyítékok ellenére jogos önvédelemnek nyilvánító bíróság abszurditása sajnos nem kivétel, hanem szabály – mondja Brecht, és igazat kell adnunk neki.

Az előadást Eisenstein Patyomkin Páncélosának végtelenítetten pergő képkockái foglalják keretbe: egy szalmaláng életű illúzió, mielőtt az esztelenség világrenddé lett.

I. RÉSZ
Makszim Gorkij: VASSZA ZSELEZNOVA

I.
Vassza Zseleznova: Básti Juli
Zseleznov, a férje: Mátyássy Bence
Natasa, a lánya: Varga Mária
Ljudmila, a lánya: Stork Natasa
Prohor, a bátyja: Orth Péter
Anna, titkárnő: Bánfalvi Eszter
Liza, cselédlány: Mészáros Piroska
Krotkih, szoci: Szabó Kimmel Tamás
Melnyikov, lakó: Miklós Marcell
Pjatyorkin, matróz: László Attila

II.
Vassza Zseleznova: Básti Juli
Kolja, unoka: Mátyássy Bence
Ráhel, forradalmárnő: Mészáros Piroska
Natasa: Stork Natasa
Ljudmila: Söptei Andrea
Prohor: Miklós Marcell
Anna: Varga Mária
Pjatyorkin, matróz: Orth Péter
Polja, cselédlány: Bánfalvi Eszter
Jevgenyij Melnyikov: László Attila
Fedor Zseleznov, haldokló Svájcban: Szabó Kimmel Tamás

III.
Vassza Zseleznova: Básti Juli
Prohor: Szabó Kimmel Tamás
Anna: Mészáros Piroska
Natasa: Söptei Andrea
Ljudmila: Varga Mária
Ráhel: Bánfalvi Eszter
Kolja: László Attila
Pjatyorkinok: Mátyássy Bence és Orth Péter
Polja: Stork Natasa
Fedor: Miklós Marcell

II. RÉSZ
Bertold Brecht: A KIVÉTEL ÉS A SZABÁLY

I.
A játékos: Bánfalvi Eszter
A kereskedő: László Attila
A kuli: Mátyássy Bence
A vezető: Stork Natasa
A második karaván vezetője: Orth Péter
A rendőr: Mészáros Piroska
A fogadós: Miklós Marcell

II.
A játékos: Mészáros Piroska
A bíró: Szabó Kimmel Tamás
A kereskedő: László Attila
A vezető: Stork Natasa
A kuli felesége: Bánfalvi Eszter
A második karaván vezetője: Orth Péter
A fogadós: Miklós Marcell
A kuli: Mátyássy Bence

Fordította: Ungár Júlia

Díszlettervező: Ambrus Mária
Jelmeztervező: Benedek Mari
Dramaturg: Ungár Julia

Rendező: Zsótér Sándor

Bemutató: 2008. november 22.
Nemzeti Színház