film
2009. 02. 03.
Film egy viccbe forduló harcról
Interjú Szirmai Márton filmrendezővel
Szirmai Márton A süllyedő falu és Schuster Richárd Három hiányzó oldal című alkotása osztozott a legjobb dokumentumfilmnek járó díjon a filmkritikusok szokásos év eleji számvetésén. Szirmai 2007-ben már kapott kritikusi díjat Szalontüdő című rövidfilmjéért, mely sajátos, műfajilag is az abszurdba hajló látlelet az „otthagyott Magyarországról”. A rendezővel a Filmszemle nulladik napján, a családias légkörű dokumentumfilmes nyitópartin váltottunk pár szót.
PRAE.HU: A film tárgya egy kis délalföldi falu, Medgyesbodzás…
Szirmai Márton: …amely azelőtt a fényes jövő előtt áll, hogy előbb-utóbb minden lakosa el kell hagyja, mivel szakadoznak a házfalak. Nem tudni az okát ennek a természeti csapásnak, valószínűleg az olaj, illetve a vízkitermelés áll mögötte. Ezt bizonyítani kéne, amire a lakosoknak se pénzük, se erejük. A film pedig erről a már-már viccbe forduló forduló harcról szól, amit a médián keresztül folytatnak.
PRAE.HU: A hatóságok ezt tétlenül szemlélik?
Közreműködni nem nagyon működnek közre, viszont ellenérdekeltség van a probléma feltárására, mert ugye a víz állami tulajdon és a MOL is állami védettséget élvező vállalat. Így teljes közöny övezi ezt a csendes, lassú folyamatot. Akinek összedől a háza, az nyilván elköltözik, de nincs központi segítség. A filmnek viszont nem elsősorban az ilyen típusú problémák képezik a tárgyát. Inkább azt akartuk bemutatni, hogyan próbál egy nulla érdekérvényesítő képességgel rendelkező közösség a médián keresztül érvényesülni. És sehogy.
PRAE.HU: Ti hogyan szereztetek tudomást erről a helyzetről?
Az Indexen olvastam erről egy proteszt cikket.
Ennek a hangvétele hasonló az én vizuális fantáziámhoz, és ez megfogott. Így mentünk le forgatni Pálos Gergő operatőrrel.
PRAE.HU: Mennyi időt töltöttek el a helyszínen?
Összesen kb. tizenöt-húsz napot, de ezt három éven keresztül. Amíg kialakult, hogy mit csináljunk, mi legyen a dramaturgia, mi legyen a történet. Mert nincs igazából története az egésznek, hanem meg kellett találni azt az egy-két motívumot, amiből össze lehet rakni egy interpretációt. Ez tartott sok ideig. 2007 november tizedikére végeztünk a hangutómunkával, amikor a film rögtön ki is került a holland IDFA fesztiválra, ott volt a premierje.
PRAE.HU: Már kezdetektől világos volt a fanyar hangvétel, vagy csak az ott töltött idő során merült fel a helyzetben rejlő groteszk illetve a médiával való kapcsolat kibontásának lehetősége?
Az, hogy ironikus köntösben mutatjuk be a jelenséget, nyilvánvaló volt. Eddigi dokfilmjeim is, A remete remeke vagy a Mecsek kincse is valószínűleg csak azért működnek, mert humorral próbáltuk becserkészni a témát. Arra már nem emlékszem, hogy Medgyesbodzáson hogyan jutottunk odáig, míg Józsi bácsi vált a főszereplőnkké, illetve az ő bajlódása az angol nyelvvel lesz az a szál, amely átszövi a filmet és megadja a 23 perc ritmusát. Az pedig, hogy a falubeliek nézik a tévében önmagukat, adottság volt, mert legalább húsz híradásban szerepeltek már az évek során.
PRAE.HU: A ti filmetek hozzájárult valamelyest a falu érdekérvényesítéséhez?
Nagyképűség lenne azt mondani, hogy igen. A tavalyi filmszemlén pont attól a belügyminisztériumtól kaptunk díjat a filmre, akihez többször fordultak már segítségért, hiába. De nézd meg a Kocsis Tibor filmjének sztoriját, és látod, kétséges, hogy egy film energiákat tudjon megmozgatni egy ügy érdekében. Az Új Eldorádó bejárta a világot, mégsem tud akkora erőt kifejteni, hogy a pénzzel szembeszálljon.
PRAE.HU: Visszamentetek azóta a faluba megnézni, mi a helyzet?
Csináltunk egy premiert a lakosoknak, hogy felmérjük, mégis mennyire bántottuk meg őket a sajátos hangvétellel. De szerencsére jól fogadták. végignevették a vetítést. Azóta csak telefonon tartom a kapcsolatot Józsi bácsival. Messze van tőlünk a falu, hat óra oda vissza.
PRAE.HU: Mik a terveid a jövőre nézve?
Megvágom a rövidfilmet, amit pár hónapja forgattunk le Pálos György operatőrrel. Summertime munkacímen készül, a gyermeki fantázia erejét próbáljuk szembeállítani a felnőttek nemtörődömségével. Egyenlőre saját erőből finanszíroztunk mindent, ami lassítja a film utómunkáját, csökkenti a motivációt. De a Szalontüdő is hasonló körülmények között készült el, úgyhogy optimista vagyok. Készülök egy nagyjátékfilm forgatókönyvének a megírására, és egy rövid animációs film megvalósítására, egyenlőre szintén saját erőből. És persze kutatok dokumentumfilmes témák után. Ez időt igényel, és a véletlennek is óriási szerepe van, hogy rálelek-e olyan témára, amiből érdemes filmet csinálni.
További írások a rovatból
Révész Bálint és Mikulán Dávid KIX című dokumentumfilmje a 21. Verzió Filmfesztiválon
Más művészeti ágakról
Mit jelent az ifjúsági irodalom ma? – kerekasztal-beszélgetés