Akkoriban (2004-ben járunk) még nem volt annyira jellemző hús-vér szereplők és digitális figurák együttese és talán a grafika miatt is  a film valami számítógépes játék bő lére eresztett átvezető képsorainak tűnt inkább – mindenesetre a látvány és a hangulat a lehető legtökéletesebben jelenítette meg Bilal sajátos univerzumát. A repülő piramissal érkező egyiptomi istenek hatalmi játszmája nagyon kék, cyberpunk-beütésű világban játszódott, újkeletű vallási szektákkal, párhuzamos létsíkokkal, arcfestett lényekkel.

Szinte ugyanezek a díszletei a bosnyák származású francia képregényalkotó életműve másik jelentős fejezetének, a Szörny-tetralógiának is, amely 1998 és 2007 között látott napvilágot és első két kötetét a Titkos Fiók jóvoltából már magyarul is olvashatjuk. A történet gyökerei azonban személyes vonatkozásúak: a szereplők közös sorsa egy szétbombázott szarajevói kórházban kezdődik, mindhárman árvák és újszülöttek és odakinn háború dúl. Nagy méretű képért ide kattints!

A főszereplő, Nike Hatzfield (egy cipőmárkáról és arról az idegenről kapta a nevét, aki csecsemőként megtalálta őt) az emlékezés specialistája. Az első kötet elején életének tizennyolcadik napjáig képes visszaemlékezni, s később, ahogy haladunk előre, egészen a nulladikig, azaz születése napjáig képes emlékezni, egyre biztosabbá válik, hogy különös kapocs köti össze a másik két szarajevói árvával, Leylával és Amirral.

A tetralógia felének ismeretében nehéz érdemben beszélni a történetről: az első kötetben egy fundamentalista szekta világuralmi törekvései állnak a központban, aztán előrehaladván felsejlik, hogy ők talán csak másodhegedűsök a valószínűsíthető Szörny, a gusztustalan Warhole doktor mellett, aki minden eszközt bevet, hogy megtaláljon egy Sasfészek nevezetű helyet, amely talán az emberiség kezdetének ősi titkát rejti magában. Spiritualitás és emlékezés (ez főleg a főszereplő néha mesterkélt monológjaiban érhető tetten) – egyelőre ez a két fő motívuma a történetnek, miközben Philip K. Dick szellemisége is felsejlik az emberi másolatok identitáskeresése kapcsán. A kérdéseket már feltették, remélhetőleg nem fogunk csalódni a válaszokban.

Az amerikai képregénydömping hatására talán sokakban élhet téves kép a kilencedik művészetről. E két kötet a legjobb európai – francia – hagyományoknak megfelelően szerzői mű, a látvány és a történet mind kizárólag az alkotó tehetségét és szaktudását tükrözi, nélkülözve bármiféle számítógépes zsonglőrködést, divatos cicomát. Nagy képért ide kattints!

Bilal rajzstílusa korábbi munkáihoz képest az idők folyamán leegyszerűsödött, letisztázódott, a Nikopol részletgazdag, barokkos vizuálorgiáját egy olykor már-már vázlatszerű, ám kétségkívül expresszívebb látványvilág vette át, és így jóval zaklatottabbá, nyomasztóbbá is vált. Mint valami rákos daganat, az eget lépten-nyomon aknákhoz hasonló pacák gubancolják be, a kontúrok karcosabbak és a sokszor nyers vonalazás is a pusztulás érzetét erősíti. Ami viszont zavaró lehet: noha a főbb férfikarakterek is hasonló vonásokkal rendelkeznek, Bilal továbbra is ugyanazt a nőt rajzolja, mint korábban, ezért a három fontosabb női szereplő megkülönböztetése olykor nem egyszerű, csupán a szem, a haj illetve a bőr színe nyújthat segítséget.

Ennek, illetve az elbeszélés dinamikájának kisebb-nagyobb döccenői ellenére kiváló, tartalmas olvasmány lehet az érettebb képregények kedvelőinek, bár aki nem szeretné a legizgalmasabb jeleneteknél kényszerűen letenni, feltétlenül várja meg a következő két kötet megjelenését.


Enki Bilal: A szörny ébredése / December 32
Ford.: Szalmási Szilárd
Titkos Fiók, 2006/2008
72/68 lap, 2500 Ft.