Nagyon perverz disznó voltam: lelki szemeim előtt láttam, amint a hormonzavaros lány - aki a villamosutat fülemüle hangján végigcsevegte - füleire illesztem azt a fejhallgatót, amin azelőtt Merzbow Sha mo 3000 című CD-jét hallgattam.

Masami Akita 1956-ban született, Tokyo-ban. Pszichedelikus zenét, progresszív rock-ot, később pedig free jazz-t hallgatott és ez mind befolyásolta későbbi zenéjét. Majd a Tamagawa Egyetemre ment képzőművészetet tanulni: itt hallott Kurt Schwitters szemét-alkotásairól, köztük a Merzbau-ról.

Kurt Schwitters „Az erotikus gyötrelem katedrálisa” című békebeli architektonikus összeállítása ihlette a Merzbow nevet; a „merz” stílus - az organikus és geometrikus kereszteződése. Ahogy Schwitters saját kora képzőművészeti hagyományát támadta forradalmian avantgarde kollázsaival, úgy Akita a zene fogalmát kérdőjelezi meg és ehhez a futurista mozgalomig nyúl vissza. Elfogadja a futuristák technológia- és gépi civilizációszeretetét, zajimádatukat pedig a végletekig viszi.

„Az elektromos berendezés anti-használata volt az első motivációm a hangalkotásra - törött szalagos magnó, elszakadt gitárhúr, elszálló erősítő stb. Úgy gondoltam, hogy amikor elveszítem a kontrollt, ki tudok csalni a berendezésekből egy titkos hangot, ami tudattalan, a berendezés libidója. Aztán próbáltam erősebb folyamatokkal kontrollálni ezt a hangot”.

A Merzbow duóként indult: Masami Akita és Kiyoshi Mizutani (aki önállóan is ismert zeneszerző) párosaként. A stúdiófelvételeken Akita egyedül szerepel, azonban a 1990-es évektől a Merzbow live trió Akita, valamint Reiko A. elektronika és Bara ének, tánc.

Akita tiszta, hamisítatlan zajból komponálja a zenéjét. 1982-ben alapította az első zaj kiadót, Lowest Music and Arts néven. „Próbáltam megalkotni a szabad zene extrém formáját. Először túlságosan is fogalmilag gondolkodtam: kihagytam az összes hangszert, amelyen játszott, vagy amelyhez ért emberi test. Így találtam rá a szalagra. Próbáltam a szalag-gép működtetőjévé válni - élveztem, hogy a szalag egy névtelen médium”.

Merzbow analóg korszaka után a digitális technika felé fordult és egy kicsit érthetőbbé (ütemesebbé) vált. Teljes diszkográfiáját valószínűleg csak maga Masami ismeri, de egy nem hivatalos becslés szerint több mint 170 kazettát, lemezt és CD-t adott ki különböző kiadóknál . Amellett, hogy zajt csap, két könyvet írt az ektrém kultúráról (Scum Culture és Bizarre Sex Moderne), valamint szabadúszó író japán pornómagazinoknál.

„Amikor elkezdtem a Merzbow-t, arra gondoltam, hogy olcsó kazettákat készítek, amelyek egyben fétistárgyak is. Nagyon olcsó felvételek voltak és pornográfiába csomagoltam őket. Számomra a zaj a legerotikusabb hangforma.” (az idézetek az EsoTerra interjúból származnak, 1999-ből).

Talán már érthető, hogy miért éreztem perverznek magam. Merzbow zenéje nem decens. Amint egy kritikusa írja, ha otthon a hangszórókból hallgatod, akkor ne csodálkozz, amikor a szomszédok azzal csengetnek be, hogy „tényleg minden rendben van?”.

Sha mo 3000

Shamo egy japán harci kakas, a Módulo 1000 pedig egy régi brazil pszichedelikus zenekar neve volt. Akita kapott egy késő 60-as, kora 70-es évekből származó brazil pszichedelikus kísérleti zenei anyagot amibe beleszeretett és ebből született a Sha mo 3000 album zenéje. A CD-t csak 900 példányban adták ki.

Ezek a hangok vonzzák az ember figyelmét - ezért zajok. Mellettük nem lehet olvasni vagy beszélgetni. A fémes spektrumról úgy érzed, hogy a fejedben szól, brutális figyelemfelkeltő jellege pedig alig enged dinamikát - váratlanul kezdődik és hirtelen ér véget a hang. Egy-egy elhallgatás után érzed, hogy „kilúgozták” a füledet - értékessé válik a csend. Ugyanakkor ez a zaj-zene konceptuózusan szerveződik „lírai” szólamokkal, „légies ábrándozásokkal” (pl. ghost hide your eyes) és persze drámai fortisszimókkal és igazi zenei csemege white (noise) fülűeknek.