Az Építészet Hónapja keretében bemutatott Swift című táncelőadás a szervezők szándéka szerint az együttműködések nevében történt. A darabban a koreográfus két művésznővel, a csellós Francesca Mountforttal és Margie Medlin látványtervezővel dolgozik együtt.

A díszlet hajlított faforgács lapból, több, egymással átfedésben lévő hajlított, és egyenes tüll felületekből áll, melyek a teret sematizálják, kiszámítottan leegyszerűsítik. Kemény és lágy anyagok egymással szemben és egymás mögött. Az anyagok keménysége, az anyagok lágysága, az anyagok transzparenciája, a transzparencia sűrüsödése, az áttetszőtől az éppen átláthatóságot adóig, és a tömör-kemény felületig, a teret az egyszerűtől az átlátható összetettségig viszik át.
A látványtervező hatásosan használja a különböző felületeket a fény változásaival, a felületekre vetített, a táncos által előadott mozgássorozatok megismétlésével. Ez a furcsa repetíció a teret térré és idővé, az e-t é-vé változtatja.

A művésznők együtttműködéséről az az érzésünk, hogy azt csupán egyedül ők ismerik és látják át. Közösen ismerik a díszletek és képek, a tér és idő elrendezésének titkos harmóniáját és kontrapunktikáját. Lehetett volna a díszletek és fények más elrendezését kigondolni, amely ne lett volna ugyanolyan véletlen és szubjektív mint az adott?

Hibát követnék el, ha megfeledkeznék a bűvszóról. Kontextus! Ne feledd a kontextust!
Valóban, nem szabad megfeledkezni róla, hogy a művészek Ausztráliából jöttek el hozzánk bemutatni magukat. Folyamatosan érezhető a mondanivaló könnyedsége, mely a nehézséghez szokott anyagot elengedi. Viszont ebben az elengedett állapotban jobban szemlélhető a látványtervező profizmusa. Csak egyvalami hiányzott nekem – az odatartozás érzése. Folyamatosan azon gondolkodtam, vajon eljutunk-e biztonságban a Trafótol az Erzsébet térig.
Nyugalom volt az utcákon.

Ros Warby: Swift. Trafó, november 4.
www.trafo.hu