A határmenti Ógyarmat remek ívű lejtőin kerékpáros öregember teker a falu irányába. Bent már zajlanak az események, megérkezett „az osztrák”, gyűlnek az aláírások, és előkerül egy tál házi sütemény is. Máris átsuhan a fejünkön a magyar filmtörténet jópár alkotása, mint a Sátántangó, a Tízezer nap, a Körhinta, vagyis azok a pillanatok, amikor kisemberek nagy döntést próbálnak hozni, s az egyén helyett a közösség sorsa lép előtérbe. A meghatározó különbség mindezekkel szemben az, hogy a Mázli (ahogy a cím súlya, vagyis súlytalansága is sugallja) vígjáték, egészen pontosan a village comedy első magyar képviselője!

A történet a véletlendramaturgia, illetve az abszurd események mentén rajzolódik ki, a vígjátéki hangvételbe pedig néhol drámai futamok vegyülnek. A történet az említett kerékpáros öregúr, István kapcsán bontakozik ki. Ő ugyanis más véleményen van, mint a közösség. Az viszont végig nem dől el, hogy vajon a falu bölcse-e ő, vagy épp a falu bolondja, hiszen a film során a többiek néha hallgatnak rá, néha pedig ellene fordulnak. Mintha ez is a véletlenen múlna. Vagy mondjuk ki: a dolgok aktuális állásán, amit mindig az ember maga felé hajló keze hoz létre. Mindenesetre a megkeseredett férfi megássa a sírját, hogy oda pottyanjon bele a diófáról. Aztán a gödör mélyén fekve talál egy csövet. Olaj! Ezek után csupán percek telnek el, s az egész falu együtt örül, mikor „az osztrák” nem a földjeiket, hanem az olajukat veszi meg. A Kánaán mégsem jöhet el, hiszen ez nem a falu tulajdona, az illegális lecsapolás pedig bizony bűntény.

A film kérdése az, hogy mázli nélkül lehet-e valami egy ilyen kis helyen, ahol a karácsonyfa ültetés tűnik a leggyorsabb és legnagyobb üzletnek. Elég abszurd, de az is kérdésessé válik, mázlival vajon lehetséges-e ez. Főleg, ha ez nem az ötös lottó, s a hatóságok, illetve az olajtulajdonosok képviselői az ügy kellemetlen velejárói. Mialatt a felháborodott külvilág szeme Ógyarmat felé fordul, a falu határain belül igazi drámák zajlanak. Első este még közösen tervezgetnek iskolaépületről, harangról és jobb életről, másnap már mindenki a maga szerencséjét akarja eladni.

A történet ellenpontja a fiatal szerelmespár. A helyzetet jól mutatja, hogy csupán ők vannak fiatalok a faluban, s annak ellenére, hogy kimaradnak szüleik történetéből, a sajátjuk is szemrevaló, s a menni vagy maradni kérdése körül forog. Kívülálló az idős kocsmárosné is, akit nem kap el a már-már kusturicai mértékű bizarr őrület, s aki a gyorsan változó helyzetben végig a maga állandó lassúságával vesz részt.

A film végig külső, valódi helyszíneken forgott, s törekvése nem a dokumentarista valóságábrázolás, hanem a táj színeit bemutató mesehelyszín létrehozása, a Lottózsonglőrök vidám képeiből tanulva, s persze a magyar vidék saját szépségeivel élve. Vígjáték ez, nem alpári humorú, de nem is fergeteges.


Mázli
Színes magyar-német vígjáték, 88 perc, 2008.
Rendező: Keményffy Tamás
Szereplők: Lukáts Andor (Szekeres István), Gyuricza István (Noskó Sándor), Lázár Katalin (Noskó Margit), Lorant Deutsch (Noskó Iván), Kerekes Vica (Szekeres Eszter), Kiss Jenő (Imre, a pap), Tóth Károly (Tóth Kálmán), Kapácsy Miklós (Fischer Jenő), Felix Theissen (Helmut Zimmerman)
www.magyarfilmszemle.hu