Egy percig magam is elhittem, hogy újabb csoda szemtanúja leszek akkor, amikor Robert De Nirót és Al Pacinót újra egy vásznon láthatom, ám a játékidő elteltével csak egy konklúzióval lettem gazdagabb: Hollywood többé nem az, ami egykoron volt.

Enyhítvén csalódottságomat és az amerikai filmekbe vetett hitem elpárolgásának fájdalmát  mondhatnám azt, hogy a rossz és stílustalan forgatókönyv süllyesztette le a középszerűség mocsarának mélyére a két Oscar-díjas színészt, de nem tehetem, mivel a látottak sajnos ennél többre engednek következtetni. Nem vitás, hogy az ilyen kaliberű nagyágyúknak a rutinja az évekkel egyenes arányban szokott nemesedni, ám A törvény gyilkosában épp az ellenkezőjének lehetünk szemtanúi: De Niro és Pacino nem voltak képesek a középszerű szövegkönyvet élvezhetővé, vagy csak egy kicsit is érdekessé, életképessé tenni. S ahelyett, hogy rádolgoztak volna a megírt karakterek együgyűségére és színtelenségére, inkább az volt kiolvasható lelkük tükréből, hogy tettek az egészre: odamentek, ledarálták, amit kellett, majd összecsomagoltak, és a stúdió pénztárától való távozás után már bizonyára nem érdekelte őket, hogy ezzel rombolják saját nimbuszukat, illetve egy sekélyes végtermékkel szúrják ki a rajongók és tisztelők szemét. Mert nem nehéz azzal eladni egy mozit, hogy aki a Szemtől szemben után újra egy vásznon óhajtja látni a két ikont, az úgyis befizet rájuk egy multiplexben, kerül, amibe kerül (hosszas vívódás után én is csatlakoztam azok közé, akik, dacolván a kritikákkal, sokat hagytak a pénztárnál, hogy még egyszer, tán utoljára együtt lássák őket a moziban). A többiek meg, akik két vásárlás között ülnek be, nem is akarnak többet, mint 90 percig kultikus nevekre szusszanni és csámcsogni egyet. Így kérem könnyű filmet gyártani – más kérdés, hogy mennyire etikus.

A törvény gyilkosa persze nem csak a szereplői vonalon, hanem a szüzsé tekintetében is alulteljesíti a sok éves átlagot. A sorozatgyilkosok az elmúlt évtizedben annyit produkálták magukat a vásznon, hogy jelen filmünk esetében már nem is fontos előre gondolkodnunk azon, ki milyen indokból tesz el láb alól nem éppen feddhetetlen amerikai állampolgárokat, és csinál bohócot rímes versekkel a rend őreiből. Az sem enyhítő körülmény, hogy a cselekmény első harmadában a szánkba rágják a várható végkifejletet, hogy aztán jól átverjenek, mivel nem sikerül közelebb kerülnünk sem De Niro, sem Pacino figurájához. Így bárki légyen is a rosszfiú közöttük vagy épp körülöttük, a végeredmény szempontjából ez már mit sem javít a helyzeten, jellemtelenek úgy, ahogy vannak, és ha vesznek, nincs miért sajnáljuk őket.

A csalódás persze nem érhette váratlanul a filmmolyokat, hisz a köztudottan gyatra alapanyagból dolgozó Millenium Filmstől már az is nagy fegyvertény volt, hogy össze tudta ereszteni De Nirót és Pacinót. Ezért tapsot érdemel. A mozifetisisztákon túl a kilencszer meglőtt 50 Cent, alias Curtis Jackson is kiélvezte a helyzetet, akinek, bár nem ez volt az első filmes megvillanása (a Pénzed vagy életeddel debütált), a forgatás után bizonyára még nagyobb arca lett attól, hogy a filmtörténet két keresztapja mellett játszhatta az ultra-nehézfiút.

A másik nagy nyertesnek (?) Jon Avnetet lehetne kikiáltani, hisz Michael Mann és Francis Ford Coppola után ő is büszkélkedhet azzal, hogy Pacinóval szólóban (mégpedig a hasonlóan ostoba és értékelhetetlen produkcióban, a 88 percben), és De Niróval kiegészülve is leforgathatott egy-egy filmet. Szabadjon azonban csendben megjegyeznem, tíz éve még jobban hangzott volna egy ilyen kitüntetés, mintsem manapság, amikor celluloidisteneink egyre-másra jönnek ki a tékák polcait kitöltő tucatfilmjeikkel.

Rövidre zárva a dolgot, a film ugyan messze van attól, hogy a művészet gyilkosa legyen, de ezek után igen nyomós érvek kellenek ahhoz, hogy a jövőben a két címszereplő bármelyikére is pénzt áldozzak – bármennyire is szeretnék.
 
A törvény gyilkosa (Righteous Kill)
Színes feliratos amerikai krimi,101 perc, 2008.
16 éven aluliak számára nem ajánlott.
Rendező: Jon Avnet, forgatókönyvíró: Russell Gewirtz, zeneszerző: Ed Shearmur, operatőr: Denis Lenoir.
Szereplő(k): Robert De Niro (Turk), Al Pacino (Rooster), 50 Cent (Spider (Curtis Jackson), Donnie Wahlberg (Ted Riley), John Leguizamo (Simon Perez), Brian Dennehy (Hingis)
Bemutató dátuma: 2008. december 25.
Forgalmazó: Best Hollywood