Richie Mehta Kanadában élő, indiai származású rendező. Ez a film az első nagyjátékfilmje, a forgatókönyvet is – testvérével közösen – ő maga írta, története színhelyéül pedig Új-Delhit választotta, India ezerszínű fővárosát. Nem egy bollywoodi filmről van szó, nincsenek énekes-táncos betétek, s a hatalmas városnak több arcát is megpillanthatjuk: bazárok hosszú sora, riksásoktól és kocsiktól tömött utcák, egy fekhely a földön, a luxusszálloda bárja – ezek mind fontos helyszínek és mind egyet jelentenek: India. S ahogy a táncos jelenetek, úgy a félisten sztárok és csillogó szemű színésznők is elmaradnak. Ha nem is teljesen, ugyanis a gazdag öregúr szerepében a világhírű (vagyis India-szerte ismert) Naseeruddin Shah játszik. Csak két, nálunk is ismert filmjét említeném: Krrish, Esküvő monszun idején. S bár a film elején hosszan, kíváncsian elidőz a kamera Új-Delhi zsúfolt utcáin, nem is dokumentumfilmről van szó, hiszen a történet, ha lassan is, de kibontakozik, hogy kerekké és hollywoodian irreálissá, vagyis legesleginkább: meseivé váljon. (Például: addig nem indul el a riksa, míg nem kérik rá az elefántfejű Ganésa, vagyis az akadályokat elhárító isten áldását.)



Amal Kumar egy átlagos riksás, hiszen sokat dolgozik és mégis szegényként él. Viszont Amal Kumar éppenhogy nem egy átlagos riksás, hiszen nem veri át utasait, nem alkudozik velük, nem fut a többet fizető külföldiek után, és mintha túlságosan is becsületes és alázatos lenne. Ez az alázat mégsem teszi őt alsóbbrendűvé, arcáról az értő emberek végtelen nyugalma sugárzik. Ugyanazon a napon történik vele, hogy egyik utasától egy fiatal kéregető lány ellopja a táskáját, s hogy egy zsémbes öregember akadékoskodik vele, majd papírfüzetébe feljegyzi Amal nevét. A tolvajlány és az öregember is kórházba kerül, s mindkettőjük sorsa összekapcsolódik a riksáséval. Az öregember váltakozó karakter (látjuk hazudni, zsémbeskedni, minden elismerést kiérdemlően énekelni, majd látjuk élete munkájának milliókat érő eredményét - számító örökösökkel), egyben ő a szem és a gondolat (mely keretbe foglalja a filmet). Az ő feladata, hogy észrevegye Amalt, s megmutassa annak, aki érdemes rá. A tolvaj feladata pedig, hogy elindítsa a riksást egy másfajta beteljesedés felé.



A film második felében a főváros hangulatképei és rögtönzött portréképei helyett egy örökösödési dráma, egy tragikus halál és egy szerelmi történet kibontakozásának stációit láthatjuk. A csendes szemlélődés nyomozássá válik, ráadásul - Hollywoodban oly megszokott módon - határidőhöz kötve. Ebben a filmben az nyer, aki megérti a tanítást, s a néző is akkor kap happy endet, ha elfogadja, hogy a rossz is és a jó is jó. Ha gazdagságról beszélünk, nem feltétlen pénzről van szó, s különben is, koldusból nem lehet királyfi, az indiai kasztrendszer áthághatatlan korlátai mind a mai napig társadalomalakító erőként léteznek Indiában. Ezzel szemben India utcáit, s az utcáin áthaladó emberek arcait bárki megcsodálhatja.



Erre a csodálkozásra ad lehetőséget a film. Bár valószínű, hogy nem lesz filmtörténeti gyöngyszem, s nem is őrizzük meg, mint kordokumentumot, mégis eleget tesz kulturális érdeklődésünknek (ha van), s közben kedves, nagyon is kedves film marad.


Amal
színes feliratos kanadai filmdráma
Rendezte: Richie Mehta
Szereplők: Rupinder Nagra (Amal), Naseeruddin Shah (G.K. Jayaram), Koel Purie (Pooja Seth)
Bemutató: 2009. január 22.
Forgalmazó: Best Hollywood