Nagy távolságból nézve a részletek elmosódnak, jelentéktelenné válnak. Ha megnézünk egy 1500 km-es magasságban készített műholdas felvételt, Budapest és Párizs egyaránt apró, azonosíthatatlan pont csupán.

Kevésbé távolról, és kevésbé felszínesen nézve: mindkettő főváros, rengeteg ember él területükön, akik folyton változtatják a városuk arcát, hangulatát - házakat bontanak le, újakat építenek helyettük, néha szépet, gyakran csúnyát.

Budapestet – csakúgy, mint Párizst – folyó szeli át, vannak széles és keskeny utcáik, tereik, lépcsőik, szobraik, kávézóik, villamosaik, fáik, kutyáik, macskáik.

A részletekben is találhatunk hasonlóságokat, de teljes azonosságot nem. Talán az Eiffel-torony egyik acél eleme alakjában, keresztmetszetében, nagyságában megegyezik a budapesti Nyugati pályaudvar egyik elemével, de mégis különbözik tőle. Például nem ugyanolyan színű, de ami még bizonyosan eltérővé teszi: az emberek. Azok az emberek, akik az építésében részt vettek, az emberek, akik nap, mint nap elmennek mellette, akik megnézik, használják, szeretik, vagy azok, akik észre sem veszik és akik utálják.

Mert mi is a város? Emberi közösségek lakhelye, a civilizáció egyik legösszetettebb produktuma. Nem egyszerűen építmények, utak és házak halmaza, annál sokkal több. Emberek rendezett közössége, eleven organizmus. Arculata állandóan és folyamatosan változó.
A város szó jelentéséhez a burok képzete is társul. Kifelé valamiképpen zárt, befelé nyitott, védelmet jelentve a belül helyezkedőknek.

A városok legfontosabb, legmeghatározóbb ’alkotórészei’ tehát az emberek. Vancsó Zoltán fotóin is az emberé a főszerep. Általuk lehet párhuzamot vonni Párizs és Budapest között, és mégis miattuk nem lesz megegyező egymással a két város.

A fotós apró motívumokat, icipici jeleket talált, és párhuzamot vont. Pillanatfotókat készített a városlakók szemszögéből az ő városukról.

Vancsó Zoltán: Város-Páros / Budapest-Párizs c. fotókiállítása 2006. 10. 19. – 11. 10. között látható a Budapesti Francia Intézetben