Mit figyel meg Maurer? A világ apró rezdüléseit, az emberi viselkedés esetlegességeit, a mindnyájunkat körülvevő és a tudatunkban leképeződő teret, a látást, a színeket. Olyan jelenségeket, amelyek folyamatos mozgásban, változásban vannak, s amelyekből éppen ezért nem vonhatók le végleges következtetések, merev szabályok. A művész célja ezért nem is lehet törvények megfogalmazása. Ennél azonban sokkal többet tehet és tesz: a változást magát ragadja meg, a folyamatot mutatja be, az összefüggéseket tárja fel. Film, fotó, grafika és festmény formájában. Illetve pontosabb, ha az utóbbiak esetében nem különálló művekről, hanem sorozatokról beszélünk.

A Ludwig Múzeum-beli tárlat Maurer művészetére van szabva, hiszen – azáltal, hogy a látogató időrendi sorrendet figyelembe nem véve közlekedhet, illetve kell, hogy közlekedjen benne – egyértelműen, de nem erőszakosan és nem túl didaktikusan tárja fel az életművön belül megjelenő összefüggéseket. A kiállítótermeket járó, egyes termekbe szándékosan vagy véletlenül vissza-visszatérő néző folyamatosan újabb felismerésekkel lehet gazdagabb. Hol a munkák sorozatában kibontakozó ív válik egyértelműbbé, hol formai azonosságok köszönnek vissza látszólag teljesen különböző művekben, hol pedig gondolati egyezések tűnnek fel.

Maurer Dóra flexibilis rendszereket teremt, fejleszthető struktúrákban gondolkodik. Munkáiban egyszerre van jelen egy általa kialakított szigorú algoritmus követésének és az algoritmus által meghatározott rendszerből való kilépésnek az igénye, a rendezőelv néha radikális módosításának a vágya.

A kiállításon ezt egy 1972-ben létrehozott sorozat és a belőle kiinduló művek demonstrálják. A Displacements-sorozatot szigorú játékszabály szerint, nyolc különböző színű téglalap raszterhálón való tologatásával hozta létre a művész. A színes sávok egymáshoz viszonyított helyzete a sorozat minden lapján más és más, egyiken erősebben, másikon kevésbé alakul ki a tér illúziója. Maurer később tovább fokozta az illúziót: bizonyos részeket kivágott (quasi-kép); több, egymás előtt elhelyezkedő rétegre festett; a lapokat elemelte a faltól és lecsúsztatta a padlóra. 1982-ben – hetvenes évekbeli terve megvalósításaként – a Dieter Bogner művészettörténész tulajdonában lévő buchbergi vár boltíves toronyszobájának falaira vetített, majd festett fel egy Displacements-ábrát. Ekkortól kezdve a maureri rendszer fellazult, mind a színek, mind pedig a formák relativizálódtak. A kiállításon lépésről lépésre nyomon követhető fejlődés vezetett a mai nagyméretű, színes, a korábbi kötöttségektől nagymértékben elszakadó festményekhez. E munkák főszereplői az eleven, egymásra ható, egymást befolyásoló színek, illetve végső soron a látás mechanizmusa. A festményeket hosszabb ideig nézve szín-eseményeket érhet tetten az ember: az árnyalatok megváltoznak, átszíneződnek, egyes színek dominálni kezdenek, míg mások a mellettük elhelyezkedők alá rendelődnek. Számomra különösen izgalmas az a néhány kiállított mű, amely a komplementer-jelenséget állítja középpontba.

A buchbergi festésre épülő „történet” mellett számos egyéb "történet" is felvázolható a több termet megtöltő grafikai és fotósorozatok, illetve filmek alapján. S e különböző eseménysorozatok nem függetlenek egymástól, több ponton egybekapcsolódnak, sőt, egymás hatására nem ritkán át is értelmeződnek.

Egy elevenebb Maurer-kép kialakítását teszik lehetővé a változatos kísérőrendezvények, múzeumpedagógiai foglalkozások és a művész volt tanítványai által tartott szombati tárlatvezetések. Az utóbbiak különösen fontosak, hiszen Jovánovics Tamás, Kapitány András, Radák Eszter és Szegedy-Maszák Zoltán személyes élményeiket osztják meg az érdeklődőkkel arról, hogy milyen Maurer Dóra mint tanár, mint ember.

Hiszen Maurer nem csupán alkotó, hanem az 1970-es évek közepétől kezdődően nagyon jelentős művészetpedagógus is. Tevékenységét – mindig az adott kor viszonyainak függvényében – hol félig hivatalos intézményekben, hol a művészképzés fellegváraiban folytatta. Ám tanítson bárhol, a Ganz-MÁVAG rajzszakkörében, a Szépművészeti Múzeumban, az Iparművészeti vagy a Képzőművészeti Egyetemen, módszerei és elvei híven tükrözik alkotómódszerét. Pedagógiai tevékenységének valódi tárgya – folyamatok megfigyelése és rögzítése, rendszerelemek viszonylatainak elemzése által – a gondolkodás fejlesztése.


Maurer Dóra Szűkített életmű című kiállítása február 22-ig látható a Ludwig Múzeumban.